Országos hír – Párbaj sérülésekkel
A szarvasi születésű Zsilinszky Endre (1925-től Bajcsy-Zsilinszky Endre – a szerk.) 1921. május 22-én (vasárnap) súlyos sérüléssel járó párbajt vívott Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselővel „egy köztük hetekkel ezelőtt felmerült lovagias ügyből kifolyólag”.
A Zsilinszky életében gyakran előforduló párbaj az úriemberektől társadalmilag elvárt, de teljesen illegális tevékenység volt a korszakban. A tiltás azonban csak formális jellegű volt, hiszen 1922-ben maga az igazságügy miniszter is (Tomcsányi Vilmos Pál – a szerk.) is ehhez a „becsületvédő” formához fordult, annak ellenére, hogy neki a posztjából adódóan példát kellett volna mutatnia. A párbajozókra enyhe büntetés várt: pár napos fogház vagy később pénzbüntetés. Emögött valószínűleg az a dualizmus korabeli nézet álhatott, hogy az illető „úriember státusza” kerül veszélybe, ha nem vállaja a törvénytelenséget. A Zsilinszky-Szilágyi párbaj beszámolója a Körösvidékben is helyet kapott. A tudósításból az újságolvasók megtudhatták, hogy az erőpróbára Budapesten, a „Fodor-féle vívóteremben” került sor a párbajsegédek jelenlétében. Rögtön az első összecsapásnál megsérült mindkét fél: „Szilágyi a homlokán 7 centiméteres mély sebet, Zsilinszky a bal arcán 12 centiméteres vágást kapott”. Zsilinszky ellenfelének sebe súlyosabb volt, neki aznap délután még be kellett mennie a Klinikákra, ahol újra bekötözték a sebét. „A felek a párbaj után kibékültek”.
Helyi esemény – Újabb közgyűlés a Városházán
Békéscsabán sok aktív egyesület működött a korszakban, közéjük tartozott a Területvédő Liga (TEVÉL) is, mely 1921. május 22-én (vasárnap) tartotta évi rendes közgyűlését a Városháza dísztermében.
A nagyszámú és lelkes megjelenteket Dr. Rell Lajos igazgató, a „TEVÉL csabai körének elnöke” ünnepi beszédében köszöntötte. Szavaiból kiderült, a trianoni béke igazságtalansága „és rámutatott azokra a körülményekre, amelyek meghiúsítják az antantnak ezeréves országunk feldarabolására irányuló törekvéseit”. A következő napirendi pont az éves jelentés ismertetése és annak elfogadása volt. A tisztségválasztás előtt, a polgármester javaslatára, Dr. Dzurik Józsefnének, Laubner Józsefnének, Huszár Sámuelnek és Dr. Rell Lajosnak „és a kör többi lelkes vezetőinek buzgó munkálkodásukért jegyzőkönyvileg mondanak köszönetet”. A közgyűlés egyik legjobban várt eseménye volt Körössy Endre „középponti kiküldött nagyhatású beszéde”. A jog és az igazság miatt jogos és igazságos visszaszereznünk a Trianonban elvett területeket – mondta a szónok. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a visszavétel nem történhet erőszakos úton, „mert ami erőszakos, az nem jogos”. A remény is megjelent a beszédben, Körössy szerint az angolok, a franciák és az amerikaiak is „ma már bizonyos fokú jóindulattal varinak irányunkban”. Kiemelte, hogy Csabának fel kell készülnie a „határkiigazító bizottság” érkezésére és sok-sok adattal kell bizonyítania követeléseink jogosságát. Beszédét Apponyi Albert gondolatával zárta, aki bár már 75 éves volt, de reméli, hogy „még megéri Magyarország régi nagyságát és régi határainak a helyreállitását”. A hatalmas tapssal fogadott beszéd után határozatot fogadott el a csabai TEVÉL, mely szerint javasolja az országos elnökségnek, hogy a Liga egyesüljön a „Védő Ligák Szövetségével”. Ezt követően a közgyűlés tagjai a közeli gimnáziumba mentek át, „ahol nagy közönség előtt folyt le a gimnáziumi ifjúság szép ünnepélye”.
Egy csabai tengerész visszaemlékezései
Az első világháborút követően nagyon sok visszaemlékezést publikáltak olyan katonától, akik részt vett a harcokban és élményeit, tapasztalatait meg kívánta osztani a közvéleménnyel is. A Körösvidékben 1921. május 22-én jelent meg a csabai mérnök, Dorn István írása, melyet az tesz különlegessé, hogy ő tengerészként harcolt, ellentétben a csabaiak többségével, akiket a 101. gyalogezredbe soroztak be.
