Szó szerint - A hős 101-esek!
„(vk.) Ma öt esztendeje, hogy ez a név belekerült a világháború történetébe különösen fájdalmasan vésődött bele a volt cs. és kir. 101-dik gyalogezred tündöklő históriájának egyik dicsőségövezte, gyászos lapjába. Ma öt esztendeje, hogy a csardakii hegyen két rettenetes támadást vittek keresztül a mi hős fiaink, megmentve a magyar katona-becsületet, elhárítván egy súlyos veszedelmet.
A hősi viadalnak nagy volt az ára. A 10l-esek véres temetője lett Csardaki. Sok fiatal tiszt, sok derék családapa, sok jó fiu látta utoljára azon a reggelen az Isten napját. De a magyar katonabecsület uj ragyogást kapott, a „101" felé uj glória fonódott. A volt cs. és kir. 101. gyalogezred bajtársi szövetsége gyászünneppé avatta e napot. Elhatározták, hogy minden esztendőben elzarándokolnak szeptember 3-án a volt 10l-esek a templomokba, meg a temetőbe, hogy kegyeletesen áldozzanak azok emlékének, akik halálukban is csak fényt árasztottak a „magyar katona" névre. Ma van a 10l-esek gyászünnepe. De, bár fájdalmas a visszaemlékezés azokra a derék fiukra, akik most öt éve ott maradtak a galíciai hegyen, mégis a gyásznál hatalmasabb az a felemelő büszke nemzeti érzés, mely e nap emlékére áthatja a magyar sziveket. Mert a gyász csak addig jelent merő siralmat, csupa busulást és két kétségbeesést, amig az elmúlást és elszakadást juttatja eszünkbe. De mihelyt a halál életet is jelent, mihely a temetőbe erőgyűjtésre is zarándokolhatunk, attól kezdve a gyász nemcsak sinalom, a sirpart nemcsak könyeket fakasztó földpup, hanem ébresztője nagy, nemes érzelmeknek, forrása büszke, dacos energiáknak, reménysége egy szebb jövőnek. Ilyen gyász a mi mai gyászunk. Mert a csardakii hősökre való emlékezés nemcsak bánatot fakaszt, hanem büszkeséget, bizodalmat és szent akaratot is. Ma nemcsak sírnunk kell kint a hősök temetőjében, hanem büszkéknek kell lennünk a magyar katonára, kinek dicső nevet elesett fiaink adtak. Az ő sírjuk felett nemcsak az elmúlást kell látnunk, hanem hinnünk kell az életben is, hinnünk kell tűrhetetlenül, hogy az a nép, amelynek ilyen fiai voltak, ezután is nagy lesz és hatalmas. E gyászünnepen nemcsak bánatos húrokat kell pengetnünk, hanem szent akarással kell megfogadnunk, hogy nemzeti küzdelmünkben, a hazáért való önfeláldozó munkában versenyre kelünk azokkal, kik már elvették a nemzet babérkoszorúját. Igy kell emlékeznünk Csardakira. Teljes tisztelettel és kegyelettel a holtak iránt, részvéttel a gyászolókkal szemben, de a dicsőséges jövőben való törhetetlen hittel, egy jobb korért való küzdelem elszánt akarásával, meg nem alkuvó büszke magyar érzéssel, mely onnan táplálkozik a hősök emlékéből”.
Országos hír
A magyar országgyűlés 1922-ben ezekben a napokban is ülésezett, amiről a Körösvidék rendszeresen beszámolt olvasóinak. 1922. szeptember 6-án az előző napi, keddi történésekről lehetett olvasni a csabai napilapban. Az ülés, melyet Szczitovszky Béla nyitott meg, 10.30 után kezdődött. Az egész országot sújtó és egyre bomlasztóbb nyomor ellen a nemzetgyűlés is felvette a harcot.
