Habsburgok dicsérete – József Ágost főherceg
Hatalmas megtiszteltetés érte Békéscsabát azzal, hogy Habsburg József főherceg 1921. augusztus 2-án a városba látogatott a 101. császári és királyi gyalogezred tiszteletére rendezett ünnepségre. A Körösvidék című csabai újság a címlapon köszöntötte „József apánkat” (ez a megszólítás korábban Kossuthnak járt – a szerk.), a „királyi vérből származó magyart”, aki a háború vérzivatarjának egyik stabil pontja volt.
József főherceg családja, akkor is büszke volt magyar királyi hercegi címükre, amikor „szégyen volt bizonyos helyeken magyarnak lenni, amikor még a magyar, a zengzetes magyar nyelv idegen volt ott, ahol ott-hon kellett volna lennie”. Nem véletlen, hogy az első világháború kirobbanásakor a magyar katonáknak egy példaképe volt, akit mindenhova vakon követtek: József főherceg. Ő érkezett meg tehát Békéscsabára, a magyar ember, a magyar katona, aki „egygyé tudta forrasztani az embert és a katonát s mindezt csak azért, mert úgyis mint ember, úgyis mint katona, csak magyar volt”. A volt 101-eseknek (a gyalogezredet a világháború után feloszlatták – a szerk.) a főherceg „hősiességüket elismerő vezérük volt”, amit a látogatás is bizonyít, mely nem csak a csabai katonáknak szólt, hanem „voltaképen a Békésmegyéből a zászló alá állt minden magyar katonát illlet”. A cikk nem fukarkodik a dicséretekben: „Az ő magyarsága, az ő bátorsága öntött hitet belénk a véres harctereken folytatott küzdelmekben s az ő velünkérzése, közénktartozandósága edzi meg erőnket arra á küzdelemre, amely bár vértelen, de több erőt, több bátorságot, több ön-megtartóztatást, több akaratot parancsol, mint aminőt a fegyverekkel folytatott harc kívánt”. A végére maradt a köszöntés, melyben a vezércikk üdvözli József főherceget Békéscsabára érkezésének alkalmából, „a magyar ember, a magyar erények, a magyar vendégszeretet minden külső jelével, megnyilvánulásával és őszinte magyar szivünk minden szeretetével”.
Az oktatás dicsérete – Az Erzsébethelyi Állami Iskola
Az oktatás fejlesztése a Horthy-rendszer egyik alapköve volt, amit Apponyi Albert is hangoztatott a Trianonban elmondott beszédében, amikor a „kultúrfölényről” mondta el véleményét (és még a Klebelsberg-féle oktatási reform előtt vagyunk – a szerk.). Ezért is volt fontos minden olyan cikk, mely a csabai iskolákról szólt, a csabai oktatást mutatta be.
1921. augusztus 3-án „Mintaiskola” címmel jelent meg egy írás a Körösvidékben, mely az erzsébethelyi állam iskolában folyó munkát ismertette. A cikk a magyar tanítókat az igazi nemzetmentőknek nevezi, hiszen a sokszor csak veszekedő, nagyhangú és „sajnos igen sokszor üresfejü” politikusok nem képesek ellátni ezt a nemes feladatot. A magyar tanító végzi az igazi munkát a végeken, ő az aki, „szó nélkül, türelmesen, régi szent ideálizmusával fáradhatatlanul dolgozik, nemesiti, nevelgeti a zsenge magyar lelkeket, amelyekbe a saját maga puritán tisztaságát leheli belé, hogy puritán tisztaságú legyen a jövő nemzedék”. A jaminai iskolát „védőbástyának” nevezi a lap, melynek igazgatója Tantó József volt a korszakban. Az iskola az 1920/21-es tanévre kiadott jelentését elemzi ezután a Körösvidék, melyből az derült ki, hogy a pedagógusok „valamennyien éber, bátor harcosok, a hazaszeretetnek, a nemzeti öntudatnak és a lélekbeli