Apanapló - XVII. rész - Számadás

2021. január 3. 11:47 | D. Nagy Bence

Az Apanapló új irányt vett! Már nemcsak elmélkedünk arról, hogy milyen lesz, ha gyermekünk egyszer megszületik: mostantól azon aggódunk, hogy mindent jól csináljunk csemeténkkel kapcsolatban. A tizenhetedik naplóbejegyzés következik.

 

2021. 01. 03. Apanapló - XVII. rész - Számadás

 

Bürökráciában élünk. A gyerek úgy nő, mint a bürök, mi pedig megpróbálunk lépést tartani vele a megfelelő méretű ruházatokkal. Hálistennek a rokonságból többen is gondoltak erre a problémára, így nem kellett outfitekbe ölnünk nem létező aranytartalékainkat. A kérdés, hogy vajon mit lehet ajándékozni egy kéthónapos csecsemőnek karácsonyra, fel sem merült. Hát tejet! Más nem kell. És Artúr köszöni szépen, tökéletesen elvan vele. Nem is érintette meg annyira Krisztus urunk születésének napja, jóllehet mi azért megemlékeztünk róla. Eszembe jutott, hogy annak idején Mária és József vajon mire gondolhatott abban a betlehemi istállóban, ahová nemcsak környékbeli pásztorok, de még napkeleti bölcsek is ellátogattak. (Utóbbiak gondolom nem pontozták túl a helyet a Tripadvisoron.) Sejtették-e már akkor a Megváltó földi szülei, hogy ez a jászolban fekvő kisfiú micsoda dolgokat visz majd véghez?

Nézem a gyereket és megrohan az alattomos szentimentalizmus, amit egyébként, amikor csak lehet, igyekszem elkerülni. Az év vége, az új év amúgy is számadásra készteti az embert, aki, ha egészséges önkritikával és lélekkel rendelkezik, belátja, hogy nem lehet mindent a koronavírusra, a kormányra, a szomszédra, a főnökre, a rokonokra vagy magára Istenre fogni. És ha ez a felismerés megvan, abból következnek a jövő évi feladatok is. Az például egy kiváló feladatnak tűnik, hogy hogyan legyek jó apa és férj 2021-ben. (Ez nem azt jelenti, hogy utána nem akarok az lenni!) És ez mind egyetlen pillanat alatt tolult a fejembe, csak annyi kellett hozzá, hogy a fiamra nézzek, akik épp alszik vagy gügyög, esetleg ordít. Nekünk tehát úgy ért véget az év, ahogy annak idején a háborúdúlta vidékről való menekülést hívták, vagyis rugalmas elszakadással. Nem sirattuk meg 2020-at – amiben a sok fogcsikorgatás mellett azért nagy örömök is voltak – ahogy nem is fogadkoztunk az újévre nézve. Pontosan tudjuk, hogy Artúrhoz, meg sok egyéb feladathoz meg kell még épülnünk, úgyhogy lesz dolog bőven. Ahogy Gandalf is mondta: "Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik." Hát erre koncentrálunk idén!

Az előző részt itt olvashatja.

Ezek is érdekelhetik

További programok »

Kultúra

Huszonötödik alkalommal rendezték meg a Simonyi Imre Emlékversenyt

Immár huszonötödik alkalommal rendezték meg a Simonyi Imre Emlékversenyt a gyulai Karácsonyi János katolikus gimnáziumban november 15-én. Az eseményre száznyolcvan diák érkezett, akik versmondás, versírás, versillusztráció és versmegzenésítés kategóriákban mérték össze a tudásukat.
09:24
FEL