Horthy Miklós kormányzó „természetesnek tartja, hogy ebben a hazafias áldozatkészségben a nemzetgyűlés tagjai is résztvesznek, ezért javasolja, hogy a nyomorenyhítés céljára a nemzetgyűlés tagjai tiszteletdijukból 2000 koronát bocsássanak rendelkezésre”. Nem tették azonban kötelezővé a támogatást, ha egy képviselő nem akart csatlakozni a mozgalomhoz, felvehette a teljes fizetését. Ezt követően a házelnök bejelentette, hogy „Várnai Dániel és Lingauer Albin négy heti szabadságot kér”. Több képviselő ellen is eljárást akartak kezdeményezni a hatóságok, ezért kérték a mentelmi joguk felfüggesztését. Ők a következők voltak: „Drozdy Győző ellen sajtó utján elkövetett rágalmazásért, Rácz Sándor ellen ingatlan vagyon rongálása miatt, Ulain Ferenc ellen sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt, Lingauer Albin ellen több rendbeli rágalmazás miatt”. Mindezek után a nemzetgyűlés alelnökének megválasztására került sor. A szavazás után Almássy László tölthette be ezt a posztot. Ezután Kuna P. András emelkedett szólásra, aki a kisgazdák védelmének hiányát kifogásolta. Szerinte sem a kormány, sem a bankok nem adták meg ennek a csoportnak a jogos követeléseit. Javaslata szerint hozzanak létre adófelügyelő bizottságokat és „a kisgazdatársadalom számára több jóindulatot kér a kormánytól, védelmet és elismerést minden társadalmi osztálytól”. Őt báró Prónay György követte, aki Nagy Ernő egyik tettére reagált. Volt-e az illető podzsupán (közigazgatási vezető helyettese – a szerk.) vagy sem a cseh megszállás alatt álló Felvidéken? A csehek ezt falragaszokon megjelentették, de Nagy tagadta, hogy elfogadta volna a kinevezést. A felszólaló „Nagy Ernőt figyelmezteti, hogy az öndicséret nem mindig nagyon illatos”. A délutáni ülésen már a frissen megválasztott Almássy László elnökölt. Ekkor Hoyos Miksa a földadójavaslatról fejtette ki álláspontját. Beszédében hangsúlyozta, hogy „minden tekintetben hive a progresszivitásnak, de a földadónál ez helytelen, mert előbb a földet adóztassák meg, azután a földből származó jövedelmet, vagyis kétszer adóztassák meg a gazdatársadalmat”.
Helyi hír – Drága a telefon
A Békéscsabán működő és a helyi iparosmesterek érdekeit képviselő Ipartestület vezetőség ülést tartott 1922. augusztus 31-én, melyről a Körösvidék is tudósította olvasóit. Az összejövetelt maga az elnök, Tímár Endre nyitotta meg, míg a jegyzőkönyv vezetésére Lepény Tamást és Fikker Károlyt kérték fel.
Első napirendi pontként az „iparostanonc munka kiállítást rendező bizottság működéséről” számolt be ifj. Horváth Mihály jegyző. Ismertette, hogy a mesterek a felhívásra 131 jelentkezést igazoltak vissza, mely „örvendetesen szép eredmény”. A kiállítást majd csak karácsony környékén fogják megrendezni a csabai Kultúrpalotában (ma Munkácsy Mihály Múzeum – a szerk.). Ezt követően az egyesület egyéb ügyei következtek. Azonnali fabeszerzést határoztak el, de a telefon bekötését – a várható hatalmas költségekre tekintettel – elhalasztották. Az elöljáróság tudomásul vette, hogy a város a testület lakbérét 280 koronában állapította meg. Döntés született arról is, hogy az „Országos Iparos Szövetség szeptember 10-én Budapesten tartandó országos kongresszusára Timár Endre elnököt, Kocziha Mihályt és Babinszky Jánost küldik ki az ipartestület képviseletében”. Szó esett a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarától érkezett felkérésről is. A szomszédos városban műszaki kiállítást szerveztek, melyre a békéscsabai iparosokat is meghívták. A helyi iparosok az ülés végén még a csabai Daloskör támogatására 200 koronát szavaztak meg. „Több kisebb és kevésbé fontos ügy letárgyalása után Timár Endre elnök az ülést este hét órakor berekesztette”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_07-09/?pg=234&layout=s
Kép forrása
https://www.facebook.com/wehrgeschichte.ooe/photos/pcb.425930882631705/425930772631716/
