„Bár szomorúan nézem az István malmot”

Olyan a free jazz-t hallgatni, mint az otthoni gimnasztikába belekezdeni. Az első percek nagyon lassan telnek, de ha elkapod a lényegét, akkor egy másik dimenzióba húz át, és lehet, hogy egy jó másfél óráig nem enged el. Hasonlót éreztem csütörtök este a The Abstract játéka alatt is, a Meseházban.

A koncert felé gurulva azon gondolkoztam, hogy Pengő Csabinak, a csapat csabai származású bőgősének miért nem János vagy József, esetleg Jeromos a neve? Mert mennyivel klasszabb lenne leírni, hogy Pengő Jeromos Csabáról, mint ezt a rengeteg Csabát eredetileg. Arról nem is beszélve, hogy Pengő Csaba Csabára jött pengetni… (Bocsánat, kiszaladt.)

Csabi vagy 20 zenekarban játszik; a behir.hu eddig három cikkében, három különböző formációjában említi meg: egy, kettő és három (továbbá szombat este Little G.-t támasztaja meg a lágy, testes, mély basszus hangjaival a Stégen).

A koncert előtt beszélgettünk.

The Abstract zenekar koncertjén – Fotó: behir.hu/SuchTamás — Novák Nati (b) egészen Csabáig futott – Fotó: behir.hu/SuchTamás

– Állítólag hazánkban kábé három író van, aki az írásból él meg. Ez miképp fest a zenészeknél? Hány zenekarban játszol?

– Sokban. De mindenki ezt csinálja.

– Persze nem is szabad a műfajokat összemosni, hiszen van, hogy egy író akár két évig is dolgozik egy köteten.

– A sok együttesben benne vannak a színházi előadások is.

– Van anyazenekarod?

– Nincs.

– Mikor szerettél bele ebbe csodálatos óriás hangszerbe?

– 16 évesen, 1990 környékén.

– Akkoriban már megfordult a fejedben, hogy valaha is zenész leszel?

– Nem, akkor még csak tetszett. Másfél évig Jánovszki Palihoz jártam basszusgitározni, majd az ő javaslatára mentem el Horváth Elekhez bőgőt tanulni. És hamar rájöttem, hogy nagyon érdekel ez a hangszer.

– Tudom, senki sem szokta megkérdezni, milyen érzés hazajönni?

– (nevet) Klassz… bár szomorúan nézem az István malmot.

***

Heidrich Roland, a The Abstract gitárosa a hangverseny előtt elmondta, élőben most játsszák először a januárban rögzített A Fine Line In Between című anyagukat. Az eredendően trió felállású csapatot két bitang erős fúvós is elkísérte Csabára.

Az elhangzott jazz etapok katartikus örvényei számtalanszor beszippantották a free világát is, ahonnan az együttes nem egyszer rockos csapáson tért vissza a kiindulóponthoz. Mindenesetre az audiális performansz vagy másfélórára odaszegelte a nézőket.