Szó szerint – Segít a Körösvidék
„Mint tengerész, a világháborúban szemevilágát vesztette és súlyos sebesüléseket kapott két dolgos karján és valamikor acélizmu lábain. Nem is olyan régen jó kedélyű, életerős fiatal iparos volt, géplakatos. Pályáját szerette és tudását különféle szakvizsgák megszerzésével szélesítette, fejlesztette nagy igyekezettel.
Voltak vágyai, céljai és volt életkedve, munkaszeretete ahhoz, hogy kitűzött céljaiért önmagát nem kímélve küzdjön is. Katonaéveit a tengerészeinél szolgálta. Világot látott, nyelveket tanult. Azután jött a háború. Súlyos ütközetekben vett részt és hazafias kötelességénekmagyar tengerészhez méltó teljesítése közben megrokkant. És Hottinger Lajos ma — mint maga mondja — örökre könnytelen, de fájdalmasan meg-megrebbenő szemmel — koldus, szegény világtalan — hadirokkant . . . Most is törne, törtetne előre vidám muukakedvvel, — de elhomályosult szemei elől, elveszett a cél, az ut, karjaiban égnek a repedezett csontok, a szakadt inak és — Hottinger Lajos, a 29 éves magyar tengerész forradásos, törött lábbal gyalogol vezetője karján keféivel vásárról-vásárra, piacról-piacra, hogy Csabán, Békésen, Dobozon, Kígyóson — és általában ott, ahol vetnek egy néhány koronát munkájáért, megszerezze családjának — két piciny gyermekének — a mindennapi kenyeret. Hottinger Lajos már negyedik éve kocogtatja végig csendes béketűréssel a piacokat. Már ismét itt az ősz, közeleg a tél, az utak feláznak és befújja őket a hó. A Hottinger Lajos ujjai dermedeznek, törött lábát, forradt csontjait átjárja a hideg és vacogva húzódik meg a piaci tömegek szélén . . . A könyörületes szivekhez szólunk. Békéscsaba közönsége nem régen tanúbizonyságát adta áldozatkészségének, amikor másik vak katonájának bódét épített. Hottingert is meg kell váltanunk téli szenvedéseitől. A városi tanács engedélyt ad neki arra, hogy bódát nyisson a Szarvasi- és a Berényi-ut sarkán. A könyörületes szivek feladata, hogy nemes adományokkal lehetővé tegyék a bódé fel; építését is. Abban a hitben, hogy hazafias j kötelességének teljesítése alól senki í sem vonja ki magát, közöljük, hogy ugy pénzbeli, mint természetbeni adományokat (épületanyagot stb.), naponként nyilvánosan nyugtáz és továbbit (vidékről érkező adományokat is!) a „Körösvidék" (Békéscsaba, Szent István-tér 18. sz.)”
Helyi hír - Beharangozó
Újabb év telt el, újabb évfordulóhoz érkezett a csabai Daloskör tagsága. A Körösvidékben 1922. augusztus 11-én olvashatták az érdeklődők a 27-én megrendezésre kerülő évfordulós megemlékezés előzetesét. Ebből kiderült, hogy az egyesület „megalakulása pillanatától állandóan szorgalmasan, lankadatlanul és eredményesen dolgozott, ápolta a magyar dalt és szolgálta a nemzeti kulturát”.
A választmány a Polgári Körben tartott összejövetelen már előre eltervezte az ünnepség programját. A nagy naphoz sok védnök kellett, ezért Dr. Berthóty István polgármestert, továbbá „dr. Muskó Sándor rendőrtanácsost, dr. Medovarszky Mátyás városi főjegyzőt, Beliczey Gézát, Sukk Kálmánt, Gécs Lászlót, Szalay Gyulát és Rosntthal Adolfot” kérték fel a megtisztelő feladatra. Az is kiderült, hogy az ünnepégen fel fog lépni a gyulai Erkel Dalárda 45 fővel és az Erzsébethelyi Dalárda 32 taggal. Őket délelőtt 10-kor fogadják majd a békéscsabai vasútállomáson, innen díszmenet indul a Városháza elé. Az evangélikus kistemplomban kerül megrendezésre az ünnepi istentisztelet, majd a dalárdák zászlóinak „megkoszorúzása” után a Díszteremben kezdődik a díszközgyűlés, melyen Dr. Remenár Elek fog elnökölni. A folytatásban ifj. Horváth Mihályt kérték fel, hogy ismertesse az elmúlt 30 év történetét, ezt követően„a közgyűlés végeztével díszebéd lesz a Fiume-szálloda éttermében”. Kettőkör az Erzsébet ligetbe várják az érdeklődőket, ahol „szórakoztató népünnepély” és „nyilvános dalhangverseny” kerül megrendezésre. Ugyanott este kilenckor tombola és reggelig tartó táncmulatság kezdődik. Az ünnepségről később részletesen beszámolunk.
Helyi hír – Egy kisgazda ahol tud, segít!
A vesztes háború és annak következményei miatt hazánkban egyre több lett a szegény ember. Nem volt ez máshogy Békéscsabán sem, ezért mozdult meg a helyi Kisgazda Párt és tartott értekezletet a probléma megoldásának érdekében. 1922. augusztus 13-án, vasárnap gyűltek össze a tagok, hogy „megbeszéljék, miként lehetne közös erővel segíteni az ellátatlanokon és ezek között elsősorban a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák nyomorúságán”.
A Körösvidék megjegyezte, hogy a nagyszámú kisgazda résztvevő mellett sajnos - bár meghívót kaptak – „a város öszszes nem gazda társadalma képviseletében egyetlenegy személy jelent meg”. Az ülést Botyánszki Antal nyitotta meg, majd Berthóty István, a város polgármestere következett. Beszédében kifejtette, hogy csak akkor lesz sikere a kezdeményezésnek, ha abban a település minden egyes polgára részt fog venni és a legcélszerűbb az lenne, ha a „segélyezés ügyét a város intézi”. Ennek érdekében javaslatot tett arra, hogy alakítsanak meg egy bizottságot, „melyben olyan tagok vennének részt, akik hajlandók a segélyezésre szorulók igényét a legalaposabban megvizsgálni, ugy, hogy csak arra igazán érdemesek részesüljenek támogatásban”. A város vezetője azt is javasolta, hogy a rászorulókat két csoportba osszák be: az elsőbe azok kerüljenek, akik munkaképtelenek, míg a másodikat az „önhibájukon kívül munkanélkül maradtak” alkossák. A Kisgazda Egyesület a polgármester minden javaslatát elfogadta, azért a csabai lap reményének adott hangot, hogy „Békéscsabán senki sem marad a télen kenyér nélkül”.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_07-09/?pg=175&layout=s
Kép forrása
