2020.10.01. Apanapló - XII. rész - Nagyláb
Nemrég megtudtuk, hogy Ödön nagy valószínűséggel hosszú baba lesz. Feleségemmel értetlenül álltunk a helyzet előtt, mert ő is pici, de én sem vagyok égimeszelő. Ugyanolyan rövid lábaim vannak, mint édesapámnak, igaz, mindkettő derékig ér.
Az információt feldolgozva – pihentagyú emberként – rögtön eszembe jutottak olyan frappáns filmcímek, mint a fiktív Hosszú utódodra mindig számíthatunk (szigorúan Schirilla György nélkül) vagy a valóban létező Drágám, a kölyök marha nagy lett. Legutóbb már a védőnő is rácsodálkozott kedvesem pocakjára a “te aztán tele vagy gyerekkel” mondat kíséretében, szóval rendesen érezzük a vesztünket, mint a gályarabok, akiket először ér el a víz árja.
Izgulásra egyébként legutóbb a CTG-vizsgálat adott okot. A feleségem azon izgult, hogy vajon hogyan fog a székben maradni, mert a tákolmányra több kismama is panaszkokdott, ugyanis kicsúsznak belőle, mint az 1200-es Lada a ralipályáról. További aggodalomra adott okot, hogy a gyerek természetesen nem kívánt megmozdulni. Kedvesem fél kézzel a szék karfáját markolva, csúszás közben próbálta noszogatni Ödönt a pocakon keresztül, aki végül méltóztatott megmozdulni, úgyhogy a gépezet mérhető adatot is mutatott. Egy biztos, és ez megnyugtató: a gyerek szíve a helyén van!
Az előző részt itt olvashatja.
