2020.08.16. Apanapló - VII. rész - Ajándék
“Az igazi siker: a szépen fejlett, arányos, másokat melegítő élet.” Ezt Németh László mondotta és csakugyan, egy ilyen életet valóban nevezhetünk sikeresnek. Ödönt persze még nem érdekli a siker. Jelenleg lefoglalja a fejlődés, hogy arányosra nőjön és egyelőre őt melegíti az anyja, nem fordítva. Gyermekünk mostanában sokat hullámzik a pocakban, helyezkedik, kucorodik: belakta a burkot. Kívülről szemlélve ez egyszerre ijesztő és csodálatra méltó. Hogy ott bent fejlődik egy most még apró akarat, aki egyszer majd megkérdezi tőlünk: idesapám, idesanyám, osztán mi végre vagyok a világon? (Nem gondolom, hogy ilyen tájszólása lesz a gyereknek, ez csak egy elbeszélői húzás.) 2020 nem a Föld éve eddig és akkor még finoman fogalmaztam. Koronavírus, ennek következtében gazdasági recsegés-ropogás, tüntetések, forradalmak, szobordöntögetések, máshol meg épp szoboremelések – Gelsenkirchen úgy döntött, hogy csak tovább a lenini úton (sic!). Egészen biztos, hogy sokan gondolkodnak úgy: hülye lennék erre a világra gyereket szülni!
A feleségemmel sosem fordult meg a fejünkben, hogy nem szeretnénk gyereket. Külön-külön, aztán később együtt is ugyanúgy gondolkodtunk, ha szóba kerültek az utódok. Hitünk szerint a gyermek a Teremtő ajándéka, jutalom. Ez egyben feladatot is jelent, ha pedig alkalmasnak találtattunk arra, hogy felneveljünk (legalább) egy gyermeket, akkor azért dolgozunk majd, hogy a lehető legjobban tegyük ezt. Szóval, ha egyszer Ödön elénk áll a kérdéssel, azt válaszolom: ittléted oka az, hogy valaki már azelőtt ismert, hogy te kósza gondolat lettél volna és azt akarta, hogy megszüless, a mi brandünk alatt (persze mi is akartuk); ittléted célja az, hogy ezt a valakit te is megismerd, mi pedig mindent megteszünk, hogy úgy szeressünk, ahogyan ő.
Kicsivel több, mint két hónap van hátra Ödön érkezéséig, a világ nem szűnik háborogni, mi eközben hálásak vagyunk a várakozás minden percéért. Mert tényleg ajándékot kapunk.
Az előző részt itt olvashatja.