Maga a beszámoló inkább egy kirándulás leírásának tűnik, mintsem egy katona bevetési naplójának, de a szerző mentségére legyen mondva, hogy ez volt az első harci cselekménye, mely inkább az ellenség megzavarására volt alkalmas. 1915. május 23-a történéseit olvashatjuk a cikkben, annak a napnak az eseményeit, melyen Olaszország hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. Ezen a napon a pólai (ma Pula, Horvátország – a szerk.) kikötőben állomásozott a Monarchia haditengerészetének zöme és izgatottan várták a híreket az olasz lépésekkel kapcsolatban. „A tisztikar s a legénység lázasan készülődött, minden forrott s mindenki érezte, hogy valami közeli esemény van kialakulóban”. Mivel ekkor már a drótnélküli távírók korszakát éljük, melyekkel a legkisebb hadihajók is fel voltak szerelve, gyorsan eljutott a nagy hír a tengerészekhez is és délután 4 óra után pár perccel „egetverő hurrázás és lelkesedés száguldott végig az öbölben s mindenki repülni szeretett volna hajójával”. Parancsok harsantak és lassan az egész flotta kifutott a kikötőből, köszönhetően a fűtőknek, akik megfeszített munkával érték el, hogy „másfél óra alatt az egész flotta teljes gőz alatt állott”. A hajóhadat Horthy Miklós „kontraadmirális” vezette. A szerző innen írja le úgy az eseményeket, mintha egy kiránduláson vettek volna részt a tengerészek. A fasanai (ma Fažana, Horvátország – a szerk.) öbölben gyülekeztek a hajók, majd körülhajózták a „tündéries brioni szigetet, főurak fürdőhelyét, ahol annyiszor ittunk valódi brioni borokat s töltöttünk el kellemes délutánokat. Csakhamar érintettük remek Proniontorét”. Ezt követően dél felé vették az irányt, a „titokzatos dalmát szigettenger” irányába. Következtek a látnivalók: „a máskor élénk Lussin-fürdő”, majd Zára (ma Zadar, Horvátország – a szerk.) „hol annyiszor élvezhettük marasquino konyakját”, ezt követte a „pecsenyéjéről hires Sebenico [ma Šibenik, Horvátország – a szerk.]”. Dorn Istvánnak az elbeszélés ezen szakaszában eszébe jutnak a dalmát élmények: „De jól is esett, mikor tengeri útjainkról fáradtan megérkezve egy-egy ilyen kikötőben bóra és sirocco csinálta étvágyunkat szép dalmát lányok meghívására friss jaracpecsenyévél és dalmát borral csillapítottuk”. A sereg folytatta útját, Spalato (ma Split, Horvátország – a szerk.) következett, majd a Lissa-sziget (ma Vis, Horvátország – a szerk.), a „pálmás Raguza” (ma Dubrovnik, Horvátország – a szerk.) és Cattaro (ma Kotor, Montenegró – a szerk.) hadikikötője. A flotta ezt követően gyors tempóban hajózott az „otranti szoroshoz, a Földközi tenger kapujához”, melyet elhagyva megpillantották Korfut, „ahol hét évvel azelőtt a Hohenzollernek vendégei voltunk az Achilleisban”. A távolban feltűnt az olasz Brindisi, „hol öt évvel azelőtt még a szokásos tengerparti vendégszeretettel fogadtak bennünket, most pedig mint ellenség kerülgettük”. Az eddigi kirándulás azonban hamar átalakult valódi hadműveletté: a Monarchia flottája 23-án éjszaka meglepetésszerűen hat helyen támadott meg olasz kikötőket, köztük Anconát is. A város elleni támadás így írja le Dorn: „Fellépésünk olyan meglepetésszerű volt, hogy sikerült az alvó várost flottánk egy részéve] megközelítenünk. Határtalan zavarnak voltunk szemtanúi, midőn tizenhat nagy hajónk (köztük néhány Dredneangth — „nyebojsza") mintegy hétszáz ágyúból gránátcsővel borította el a várost. Jóllehet csak a stratégiai pontok lövetésére kaptunk parancsot, a keletkezett füst- és gázfelhő miatt nem egy ártatlan ház, sőt házsor esett áldozatul támadásunknak”. A támadás sikeres volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hadihajók súlyos károkat okoztak az olasz vasúti hálózatban, ami miatt „a délolaszhadtestek mozgósítása ezáltal mintegy két héttel eltolódott mialatt időt nyertünk az Isonzo vonal megerősítésére”. A flotta fáradtan, de a „jól végzett munka” örömével tért vissza kikötőjébe. A világháború eseményeinek kedvezőtlen alakulása („három tengeri hatalomnak mintegy tízszeres flottaereje állt velünk szemben”) miatt azonban csak kevés pihenőt kaptak. Dorn István a következő gondolattal fejezte be visszaemlékezését: „Ennyi sok hosszú és dicsőséges fáradság, vitézség és kitartás után százszoros fájdalom az a tudat, hogy mindez szerencsétlen összeomlással végződött, hatványozott utószenvedésekkel. — „Sic voluere fata!(a sors akarta így – a szerk.)."
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_04-06/?pg=187&layout=s
Párbaj
https://mult-kor.hu/a-fajvedo-antifasiszta-ki-volt-bajcsy-zsilinszky-endre-20180606
https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2016_2/Bartha.pdf
http://real-d.mtak.hu/949/7/dc_1245_16_doktori_mu.pdf
Visszaemlékezés
https://adt.arcanum.com/hu/view/SomogyiUjsagKepesHiradoja_1938/?query=dorn&pg=115&layout=s
Somogyi Újság Képes Híradója, 1938.04.23.
