Anno 1920: Békéscsaba és a világ 1920 szeptember második felében

Országos hír – Változás a külügyek élén

A király nélküli alkotmányos királyság élén az államfő (Horthy Miklós kormányzó) állt, de a mindennapi ügyekbe csak ritkán szólt bele közvetlenül. A Teleki-kormány megalakulásakor (1920. július 19.) a külügyminiszteri posztot ideiglenesen még a miniszterelnök, Teleki Pál töltötte be, de szeptember 22-től gróf Csáky Imre lett a tárcavezető; mindössze 1920. december 16-ig.

Az új külügyminiszter igen nehéz helyzetbe került: korábban már több helyen is teljesített diplomáciai szolgálatot, hiszen a vesztes Magyarországnak gyakorlatilag nem volt diplomáciai testülete és külföldi szövetségese sem. A Körösvidék több alkalommal is beszámolt Csáky rövid külügyminiszteri munkájáról. Az újság október 2-án vezércikkben elemezte  a külpolitikai helyzetet és megállapította, hogy a „magyar külügyminiszter azonban, ugylátszik, sikeresen oldotta meg a fenyegető kényszerállapotot és ismét várakozó álláspontra helyezkedett, úgyhogy a kisántánt terve vizbe esett”. Október 23-án arról tudósították a csabai olvasókat, hogy Budapestre érkezett „Danielon francia képviselő, a magyar békeszerződés előadója a francia kamarában” és találkozott Teleki Pál miniszterelnökkel, Csáky Imre külügyminiszterrel és Horthy Miklós kormányzóval is. Sajnos az is kiderült, hogy „utjának célja nem tárgyalás, hanem kizárólag informatív tanácskozás.”, azaz nem azért érkezett, hogy tárgyaljon a már aláírt (de törvényerőre még nem emelt) trianoni békéről, hanem csak tájékozódás céljából utazott hazánkba.

A trianoni békeszerződést a magyar országgyűlésnek még utólagosan jóvá kellett hagynia, azaz ratifikálnia kellett. Az erről szóló törvényjavaslatot Csáky Imre nyújtotta be 1920. október 26-án a Tisztelt Ház elé. A külügyminiszter szándékairól a Körösvidék olvasói december 2-án olvashattak információkat, ugyanis ekkor közölte a lap Csákynak a magyar országgyűlésben elhangzott beszédét. Ebben a külügyminiszter ismertette Magyarország külpolitikai helyzetét:

• „Helyzetünk súlyos volt a közelmúltban is, mert az imperialista háború után ránk kényszeritették az imperialista békét.”
• „Nem számithatunk senki másra, csak saját magunkra.”
• „Szerinte egyetlen helyes orientáció van s ez a magyar orientáció.”
• „Legfontosabb teendők kifelé egyelőre az elszakított területeken a magyar kisebbség jogainak biztosítása és maguknak az elszakított területeknek a visszaszerzése.”
• „senkire sem szabad számitanunk, hanem magunknak kell mentől gyorsabb megerősödésünket minden áron elősegítenünk.”

A beszédet követően azonban már nem sok ideje maradt a külügyi tárca vezetőjének, hogy programját a gyakorlatban is elindítsa, hiszen december 16-án távozott posztjáról és ismét Teleki Pál foglalta el ideiglenesen a miniszteri széket. Lemondása után még részt vett a határmegállapító bizottság munkájában, majd visszavonult a politikából. A Kanári-szigeteken halt meg 1961-ben, miután kivándorolt Dél-Amerikába.

Megyei hír – Tanügy

A trianoni trauma után hazánkban különösen fontossá vált az oktatásügy, hiszen nem mindegy, hogy a pedagógusok milyen üzenetet küldenek a gyerekek (és rajtuk keresztül a szülőknek) felé ezekben a vérzivataros időkben. A helyzetet mi sem jelzi jobban, minthogy a Körösvidékben több cikkben is foglalkoztak a „tanüggyel”.