nemességnek buzgó ápolói”. Az iskola támogatta a szegény gyerekeket, 3 600 koronával segítette őket, 42 diák részesült cipő- és ruhasegélyben, 105 pedig tankönyvet kapott ingyen. Az iskola kiemelkedően teljesített a különböző helyi és országos gyűjtésekben, többek között a Honvédelmi Alap, az Erdélyi Székely Magyar Szövetség, a Vakok Országos Intézete, a Tisza-szobor javára és az Erdélyben elpusztított magyar iskolák javára is. Az Alföld fásítására tisztított akácfamagot jutatott el az intézmény a Népjóléti Hivatalnak és a tantestület „irredenta és vizsgai jutalomdíj alapot” is létesített. Nem véletlen ezek után, hogy a közoktatásügyi minisztérium köszönetét és háláját fejezte ki az igazgatónak e hatalmas munkáért és „követendő példának” nevezte az iskolában folyó munkát. A legjobb (vagy legrosszabb) hír a végére maradt: érdemei elismeréséül a minisztérium Budapestre kívánta helyeztetni Tantó József igazgatót, de mivel Békéscsabán továbbra is szükség van a munkájára, a Körösvidék remélte, hogy „a minisztérium az áthelyezés mellőzésével a megszolgált kitüntetésre más méltó módot is fog találni”.
Helyi hír – Végre lesz fürdőnk?
Nem lesz? Lesz? Hol lesz? Rengeteg kérdés hangzott el Békéscsabán azóta, hogy 1917-ben bezárt a Francsek-féle fürdő, hiszen a település „igazi” strand nélkül maradt. Bár Jaminában, a bányatavaknál nyáron működött egy szabadstrand, de a városira még várni kellet. Időről-időre felröppentek olyan hírek, hogy tervezik a gőzfürdőt, de ezek rendre hamvába holt kísérletek voltak.
1921. augusztus 7-én a csabai újságolvasók ismét reménykedni kezdtek, hiszen újabb írás jelent meg a Körösvidékben egy tervezettel kapcsolatban. „Áchim és Ondrovicky gőzmalmi cég” a városi közgyűlés elé terjesztett egy „lelkiismeretes megfontolásra és messzemenő pártfogásra érdemes” javaslatot. Ebben a Felsőkörös sor 25. szám alatt találgató telken (a térképen látható helyen – a szerk.) kívántak egy gőz- és kádfürdőt létrehozni, melyben „4-5 kádat, egy langyos, egy meleg és egy hideg medencét, tusokat, gőzkamrát és husz-huszonkét vetkező kabint helyeznének el”. A fürdőhöz szükséges vizet a „Köröscsatornába sülyesztcndő kút szolgáltatná megfelelő szűrőkészülékeken keresztül”. A tervek szerint a telek mellett lévő gőzmalom „fáradt gőze” ezáltal hasznosíthatóvá válik, ami „óriási tételeket töröl a fürdőtervezet költségvetéséből”, mivel nem kell külön gőzkazánt építeni. A fürdő költségvetése körülbelül 2 millió korona lett volna, melyhez a város támogatását is kérték: „a város fizesse a valamelyik helyi pénzintézettől felveendő kétmillió korona kamatait mindaddig, mig a kölcsöntőke annyira leapad, hogy a fürdő jövedelméből nemcsak az időnként esedékes részletek, hanem a komatok is törleszthetők lesznek”. Mindez az előzetes számítások alapján azt jelentette, hogy Békéscsabának hat évig kell évente kb. 3-4 000 000 koronát törlesztenie. A Körösvidék teljes mellszélességgel az ügy mellé állt, hiszen „nyilvánvaló, hogy az ajánlat készítői kizárólag a köz érdekét tartják szem előtt és egy pillanatig sem gondolnak nyerészkedésre”. Ez a terv sem került megvalósításra és derék őseinknek még egy évet kellett várniuk, amíg az Árpád strandfürdő megnyitotta kapuit.
Kommentár nélkül
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_07-09/?pg=0&layout=s
