Majd kétszáznegyven éve, 1777-re ásta meg Csaba népe Élővíz-csatorna medrét, majd azt mélyítették ki évtizedekkel később, 1864-ben. A lakosság nyaranta itt élvezte a Körös hűs vizében a fürdőzést.
Erről mesélt vendégeinek a hajdan Capri szigetén élő, első híres festőnk, Haan Antal is, amikor felelevenítette emlékeit. A jól kiásott mederbe szabályos időközönként beleengedett víz a két zsilip közt állandó, lassú áramlásban volt, de közben a meder egyre jobban iszaposodott. Először 1901-ben történt meg a Körös-csatorna tisztítása. Negyed század múlva a lakosság és a sajtó is figyelmeztette a városvezetést az elhanyagolt meder állapotára, és nyomatékosan figyelmeztette az ármentesítő társulatot a kötelességére: a Körös-meder alapos kitisztítására.
A város megtette a lépéseket és pontosan 90 éve, 1926. júniusának közepén, egy vasárnap reggel megérkezett a kotrógép úszószerkezete. Egy kicsi, hajószerű alkotmány volt ez, melynek vízrebocsátási munkálatai egész nap folytak a Rosenthal (István) malom előtt. A látványosságnak mindig sok érdeklődője akadt. Közben hétfőre virradóra hatalmas mennyiségű vizet engedtek a Körösbe, hogy a hajónak megfelelően tudjon a vízre csobbanni. Ezt követően megkezdték a kotrószerkezet szerelését, hogy hozzáfoghassanak a mederkotrásához, hisz mintegy 60-70 centiméteres iszapot kellett kiemelni. Ehhez a csatorna medrét alaposan leszűkítették. A szűkítés úgy történt, hogy két oldalt sövényfonatot helyeztek el egymással párhuzamosan, s a mederből kikerülő iszappal töltötték ki a sövény és a part közötti mederrészt. A sövényfonatot levert akácfa karókhoz rögzítették. (Ezek a karók még most is láthatók a felső részen, a parttól egy méterre a vízben, ennyivel szélesítette ki azóta a partot a víz.) A mederkotrást egészen a következő év tavaszáig folytatták. A Körös vize ezután gyorsabban áramlott a mederben és tisztább is lett.
Azóta csak ritkán volt mederkotrás, ideje lenne alaposan rendbe tenni az Élővíz-csatornát.
Gécs Béla
