2020.08.10. Apanapló - VI. rész - Irodalmi előkészítő
Az már kiderült, hogy Ödönt a zene most még nem annyira mozgatja – pedig átjárja, mint az Erő a Skywalker családot, ebben biztos vagyok –, úgyhogy a kisebb ellenállás felé haladunk. A kisebb ellenállás jelen esetben a prózát és a verset jelenti, sőt, úgy általában bármilyen szöveget. “Fű, fa, füst” – mondta annak idején Weöres Sanyi bácsi – ami egy kisgyerek esetében nem is rossz indulótőke, de én úgy voltam vele, hogy merek nagyobbat álmodni. Természetesen nem várom el a gyerektől, hogy miután kimondta az első szavát (ami legyen mondjuk “apa”), kapásból védje meg doktori értekezését, de azért szavaljon el egy tetszőleges Mesebolt-klasszikust (Gazdag Erzsi alap!) vagy ha már Sanyi bácsi, akkor a Bóbitát.
– Nem akarlak előre túlterhelni, fiam, de azért majd, ha időd engedi, legyél szíves odabent ezt a néhány sort memorizálni! – traktáltam a minap Ödönt a Lukáts Kató illusztrálta Vidám trombitásokkal. Mindezt persze csak az anyja látta, aki nem teljesen értett egyet csemeténk idejekorán történő okításával. Mint mondta, mindennek megvan a maga ideje – ezt írta Salamon is a Prédikátor könyvében –, úgyhogy amikor Ödön megszületik, leszek szíves örülni minden sírásnak, gőgicsélésnek, sóhajtásnak és ne várjak szavalatot a gyerektől. Bölcs asszony! És mert megvan az ideje a hallgatásnak is, hát befogtam és csendben gyönyörködtem a növekvő életet rejtő pocakban.
Az előző részt itt olvashatja.
