Erdélyi hír – Mi lesz a magyar iskolákkal?
A trianoni békeszerződés következtében más országokba került magyarság számára az anyanyelvi oktatás megőrzése volt az egyik legfontosabb teendő, hiszen e nélkül az asszimiláció felgyorsult volna. A kortársak is tisztában voltak mindezzel, nem véletlen, hogy a Körösvidék több cikkben is foglalkozott a témával.
1921. június 24-én az erdélyi magyar felekezeti iskolák helyzete került terítékre. Az olvasók megtudhatták, hogy Nagy Károly református püspök, Gyárfás Elemér katolikus vezető és az unitáriusokat képviselő Kovács Kálmán Bukarestbe utaztak, hogy „az állam és a magyar egyházak között való viszonyt ideiglenesen is szabályozzák, valamint a felekezeti iskolák ügyében a döntést megsürgessék”. A román fővárosban fogadta őket Petru Groza erdélyi miniszter és biztosította a magyar küldöttséget, a kormánya minisztertanácson már foglalkozott a témával és ott az a döntés született, hogy „a békés megértés alapján e téren is közeledni kell a magyar nemzeti kisebbséghez”. A magyar delegáció másnap újra tárgyalt a bukaresti kormány jelentős képviselőivel, többek között Goga Octávián művészeti miniszterrel és Prie államtitkárral is. A román fél határozottan kijelentette, hogy „a magyar egyházak iskolái az államiakkal teljesen egyenrangúak és természetesen megőrzik nyilvánossági jellegüket is”. Sőt, a románok arról is biztosították tárgyaló partnerüket, hogy 20 millió lei államsegélyt folyósítanak nekik és bármilyen magyar sérelmet (tulajdonjog, épületekben esett kár) kivizsgálnak és helyrehoznak, továbbá „az írásban beadott sérelmek ügyét elő fogják venni és megértéssel igyekeznek a sérelmeket reparálni (kijavítani, helyrehozni – a szerk.) és eliminálni (kiküszöbölni – a szerk.)”. A tárgyalásokon szó esett az egyházak helyzetéről is. A románok mindent megígértek a magyaroknak: gondolkoznak a katolikusok autonómiáján, támogatják a reformátusok határokon átívelő együttműködését. Nem véletlen, hogy „az eredményes tárgyalások az érdekeltek körében természetesen élénk örömet keltettek”. Minden szép és jó? Nem biztos, hiszen a Körösvidék is a következő gondolattal fejezte be a cikket: „Igy fest a dolog elméletben, erdélyi tudósítás szerint. De vájjon milyen gyakorlatban?”
Országos hír – Indulnak az autójáratok!
Remek hírrel lepte meg hűséges olvasóit a Körösvidék 1921. június 23-án, melyből az derült ki, hogy a közlekedési viszonyok helyreállítása érdekében Békéscsabáról is indulnak majd naponta 2-3 járatban autójáratok a környékbeli településekre.
A cikkben a Futura (Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt. – a szerk.) egyesület kezdeményezését élteti a lap, mely szerint „a „Futura" és a Magyar-Olasz bank elhatározta ugyanis, hogy egész Csonkamagyarországot behálózza autojáratokkal”. A csabai újság nem felejtette el megjegyezni, hogy gyakorlatilag „ezt a tervet már jóval ezelőtt, amikor vasúti forgalmunk a nagy téli szénhiány miatt még sokkal hiányosabb volt, a „Körösvidék" vetette fel” és tett lépéseket annak megvalósítására is. Ezt az ötletet vette át a Futura és a Körösvidék, miután látta, hogy jó kezekbe került az ügy „csupán támogatására szorítkozott attól kezdve”. Az autójáratokhoz persze autók is kellenek, ezért a „Futura és a Magyar-Olasz bank megvette a franciák által a Délvidéken hagyott autóparkot, amelyeknek erős teher- és személykocsijai kitűnően alkalmasak minden tekintetben az országos autóforgalom lebonyolítására”. Nincs más hátra – folytatta az írást a Körösvidék – meg kell egyezni az érintett települések vezetésével, melyeknek pénzügyi támogatásaira is számítanak a szervezők. Békéscsabán is megindult a szervezés, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy a „polgármester már értekezletre hivta össze ez ügyben a helybeli pénzintézetek, ipari és kereskedelmi vállalatok és a többi érdekeltek képviselőit, illetőleg vezetőit, akiknek körében értesülésünk szerint nagy érdeklődés nyilvánul meg a tervezet iránt”. Az autójáratok elindulásáról, a terv gyakorlatba ültetéséről később még beszámolunk.
Csabai hír – Árat emel a Körösvidék
Drágább lesz a Körösvidék, ezt a cseppet sem örvendetes hírt osztotta meg olvasóival a csabai lap. Valahogyan meg kellett tartani a hűséges olvasókat, nem szabad, hogy csökkenjen a példányszám, ezért „önfényező” cikk jelent meg több alkalommal is az újság hasábjain.
Ebben a szerkesztőség beszámolt a Körösvidék eredményeiről, nem rejtve véka alá azon gondolatukat, hogy ez „a környék legolvasottabb lapja, amely ugy tartalom, mint kiállítás szempontjából messze felülmúlja az átlag vidéki lapokat”. Az is fontos technikai eredmény, hogy az újság közvetlen telefon és távíró összeköttetésben van az egész országgal, ezért „a fővárosi lapokat megelőzve tájékoztatja olvasóit a bel- és külföldi eseményekről és politikai szenzációkról”. A Körösvidékben a „Körösvidék népe szollal meg!”, a lap síkra szállt minden „nemescélu mozgalomért” és „minden jogtalan sérelemért, amely a Körösvidék népét érte, a „Körösvidék" követelt orvoslást!” Minden igaz ügyet felkarolt, minden „fondorlatot” nyilvánosságra hozott, ennek köszönhetően „messze túlnőtt a vármegye területén s amerre zászlóját kibontotta, amerre bátor, őszinte hangját hallatta, mindenütt diadalútja volt!” Az újság gyakorlatilag fogalommá vált mindenki számára „legyen az föidmives, iparimunkás, tisztviselő vagy bármilyen más becsületes foglalkozású keresztény magyar ember”. A napilap biztosította előfizetőit, hogy továbbra is mindent megtesz az „ország talpraállásáért és a magyar nemzet jólétéért dolgozó keresztény magyar társadalomért”. A cikk végén következett a lényeg: „A Körösvidék" előfizetési ára: Fél évre 200 K, Negyed évre 100 K, Egy hóra 35 K. Nyugdijasok és közalkalmazottak méltányos kedvezményben részesülnek”. Egy évvel korábban, 1920 júniusában a következő árakkal számoltak még az előfizetők: „Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K”.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_04-06/?pg=300&layout=s
