Blues a temető szélén

2019. december 23. 10:44 | Such Tamás

Mi még nem is meséltük el, hogy a Csabai Csípős Blues Club, a Tiszántúl egyik legkultikusabb bluesbarlangjából, az Illésházi úti Elefánt Klubból, a nyáron átbútorozott a katolikus temető környéki, Szabolcs utcai Nádas Sörözőbe. Tulajdonképpen csak a hely változott, a szellemet pedig átkonvertálták.

A bajok akkor kezdődtek péntek este, amikor Janek a pultnál meghívott egyre…

Amikor is egy nagyon-nagyon supergroup, az Eric Clapton 70 Tribute Band adagolta intravénásan a blues-heteseit, amelyek végigfutkorásztak az idegpályáinkon – szétdurrantva a vitálkapacitásunkat.

A névsor: Fekete Jenő (gitár, ének), Kőmíves András (gitár), Mezőfi István (dob), Pengő Békéscsabai Csaba (bőgő), Petendi Tamás (gitár) és Tóth János Rudolf (gitár, ének).

 

Eric Clapton 70 Tribute Band

Borsodi Laca megtapsolja a közönséget

 

Nem mellesleg, a blues-muzsikát szokás amolyan olcsó, szexista jelzőkkel sztereotipizálni, miközben elég csak a Dankó Rádióra rátekerni a gombot, és mit hallunk: Pista kaszál a réten, majd arra megy a Marcsa, és besegít neki.

Különben is, kit érdekel a szöveg, pláne, ha angliául szól, s pláne, ha mi még oroszul tanultunk (Já ljublju tyibjá: Szeretlek), pláne, ha az összhatás meg remekbeszabott.

A koncert egy unplugged-blokkal kezdődött: jó néhány nóta erejéig Fekete Jenő és Kőmíves András kápráztatták a népet, de már ez kombó annyira telitalálat volt, hogy szerintem senki nem sértődött volna meg, ha akár ők tolják végig az estét.

S majdan csak gyüttek, csak gyüttek, s csak gyüttek a jó kis muzsikáris fejek a deszkákra. És a grosszó középtáján, már a 74 éves Clapton is megnyalta volna a tíz ujját a felsorakozott gitár-tüzérségtől. Sőt, szerintem még Jimi Hendrix is fordult egyet a Mennyországban, mert Petendi összehozta azt, ami Claptonnak ritkán adatott meg: hendrixesen tekerte meg Clapton rázásait – például a Vájt Rúmot.

 

Eric Clapton 70 Tribute Band

Tóth János Rudolf, Petendi Tamás és Pengő Csaba

 

Amúgy tök jó volt a színpadkép: az idősebb generáció képviselői, akiknek még torkuk is van, a (rendezői) balon álltak, a ritmusszekció a jobb és jobbközépen, míg Petendi, az alfa, középtájt – úgy táncolt, mint a fiatal Ike Turner – tessék felnyálazni YouTube mozikat.

Most vége is lehetne a beszámolómnak, ha nem beszélgettem volna a koncert elején, az ex-Hobo Blues Bandes Tóth János Rudolffal, azaz Tóth Úrral, amikor Jenőék épp a Tears in Heavenbe kezdtek:

– Kicsit olcsó a kérdés, illetve… némileg tudom a választ, de ez a szám miért olyan gyönyörű?

– Hát… végeredményben, a Clapton kiénekelte magából a fájdalmát. (1991-ben, Eric Clapton 4 éves kisfia egy New York-i apartman 53. emeletének ablakából a mélybe zuhant.) S véleményem szerint, igazándiból ezt a nótát nem illene senki másnak eljátszani. Mert ez mégiscsak egy olyan hiteles megnyilatkozás, amelyet alapvetően senki más nem tudja visszaadni, hiszen annyira személyes élmény. Ettől függetlenül ez a dal gyönyörű, és járja a világot.

– Némileg visszalépve: ’83-ban Deák Bill azt énekelte a szólólemezén – persze Hobo tollából –, hogy: „Mit tesz egy fiú, ha majdnem negyven. A jövőre gondol félelemmel. Mert ha kiöregszik egyszer az ember. A blues nem divat, holnap kinek kell?” Azóta eltelt uszkve 36 év, hogy ítéled meg, mi a blues titka, azaz hogy még mindig létezik?

– Nagyon sokan mondják, hogy a blues, az most már haldoklik.

 

Eric Clapton 70 Tribute Band

Méghogy haldoklik a blues

 

– Ezt legalább 20 éve mondják.

– Igen, de én azt is sajnálom, hogy épp a Hobo is írt egy Rekviem a Bluesért című számot, amellyel ő is mintha elfogadná. A blues, az én megtapasztalásom szerint maga az ember. Minden sors magában hordozza a bluest, amelynek nem feltétlenül kell angol nyelvűnek lennie, mert azt az érzelmi palettát, amit megérint, kvázi a fájdalmat ugyanúgy a csecsentől kezdve, a malájon keresztül a franciáig mindenki el tudja mondani. Azonfelül ez a műfaj keresi az új helyét, amely azért nehéz, mert a világ jelen idejének a változása egyre inkább személytelenebbé teszi az embereket. Nincs kontaktus, mert minden meg lehet oldani az okos telefonnal, amely sajnos az érzelmi sivárság felé vezet; a blues ellenben arra irányul, hogy az ember lelkét megfogja.

– A rendszerváltozás fénykorában, szinte minden sarkon volt egy blueskocsma.

– Pontosan azért, mert ez a műfaj valós témákat feszegetett: például eladták a néger rabszolgák gyermekeit. A talkin’ blues alapvetően a négerség történelme valahol. Egész egyszerűen a szájhagyomány útján terjedtek a már megtörtént események, és ezek kaptak bizonyosfajta zenei keretet, amely egyszerű és egyben emberi. Végeredményben ebben alapozódott meg Amerika jazz-muzsikája. Nagyon sokan azt hiszik kishazánkban, hogy a blues nagyon könnyű, hiszen csak három harmónia, miközben nagyon mély.

 

Galéria

 

– Ha látsz egy gitárost mondjuk a beállásnál, és már az első kipengetett hangnál lejön, hogy jó-e vagy kevésbé.

– Igaz. És ha egy fesztiválon felraksz egy erősítőt és egy gitárt, és egymás után jön 10 gitáros, és mindenki csak három hangot játszik, az a gitár 10 különböző hangon fog szólni. Én eredendően a Robert Johnson (1911-1938.) előtti időszakot szeretem nagyon.

– Robert Johnson 28 dalt írt , amelyből vagy 100 ezren meggazdagodtak, ő meg mindvégig szegény maradt. Ellenben volt egy csomó nője, és emiatt egy féltékeny férj meg is mérgezte.

– Hát igen.

– Mi újság a nagyon klasszul gitározó fiaddal?

– Ő most itthon van; a lányom is most jött haza Japánból. Így most otthon nagy közösség van, amely eltart egy darabig, majdan mindenki megy a maga útjára. A szüleimtől még azt tanultam, hogy az embernek két dolga van a Földön, hogy bejárja, és megművelje. Kecskemét környékén vagy egy tanyánk, amit művelünk, miközben meg bejártuk a Földet.

 

Eric Clapton 70 Tribute Band

Jenő nem akar hazamenni

 

 

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

FEL