– Amikor 1993-ban életemben először léptem be egy AA klubfoglalkozásra, megváltozott az életem. Az utcáról érkeztem, az igazat megvallva, akkoriban egy ideje már effektíve hajléktalanként éltem, teljesen eluralkodott rajtam az alkoholizmusom. Ott olyan társakat, segítséget kaptam, amely nélkül ma nem lehetnék itt. Elfogadtak, befogadtak és úgy tudtak tanácsolni, hogy annak foganatja is volt – így vallott az Anonim Alkoholisták klubjával való első találkozásáról az egyik résztvevő.
Az orvostudomány, az addiktológia és legmodernebb terápiás eszközök sem tudnak annak a gyakorlati tapasztalatnak a helyére lépni, amivel az egyik alkoholista tudja segíteni a másik, ugya abban a káros szenvedélyben élő társát. Ennek az emberközeli, alapvetően más megközelítésű segítségnyújtásnak a színtere az Anonim Alkoholisták klubja, amely Magyarországon 1988 óta van jelen, egyre több településen, országos klubtalálkozókat is szervezve.
Fotó: behir.hu/Fajó Attila
Az "Együtt könnyebb" elnevezésű csabai AA klub, jelen formájában tegnap ünnepelte első évfordulóját. Különböző kiadványaikkal, folyamatos tanácsadással és a heti rendszerességű klubfoglalkozásokkal állnak azok rendelkezésére, aki felismerték és nem utolsó sorban beismerték, hogy társakra van szükségük a változásban.
– 14 éves koromban már gyakorlatilag is alkoholfüggő voltam – mondja el egy másik klubtag – a reggeli boroskóla megivása nélkül az írás is nehézkesen ment. Szó szerint elittam mindenemet, a családom kitagadott, a házat ahol éltem, csak a rajta lévő jelzáloghitel miatt nem veszítettem el a fejem felől. Pusztítottam magam a létező összes módon, de a helyi AA klub nagyban hozzájárult, hogy ma már józan életet élhessek.
Fotó: behir.hu/Fajó Attila
Összetört emberek, sorsok. Eszünkbe jut a régi rigmus: ’az alkohol öl, butít és nyomorba dönt…” A kezünkben nem marad más csak a lehajlás, a szeretet, amivel felemelhető a szenvedő. Csodát nem tehetünk, de utat és irányt mutatni kell és lehet!
