A kuláküldözés áldozataira emlékeztek Békéscsabán, pénteken délelőtt. Az emlékezők a városháza udvarán, a Molnár Sándor tiszteletére állított márványtáblánál gyűltek össze. Az Országgyűlés 2012-ben hivatalos emléknappá nyilvánította június 29-ét.
Molnár Sándor családjában is hosszú ideig hallgattak arról, mi történt a köröstarcsai férfival, akit jelöletlen sírba temettek Békéscsabán.
– Egy egykori elvtárs - aki éppenséggel ÁVO-s volt 1950-ben - közölte velem, hogy tudják, hogy ki vagyok. Egyébként nekem ebből, hogy Molnár Sándor volt a nagyapám, problémám nem volt, az életben, a hétköznapi módon tudtam boldogulni – mondta el Molnár Sándor unokája, Hajdú Károly.
A térség országgyűlési képviselője kiemelte: erkölcsi kötelesség az, hogy minden évben megemlékezzünk a kuláküldözés áldozatairól.
– A kommunista diktatúra lényegi eleme, hogy ellenséget kell és mindenáron találnia kell. Ma már nyilvánvaló, hogy kit, mely társadalmi réteget és miért szemelt ki magának a kommunista hatalom. Tudjuk, hogy a gazdálkodó parasztság miért vált az egyik legádázabb ellenségévé – jegyezte meg Herczeg Tamás.
Az ünnepélyes megemlékezés koszorúzással ért véget, az önkormányzat részéről Kiss Tibor alpolgármester helyezte el az emlékezés virágait.
