A toxikulógusok szerint Magyarországon megközelítőleg 800 ezer alkoholista él. Ez mindössze becslés, mivel sokan saját maguknak sem vallják be alkoholproblémáikat. Viszont függőségük idővel súlyosan befolyásolhatja a munkavégzést, a társas kapcsolatokat és az egészséget is. Az alkoholizmusnak már a legelső jelét sem szabad félvállról venni.
Az ivás "lépcsőfokai":
- Az alkalmi ivászat, ami általában kamaszokra jellemző. Ez azt jelenti, hogy néhány hétvégén, legalább sört, bort, töményet isznak. A femina.hu összeállításában is olvashatjuk: a Healthline szakemberei szerint azzal, hogy tényleg csak ritkán, de akkor nagy mennyiségben történik az alkoholfogyasztás, extrán leterhelik a szervezeteüket. Ez ájulást, kómát eredményezhet. Az ivásnak kialakulhat egyfajta rendszere, aminek a következménye lehet az enyhe sóvárgás az alkohol után.
- A második lépcsőfok, amikor már nemcsak alkalomadtán iszik az ember, hanem azon kapja magát, hogy minden hétvégéje erről szól. Ebben a stádiumban az emberek elkezdenek különböző kifogásokat gyártani az alkoholfogyasztásra. A nagy különbség a mérsékelt és a második stációban lévő alkoholfogyasztók között, hogy utóbbiaknál kialakul egy érzelmi kötődés az ital iránt. A felepulok.hu oldal ezt a szakaszt kontrollvesztőnek is nevezi. A kontrollvesztő, vagy más kifejezéssel élve, a "gépszíjas" alkoholista nem iszik ugyan gyakran, de amikor igen, akkor megállás nélkül. Szinte minden alkalom, amikor alkoholt fogyaszt, addig tart, amíg teljesen le nem részegedik. Őt a társadalom feltűnő viselkedése miatt hamarabb tekinti alkoholbetegnek, de neki is megvan a maga védekező mondata: „Nem vagyok alkoholista, hiszen akár hetekig, hónapokig is megvagyok alkohol nélkül”. És ez igaz is: a kontrollvesztő nem feltétlenül igényli folyamatosan az italt – de amikor hozzájut, akkor képtelen mértéket tartani.
- A problémás ivók lépcsőfoka a következő szakasz. Ők azok, akik már időnként megtapasztalták az alkoholfogyasztás káros hatásait az életükben. Ebben a stádiumban már egyre levertebb, szorongóbb az ember, és nehezebben is tud aludni. Az is előfordulhat, hogy valójában nem esik már jól neki az ivás, mégsem tudja megállni, annyira szeretné elérni ismét a bódító hatását. Részegen is vezethetnek, vagy olyasmit követhetnek el, ami már jogi következményeket von maga után. A harmadik stádiumban magánéleti problémák is előjöhetnek, egyre csökken a szociális élete az illetőnek a megváltozott viselkedése miatt, a régi barátai kezdenek elmaradozni mellőle.
- A negyedik lépcsőfok stádiumában már olyan mértékű az alkoholhoz való kötődés, hogy a normál napi rutint is felborítja. Még mindig tudatában van a hatásainak, de már nem tudja kontrollálni a fogyasztását. Különböző, fizikailag is megnyilvánuló elvonási tünetek jelentkezhetnek a józan pillanatokban, mint például hányinger, testremegés, izzadás, ingerlékenység, heves szívdobogás, alvászavar.
- Az utolsó stádium maga a függőség, az alkoholizmus. A videoklinika dokumentációja alapján ekkor már nem csak szórakozásból iszik az ember, hanem fizikai és pszichés szinten is megjelenik a sóvárgás. Ekkor már egyáltalán nem zavarja, hogy nem tud munkába járni, sokat veszekednek vele családtagjai és barátai. Állandóan az alkoholra gondol, és még akkor is iszik, ha valójában anyagilag már rég nem tehetné meg.
Nincs tiszta és univerzális definíciója a visszafogott ivásnak. Jelentése kultúránként és kultúrákon belül is változhat, az életkornak, nemnek, társadalmi-gazdasági státusznak és az egyéni toleranciának megfelelően – mondta Paradis professzor.
Segítséget kell kérni!
Ha valaki az alkoholizmus fokozatait vizsgálja, gyakran csak egy mentséget keres, hogy azt mondhassa: „még nem olyan rossz a helyzet, tehát nem kell változtatnom az életemen”. Nem szabad hagyni, hogy bárki ebbe a csapdába essen! Ha felismerjük az alkoholizmus jeleit, kérjünk segítséget, és előzzük meg a legrosszabbat – mert a gödör alja mindenkinek ott van, ameddig leássa.
