Szó szerint – Végre megnyílt!
„Az egész város lázas érdeklődéssel várta a keddi napot; amikorra a strandfürdő megnyitását hirdették. Már hetek óta napról-napra többen keresték fel az Árpád-liget mellett levő, épités alatt álló fürdőt ugy, hogy valósággal a nagyközönség szeme előtt bontakozott ki a hepehupás, füvestalajból Magyarország egyik legszebb, épített strand-fürdője.
Kár, hogy a gyakori sztrájk és egyéb technikai nehézség miatt nem nyílhatott meg a fürdő egy hónappal ezelőtt. A megnyitás napja fényesen igazolta, hogy igazi közszükségletet elégit ki a strandfürdő. Folyó hó 1-én, kedden délután 3 órakor hatalmas közönség sereglett egybe, hogy jelen legyen a fürdő megnyitásán. Nem volt szónoklat, nem volt külső ünnepség, de annál bensőségesebb öröm sugárzott mindazoknak arcáról, akik valóságos elragadtatással beszéltek a hatalmas medencéről, a kedves és ízléses buffetről s általában az egész csabai strandfürdőről. Három óra után néhány perccel már több száz ember élvezte a kellemes hőmérsékletű üditő vizet, részben a forró napsugártól tüzes homokfürdőt. Hogy a kedv még jobb legyen, Pepi is rázendített. Muzsikaszó mellett fürdött Csaba Mert minden társadalmi réteg képviselve volt a megnyitáson, élénken hirdetve, hogy a strand-fürdő az egész városé. A buffet és cukrázda is jól működött, pedig nagyon sokan ozsonáztak ma a strandfürdőben. Csak egy dolgot szeretnénk megemlíteni. Volt néhány férfi, aki nem tartotta az illemmel összeütközőnek azt, hogy rövid fürdői ruhában s nem az egész világon bevezetett „teljes" fürdőruhában jelenjen meg. Mint halljuk, az igazgatóság már intézkedett is, hogy ez többé meg ne történjen. Helyes is, mert a jóizlést meg kell őrizni mindenütt, a strandfürdőn is. Végre van fürdője Békéscsabának. Igaz, hogy a város közönsége évek óta gőzfürdő után vágyott, de nagy haladás, hogy legalább a nyári hőségben fokozott mértékben nélkülözhetetlen szabad fürdő rendelkezésére áll. És ezért kell, hogy hálás; szívvel gondoljunk mindazokra, akiknek érdeme az, hogy a strandfürdő létrejött s ma megnyilt”.
Helyi hír – Találkoztak a hősök
A Körösvidék 1922. augusztus 3án számolt be arról a megemlékezésről, melyet a volt 101. császári és királyi gyalogezred tagjai tartottak Békéscsabán. Az ezred még élő tagjai méltóképpen emlékeztek meg a Nagy Háború áldozatairól és elhatározták, hogy segíteni fogják egymást a mindennapokban is. Nem véletlenül augusztus 2-án gyűltek össze a katonák, hiszen ez a „nap évfordulója a csabai dicső háziezred egyik legnagyszerűbb fegyvertényének, a komarestie-slobadziai diadalmas csatának”.
Az újság beszámolója szerint „szép számmal” képviselték magukat a tagok, de a volt legénységből csak igen kevesen jelentek meg, mert ők a nyári munkákból vették ki a részüket. A tisztikarból megjelent Csabán „Panwitz Vilmos, Flaschka Emil és Hensel Emil ezredesek, Richter N. és Kummer Ferenc őrnagyok” és „az altisztek kis csoportjában feltűnt a nagyszerűen dekorált Horváth András t. őrmester és Bossziok tiszthelyettes”. A megemlékezés reggel 9.30-kor kezdődött a katolikus templomban, ahol Hevay Gyula volt tábori lelkész celebrált misét a jelenlévőknek. Innen a gyalogezred katonái átvonultak a Vigadóba, ahol megalakították „A volt 101-esek Bajtársi Szövetségét”. Megválasztották a vezetőket és a választmány tagjait is. Ezek szerint a szövetség vezetője Kummer Ferenc és Medovarszky Mátyást lett. A választmány legfontosabb feladata a szövetség alapszabályának megalkotása lett. Délben közebédet rendeztek 50 fő részvételével sok-sok pohárköszöntővel fűszerezve. Megfogalmaztak egy táviratot a kormányzónak és egyet József főherceghez is. A Horthy Miklósnak címzett szövege a következő volt: „A volt cs. és kir. 101-ik gyalogezred 1917. augusztus 2 án vivta meg egyik legdicsőségesebb