Legendás csabai klubok: Az Elefánt

Hopika, mert sokan, sokáig azt hitték, hogy az Elefánt Pub hozta Békéscsigabigára a (nemcsak) hazai blues nagyágyúit.

2006-tól két évig valóban így volt, de miután 2008 nyarán megalakult a Csabai Csípős Blues Club, azóta ők kezelik a fellépők listáját. (Pontosabban ugyanazok a fejek; a megfejtés lejjebb!) Persze a két intézmény, a tavalyelőtti nyárig (úgy tűnik, a nagy dolgok nyáron történnek), csudás szimbiózisban szolgálta a környék zenei ínyenceit. De javallom, még ne zárjuk be az sörözőt.

Az Elefánt helyén az emberarcú szocializmusban a Nefelejcs Cukrászda (Lipták) működött. Majdan a cukit 1989-ben megvásárolta a Belanka család. Az ex-Liptákban kezdetben italnagykereskedés, azt követően egy darabig Zöld Elefánt néven söröző működött. Majd eltűnt a zöld jelző, és maradt szimplán Elefánt Söröző. (Később Elefánt Söröző Blues Pub, illetőleg Elefánt Klub.)

(Amikor beütöttem a Google királynőbe a Zöld Elefánt Söröző nevét, ezt dobta a gép: „Elefánt Klub Veszélyeztetett faj. A vadon élő állatok szakértői úgy vélik, hogy az elefánt veszélyeztetett faj. Védi őket az elefántvédelmi törvény és a veszélyeztetett fajokra vonatkozó törvények is.”)

„2006-ban kezdődött minden… – meséli Borsodi Laci, a Borsodi Blues Collective motorja. – Belanka Jani, az Elefánt tulajdonosa akkoriban látott valahol minket muzsikálni, és elhívott a sörözőbe, hogy felskiccelje a jövőt. És csak mondta, mondta, mondta vagy reggelig, hogy mit is szeretne. Mi meg csak néztünk, néztünk rá… és azt sem tudtuk, hogy ki ez a csávó.”

A tulajdonos valójában egy olyan tervet vázolt fel, ami első hallásra tuti bukásra volt ítélve: kéthetente csütörtökönként, más és más zenekar állna a világot jelentőre. Megnézték, mire mennek együtt.

Laci elmondása szerint a legelső muri előtt, a háta mögött azt hallotta, hogy van egy kis mozgás a parketten. Majd pár perc múlva megfordult, és tele volt a tér – majdnem lement hídba.

„Akkora teltház volt – folytatja –, hogy egy gyufaszálat sem tudtál volna elejteni a padlóra. Fogalmam sincs, hogy miképp terjedt el a hírünk. Valószínű, szájról-szájra. Két hét múlva a Sonny and his Wild Cows, majd a Cikk-Cakk, azt követően a Budapest Ragtime Band stb. lépett fel az afrikai állatról elnevezett intézményben.”

Az Elefánt híre nagyon gyorsan elterjedt az országban is. Főleg, hogy a 1990-es évekbeli blues-bumm tüze már a nullás évek elejére szinte teljesen kihunyt. Miközben a műfaj nagyjai pedig éltek, s virultak. Borsodi Laca pedig lehozta nekünk a Napot, Holdat, csillagokat, azaz összekötötte az eget a földdel.

Nem könnyű, de álljon itt a teljesség igény nélkül egy remek névsor, akik az utóbbi tizenévben a klubban muzsikáltak: Babos Gyula, Benkő Zsolti, Ferenczi Gyuri, Billy Gibson (USA), Nagy Szabolcs, Pély Barna, Pengő Csaba, Petendi Tamás, Póka Egon, Pribil Gyuri, Pribojszki Matyi, Ripoff Raskolnikov, Takács Tamás, Tátrai Tibor, Török Ádám, Tóth Bagi Csaba, Tóth János Rudolf és Little G. Weevel és még sokan mások.

„2008 tavaszán, egy szombat reggel, az egyik piaci kávézóban összefutottam Belanka Janival. Nagy lelkesen ecsetelte, hogy alakul egy bitangjó blues klub az Elefántban, amely független lesz a sörözőtől. Majd felkért, hogy legyek a leendő egyesület elnöke” – meséli Ferencz Rezső.