Szeptember 23-án Mikler Sándor királyi tanfelügyelő küldött üzenetet az újságon keresztül „Békés vármegye tanítói karának”. Ebben a tanfelügyelő felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad fásulni, nem szabad beletörődni abba, hogy hazánkat megcsonkították, hanem cselekedni kell, erre kell rávenni a többieket is és „meggyőződésévé kell tennünk, hogy jólétünk és nemzeti becsületünk okozati összefüggésben áll hazánk területének visszaszerzésével.”. Mikler arra kéri a tanító urakat (a megszólításból is látszódik, hogy ekkor még enyhén szólva nem volt elnőiesedve a pálya), hogy „apostoli” munkájuk során a következő feladatokat mindenképpen végezzék el:

1. Foglalkozzanak olyanokkal, akik kevésbé olvasottak és „kiket az intelligenciának kell műveltségénél fogva felvilágosítani”. Mindennap mondják el nekik, hogy mindannyian tagjai vagyunk a „magyar szent koronának”, ezzel is erősítve a magyar nemzeti egységet.
2. Kisebb településen keressék meg azokat, akikre a közösség hallgat, beszéljék meg velük, hogy ő „hívja össze a nép értelmesebbjeit hetenkint eszmecserére s beszélje meg velük a teendőket.”
3. A „tanító urak” minél gyakrabban rendezzenek hazafias ünnepségeket, ezeken ne csak a diákok, hanem szüleik is jelenjenek meg és a közösség tagjai tartsanak felszólalásokat.
4. „Kérem s kötelezem a tantestületeket, hogy az ifjúsági egyesületeket szervezzék meg s hassanak oda, hogy azoknak vezetésében való részvételt az egész értelmiség tartsa hazafias kötelességének.”

A tanítói karnak a fenti utasítások megvalósításáról beszámolót kellett írniuk a tanfelügyelőség számára.

Helyi hír – A "békéscsabai keresztény daloskör"

A civil szervezetek nemcsak napjainkban, de 100 évvel ezelőtt is fontos szerepet töltöttek be a helyi társadalom életében. A hovatartozás érzése és az, hogy a zűrzavaros időkben hasznos dolgot cselekszünk, kiutat kínálunk az embereknek a mindennapok problémáiból – talán ezek a gondolatok is éltették a békéscsabai keresztény Daloskör tagjait.

A Körösvidék szeptember 23-án két cikkben is foglakozott a már 28 éve létező (a háború alatt azonban kényszerpihenőre vonuló) szervezet általános tisztújító közgyűlésével. Az egyik írás magát a dalosköri gyűlést mutatja be igen részletesen, melyet szeptember 19-én tartottak az Ipartestület helységében a „tagok nagyszamu résztvevése mellett”. A megnyitó beszédet Dr. Remenár Elek elnök tartotta, melyben „megkapóan fejtette ki a daloskör helyzetét az előállott szünetelés alatt és kegyelettel emlékezett meg azokról a tagokról, akiket a daloskör örökre elvesztett.”. Ezután köszöntötte azokat, akik a nehéz helyzet ellenére ápolni szeretnék a magyar dal kultúráját. A következő szónok ifj. Horváth Mihály titkár volt, aki a háborúban részt vett tagokról emlékezett meg. Beszédéből kiderült, hogy „a daloskör24 működő tagja közül 14 tagot és az elnököt szóllitott legnagyobb hazafias kötelessége teljesítésére a háború, akik közül 4 hősi halált halt”. A közgyűlésen fontos döntések is születtek:

• „kör cime Békéscsabai Keresztény Daloskör lesz”
• „mindent elkövetnek, hogy a város dalkedvelőit egyesületébe gyűjtse”
• „Tervbe vette a közeljövőben egy dalestély rendezését”

A tisztújítást követően megalakult a régi/új vezetőség: „elnökül egyhangúlag dr. Remenár Eleket, alelnökül Timár Endrét választották meg. Titkár ifj. Horváth Mihály, jegyző Valentinyi Mihály, karnagy Gally János, II. karnagy Lukovitzky Endre, ügyész dr. Gally Károly, pénztáros Jeney Endre, ellenőr Mengyan Endre, zászlótartó Náfrádi József, serleggondozó Karácsonyi Gyula, hangjegytáros Gyucha János lett. Választmányi tagokul Saguly József, Karácsonyi József, Lévius Mihály, Dubraucsik János, Dubraucsik Károly, Adamik János, Berényi György, Kelemen János, póttagok Szlavkovszky József és Zsíros Pált jelölte a gyűlés.”