csatáját. Ennek évfordulóját ünnepli ma nagyszámban egybegyűlt tisztikara és legénysége. A bajtársi együttérzés ápolására alapították meg bajtársi szövetségüket. A szövetség legmélyebb hódolattal üdvözli megalakulása alkalmából Magyarország fegyveres erejének megteremtőjét, a tudatos, önzetlen, törhetetlen, legelső magyar embert, a Kormányzó ur Őfőméltóságát. A volt 101-ik gyalogezred a háború folyamán dicsőségesen kivette részét Magyarország védelmében. Mi, akik az ezred kötelékébe tartozunk, fogadjuk, hogy magyar nemzetünkhöz hűtlenek semmi részben nem leszünk”. A főhercegnek szóló ezzel a szöveggel ment el: „A volt cs. és kir. 101-ik gyalogezred 1917. augusztus 2-án Fenséged parancsnoksága alatt' vivta meg a dicsőséges komarestieslobodziei csatát. Ennek emlékére és a bajtársi együttérzés ápolására alapítottuk meg ma, a csata évfordulóján bajtársi szövetségünket. Bajtársi szövetségünk ebből az alkalomból hódolattal üdvözli egykori hős vezérét, a legmagyarabb főherceget, nagy Palatínusunk méltó unokáját. A háború szenvedései eggyé olvasztották magyar érzésben a királyi trón ragyogásában élő főherceget a nádfedeles kunyhó kérges tenyerű lakójával. Mi ezt soha el nem felejtjük. Magyarország újjáépítésében kérjük segítő kezét. Mi, volt 101-es katonák mindig követjük Felséged parancsát”. Maga az ebéd a késő délutáni órákig tartott és a lap beszámolója szerint a „hangulat pompás, imponáló és lélekemelő volt”.
Helyi hír – Békepipa Békéscsabán
A békéscsabai születésű Gajdács Mátyás 1922-ben hazalátogatott és meghívta magához a Körösvidék újságíróját, hogy beszámoljon afrikai élményeiről. Bár az olasz hatóságok visszatartották a zsákmányokkal teli ládáit, de hosszas eljárás után visszakapta azokat.
A lap munkatársa csak ámuldozott a látottakon és érdekes beszámolóval örvendeztette meg az olvasókat. A pamlagon majombőrök hevertek, felette egy nagy leopárdbőr volt látható. Az egyik ragadozó maradványairól mesélt is a vadász: „Mikor még nem terült ilyen szelíden a lábom előtt, hanem benne élt a bestia, négy gyermeket lopott el a missziónáriusoktól. Ott lőttem le lesből, amikor ismét kúszott a kunyhó felé ujabb rablásra készen”. Bemutatásra került egy hatalmas vízilóbőrből készült bőrpajzs is a hozzá tartozó két méter hosszú lándzsával. Szalmakosarak, állatbőrök, fegyverek és agyarak kerültek elő a ládákból, melyekhez rengeteg történet fűződött, de „Gajdács tul szerény s nagyon fukarkodik a vadászkalandok elmondásával”. Az újságíró legnagyobb örömére egyes madártojások régi Körösvidék számokba voltak becsomagolva. Erre a vadász azt felelte, hogy „nemcsak a hazai .híreket hozta el lapotok, hanem a csomagolásnál is nagy segítségemre volt”. A legnagyobb érdeklődést egy „mocskos békepipa” váltott ki a cikk szerzőjében, de a karperecek, gyűrűk és festmények is nagyon tetszettek neki. Ezekkel kapcsolatban jegyezte meg a tudósító, hogy „nem látom olyan vadaknak és kegyetleneknek az afrikai szerecseneket. Hiszen ezek nemcsak ölnek, nemcsak harcolnak, hanem festeni is próbálnak, kosarat is fonnak, gyűrűket, karpereceket is készítene^. Hiszen ezek szoktak a maguk naiv módja szerint örömöt is okozni egymásnak”. A látogatás végén Gajdács Mátyás fontos gondolatot osztott meg a Körösvidék olvasóival: „Jobbak ott az emberek, őszintébbek és becsületesebbek. Ott csak azt ölik meg, aki vétett valaki ellen, vagy áthágta az ottani erkölcsi törvényeket. De nem ölnek meg senkit önzésből, nem éheztetnek ki embertömegeket bosszúból, ott nem olyan lelketlenek, nem olyan bestiák a vadak, mint itt a müveit nyugati népek”. Az Afrikából hozott értékeket a békéscsabaiak is megtekinthették, hiszen az egyik helyi drogéria kirakatában kiállítást rendeztek belőlük.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_07-09/?pg=136&layout=s
