a, Még a koncert előtt (egy): Veres Kriszta, a Meseház hercegnője kézen fogva körbevezetett a zsebkendőnyi hangversenyteremben. Többek között megmutatta az úri közönséget: Édes Dinnye királyt és Savanyú Uborka királyt, akik majd a kemence tetején fognak csápolni. A búbos mellett ott volt a Gyalogcsillag-lóca, és a rendezői jobb sarokban pedig a Mesefa állt. Ezek a csudák mind-mind Schéner Mihály, azaz a Meseház álomgyárosának alkotásai – és ezek mind-mind az 1983-ban, a Békés Megyei Jókai Színházban bemutatott Csukás István Gyalogcsillag című mesedarabjának díszletei.
b, Még a koncert előtt (kettő) – Dés Andrással beszélgettem:
– Azért nem lettél szaxofonos, mert túl sok Trio Stendhalt, pardon sok Horváth Kornélt hallgattál?
– Szeretem Kornél játékát, de már hatéves koromban eldöntöttem, hogy dobos leszek.
– Az einschließlich néhány darabját, úgy két hete, egy fővárosi rádióban hallottam, és nekem a 30 évvel ezelőtti Trio Stendhalt jutatta az eszembe.
– Ne hülyéskedj! Tényleg?
– Egyrészt a műfaj miatt. Illetve hasonlatos hangszereket alkalmaztok ti is: nem dobos, hanem ütős játszik; végig nylonhúros gitár és szaxofon szól. És gondolom akarva-akaratlanul, édesapádtól látensen számos zenei csavar átszűrődhetett.
– Hát hogyne! Ez így van.
– Ezt az anyagot egy erdőben vettétek fel, de az említett műsorban azt is mondtad, hogy tulajdonképpen bárhol el tudnád játszani. S ha most körbenézünk, látunk bábokat, lócát, kemencét.
– Nyilván a bábokon nem zenélnék, mert az ember az ilyen szépséges műtárgyakat nem szívesen használna hangszerként. De hogyha tényleg egy olyan provokatív környezetbe kapnánk meghívást… mondjuk egy autóbontóba, vagy egy főzőiskola konyhájába, akkor minden bizonnyal. Tulajdonképpen eszközök nélkül is, akár a saját testemen is ellennék.
c, Még a koncert előtt (három): Veres Kriszta felvezetőjében felvezette Soós Emőke barátnőjét (Kedves Olvasó! Nem tehetek róla, kikerülhetetlen ez a nő), aki a könyvtárból kikölcsönözte Csukás István Gyalogcsillag színműjét, amelyből az Édes Dinnye király énekét olvasta fel.
d, Még a koncert előtt (négy): Dés András elmesélte - de akkor már mögötte volt a zenekar - hogy januárban elég sok időt töltött Békéscsigabigánkon, ugyanis ő szerezte a Napsugár bábszínház – Bibedombi szörnyhatározó című darab zenéjét. Mi több a családjával annyira jól érezték itt magukat, hogy a gyermekeitől nem egyszer azt hallotta: „Úgy hiányzik Békéscsaba!”.
e, És a koncert (!!!) alatt: Majdan ahogy elkezdtünk lépkedni a jazz ösvényén, hát nem sok Trio Stendhalos feelinget bogoztam ki. Csak olykor-olykor, később. De már lehet, hogy csak belehallucináltam magamba. Vagy mi…
Galéria
A muzsikárésok hangszerbiztonsága a tudás legmagasabb polcán volt – szinte az Édes Dinnye király és a Savanyú Uborka király síkjában. S megesett, hogy egy jó percig mind a négyen más és más tempóban játszottak (azt hittem elmentek az erdőbe), majd egy varázsütésre mind visszataláltak Andráshoz. „De hogy csinálták?” – ezt kérdezte Schäfer Szilveszter hegedűs a Meseházban is.
De tényleg?
Ávéd János – szaxofon, Fenyvesi Márton – gitár, Szandai Mátyás – nagybőgő, valamint Dés András – ütőhangszerek.