Ugyanebben a lapszámban egy másik cikket is lehetett olvasni a Daloskörről, mely a Körösvidék véleményét írja le a csabai szervezettel kapcsolatban. A szerző a tagságot a következő sorokkal mutatja be: „van itt néhány lelkes ember, majd mind szegények, nehezen élő tisztviselők, sokat dolgozó, szorgalmas iparosok, akik esténként nem zugolódással, elégedetlenséggel telten duruzsolnak otthon, nem is mennek el korcsmákba, „felejteni" a nehéz időket, hanem a napi fáradalmak után egy iskolaterembe gyűlnek össze s ott a magyar dal müvelésével nemesitik, üdítik fel lelküket.”. A cikk azért is tartja nagyon fontosnak a magyar dal szeretetét, mert ezen keresztül lehet átélni az irredentizmust és elérni általa Magyarország régi határainak visszaállítást. A továbbiakban ennél egy kicsit továbbmegy, amikor így fogalmaz: „hazájukhoz lesz hűtlen az aki a magyar dalhoz hütelen lett.”. A véleménycikk arra buzdítja a helyieket, hogy legyenek igaz hazafiak és „ez a kör hatalmas védőbástyája legyen Békéscsabán a magyar nemzeti kulturának.”

Bűnügy Csabán – Mi történt a Flamm gőzmalomban?

Az első világháborút követő zűrzavaros helyzetben a csabai rendőröknek egyre több munkájuk lett, de becsületesen helyt álltak a nehéz időkben is. Pénzhamisítás, árdrágítás, orrgazdaság, rablás, gyilkosság és szinte minden más bűncselekményben kellett nyomozniuk a városban és környékén.

Az egyik sikeresen befejezett ügyről a Körösvidék is beszámolt szeptember 22-én „Nagyszabású nyomozást fejeztek be detektívjeink.” címmel. A tudósításból rögtön kiderült, hogy a rend éber őrei „hosszas fáradságos munka után mostanában csípték el egy körmönfont betöréses lopás szereplőit.” a cikk végén pedig közölték, hogy „ugy a tettesek ellen, valamint az orgazda ellen is megindult az eljárás.”. De mi is történt Békéscsabán a Szentmiklósi út (ma Lipták András utca) 7. szám alatti Flamm gőzmalomban 1920. július 5-én? A detektívek kiderítették, hogy az akkor még ismeretlen tettesek felfeszítették a malom egyik, a gépházba vezető ablakát és onnan 3 darab gépszíjat vittek el 35 000 korona értékben. A tulajdonos bejelentését követően megindult a „nagyszabású nyomozás”, melynek során a nyomozók megállapították, hogy a betörést Prisztavok András és testvére, Mátyás követték el, akik a gépszíjak egy részét a saját kertjükben ásták el; a többit eladták Felcsin János cipésznek, aki az Északi sor 2. szám alatti házának padlásfeljárójába falazta el azokat. A történet jó véget ért, hiszen a szíjak visszakerültek tulajdonosukhoz, a bűnösök pedig elnyerték méltó büntetésüket.

Források:

Körösvidék

https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/

Külügyminiszter

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/magyarorszag-es-a-magyar-kiralyi-honvedseg-a-xx-szazadi-vilaghaboruban-1914-1945-BB49/a-magyar-kiralysag-az-1920-as-es-az-1930-as-evekben-DA/

https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02574.htm