Rezső nyomban rá is bólintott; illetve csak a koncertek időpontját furcsállotta. Mert szerinte nem biztos, hogy jó, ha egy csütörtök kora éjjel „arcra esnek” az emberek, és másnap pedig menniük kell burtyizni (dolgozni).

Ahogy mondottam volt, 2008 nyarán megalakult az eddig már kétszer említett Csabai Csípős Blues Club Kulturális Egyesület. Majd nyomban szeptemberben, az Előre pálya mellett megtartották az első egészestés megabulit, fél év múlva pedig ugyanezt az Ifiházban.

„Hamarosan a csütörtöki koncerteket áttettük péntekre – folytatja Rezső. – Szerencsére Jani gyorsan reagált: átalakította és bővítette a teret; ráadásul hamarosan egy nagyon masszív és egymást szerető törzsközönség alakult ki, akiknek a zenészek nagyon imádtak itt játszani. Eközben Borsodi egyre jobb bandákat hozott… és ki gondolta, hogy a Hófehér jaguáros srác olyan jól gitározik?”

Továbbá a klub nyitott a diákok felé is. Például az egyik délután maga Zacher Gábor tartott egy „énekórát”. Többek között néhány klipben bemutatta, hogy az adott zenész épp milyen cuccon volt dalírás közben.

Az Elefántban kezdetben nem volt belépő. Majd 2010 januári Tátrai koncert volt az első fizetős bál, de így is fullos volt a pub. (Akkor kérdezte az egyik haverjától Jaminai Ulci: „Gondoltad volna valaha is, hogy a Tátrai egyszer a Liptákban fog játszani?”)

Rezsőék bevetettek néhány árcsökkentő tényezőt is, amelyektől finanszírozhatóvá váltak a zenekarok: a békéscsabai valutát, a Csabai kolbászt és Borsodi Lacika battonyai pálinkáját. Ezek a finomságok mindig rendre elfogytak a backstage-ben, azaz a hátsó garázsban.

2011-ben Ferencz Rezső másirányú elfoglaltsága miatt átadta a stafétát Mészáros Gábornak. Gábort 2014 májusában Szarvas Péter (!) követette, aki közben Békéscsaba első embere is lett, így érthetően, hogy időhiány miatt, 2016 márciusában lemondott az elnöki posztjáról.

Még abban a hónapban tisztújító ülést tartott a Csabai Csípős Blues Club legénysége, mit legénysége… hisz az új elnök Tuska Kata, az AUT-PONT Alapítvány pénzügyi munkatársa lett, aki amúgy előtte már négy éve elnökségi tag volt.

„Hosszú éveken keresztül Janival együtt szerveztük a programot – fűzi mindehhez Borsodi Laci. – De szerencsére Kata átvette az irányítást: ő viszi a hátán a pénzügyi és szervezési gondokat. Tulajdonképpen ő egy zenerajongó pénzügyi ember, aki ért a gazdálkodáshoz, tudja, mi az áfa, béfa stb. Nem mellesleg, számtalan pályázatot ír. Én olykor belekotyogok a fellépők névsorába… de ha ő nem lenne, akkor már semmi sem lenne.”

És a bummm: 2019 nyarán bezárt az Elefánt Klub, és a blues club átbútorozott a Nádas Sörözőbe.

„Nagyon fontos – húzza alá Kata –, hogy akárcsak az Elefántban, a Nádasban is egy támogató tulajdonosra leltünk. A tagságunk nagyrésze átjött, de közben új tagokkal is bővült a létszám. Nem mellesleg, a zenészek is szeretik az új helyet, mert nagyon jó az akusztikája.”

Borsodi Laci hozzáfűzi, tökéletes a hely elrendezése; az is jó, hogy színpad gyanánt odatettek egy dobogót, amely kiemeli a mélyet; körben fa és nád burkolja a falakat, szemben az üvegfal, ami pont megfogja hangot, így szinte mindenhol kristálytisztán lehet hallani a csapatokat.

„Egy kicsit retró a feeling, de szerintem sokkal őszintébb hely, mint egy műmájer romkocsma” – fogalmaz.

***

Az Elefánt helyén jelenleg egy nemzeti dohánybolt, azaz egy trafik működik. 

Jó a sound a Nádasban: Tóth János Rudolf, Petendi Tamás és Pengő Csaba – Fotó: behir.hu/Such Tamás