2020.08.03. Apanapló - V. rész - Zenei előkészítő
– Na, Ödön, most apád elmagyarázza neked, milyen zenéket fogsz hallgatni és miért! – okosítottam tegnap kissé rabiátus stílusban a muzikálisan még nem teljesen orientált gyermekemet – Amikor én olyan idős voltam mint te… kezdtem volna a jól ismert formulát, aztán rájöttem, hogy ez jelen helyzetben nem működik. Mert ha például azt mondom, hogy “én az anyatejjel szívtam magamba a zenét”, az még csak-csak. Persze nem így volt, de védhetőbb. Az viszont már kevésbé, hogy zenei ízlésem tulajdonképpen a burokban töltött hónapok során acélosodott olyanná, mint amilyen ma. Ezt azért Ödönnek se lehet beadni.
– Fiam! – kezdtem valamivel szelídebben – Bizony mondom néked, hogy a Police jó!
Sting is jó magában, de a Police az igazi! Öcsémmel annak idején a Roxanne - Message in a Bottle - Every Little Thing She Does is Magic hármasra püföltük szilánkosra a pilleszéket a konyhából rekvirált fakanalakkal à la Stewart Copeland. Szóval, tudom, hogy miről beszélek. Aztán jött a Kispál és a Borz, Benny Goodman, Dave Brubeck és az Amen. Színes a felhozatal, mint Webber álomkabátja! Sorolom Ödönnek az előadókat, a címeket, de nem reagál. Kérdőn nézek a feleségemre, hogy szerinte untatom-e. Azt válaszolta, hogy őt már igen, de szerinte a gyerek sem fogékony még erre. És hát, ha belegondolok, tényleg ráérek. Jelenleg a legfontosabb, hogy az anyja és az apja hangját sűrűn hallja és szokja meg. Hogy amikor majd kint lesz és altatni kell, akkor csak dúdolom neki, hogy “egyszer egy szőkített nő…” és Ödön már durmol is. Vagy dúr, vagy moll.
Az előző részt itt olvashatja.
