A közönség egy része gyors taktikai visszavonulót hajtott végre – szék hónalj alá, irány a podsztyenás házikó gangja. Egyedül Géza bácsi maradt rendíthetetlenül a frontvonalban, mintha külön szerződése lenne az időjárással. Amikor az eső elállt, mindenki visszaszivárgott. Aztán jött a következő felvonás: nagyobb zuhi, nagyobb lendülettel. Ekkor már a legbátrabbak is belátták, hogy a jazz improvizatív, de a vizes nadrág kevésbé az.
Persze végső soron ez csak hidrogén és oxigén – nem érdemes túldramatizálni. Inkább beszéljünk a produkcióról.
Bálint és Csaba – Fotó: Such Tamás/behir.hu
Az Ebony Consort 2024-ben alakult, ami önmagában még nem lenne gyanús. De amikor meglátod a felállást – nagybőgő és klarinét/szaxofon –, már sejted, hogy itt valaki nem a megszokott utat választotta, hanem inkább átvágott a bozótoson, és közben még egy új ösvényt is kijelölt.
Ez nem az a zene, amit bekapcsolsz főzéshez háttérnek. Ez az a zene, ami egyszer csak rád néz, és visszakérdez: „figyelsz egyáltalán?” – majd addig néz, amíg nem válaszolsz.
Galéria
Pengő Csaba, a csabai születésű bőgős és Uher-Győrfi Bálint saját darabokat játszanak, amelyek a jazz, a kortárs zene, a blues és a népzene között úgy mozognak, mintha a műfajok csak udvarias ajánlások lennének. Időnként olyan hangok születnek, hogy az ember elbizonytalanodik: ezt tényleg egy hangszer csinálja, vagy valaki épp finoman meghajlította a valóságot?
Pengő Csaba nem kísér, nem aláfest – inkább úgy kezeli az egészet, mintha ez egy egyszemélyes univerzum lenne, ahová néha vendégeket is beenged. Uher-Győrfi Bálint pedig – aki klasszikus alapokból érkezett – egy váratlan kanyar után belelépett a jazzbe és ott is maradt. Ketten együtt valami furcsa, de meglepően stabil egyensúlyt hoznak létre.
Itt nem az történik, hogy ők zenélnek, te pedig hallgatod. Inkább belekerülsz valamibe: egy kicsit kiszámíthatatlanba, egy kicsit szokatlanba, és egészen indokolatlanul jóba – még akkor is, ha közben néha elázol.
