Szó szerint – Még mindig nincs fürdőnk!
„A tízparancsolat 4-ik pontja azt mondja: „Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű lehess a földön." Ez igen szép mondás és ennek igy is kell lenni. De a tízparancsolat eme pontjához még hozzá tehetem, hogy aki hosszú életű akar lenni, annak szükséges a jó levegő, jó táplálkozás, jó víz és testünk ápolása, tisztántartása s ezáltal idegeink edzése. „Ép testben lehet csak ép lélek" régi, igaz közmondás.
Ennek az elvnek hódoltak ősidőktől fogva már a régi rómaiak, görögök, törökök, angolok, franciák szóval a világ összes nemzetei, beleértve a magyarokat is — amidőn a természetes vízforrásokat fürdőkké felhasználták s ott, ahol gyógyforrások nem állottak rendelkezésre, mesterségesen építettek fürdőket, hogy a népek egyik legfőbb egészségügyi követelményének eleget tehessenek, nem kiméivé sem fáradságot, sem költséget. Ki ne szeretne fürdeni? Én azt gondolom, hogy olyan ember nincs, Visszaemlékszem a csabai régi Francsek-féle fürdőre. Ez a fürdő sok kívánni valót hagyott hátra, mert úgyszólván semmi kényelmet nem nyújtott és sok esetben még a tisztaságához is szó fért. Mégis azt tapasztaltuk, hogy e fürdőt Békéscsaba lakossága foglalkozásra való tekintet nélkül sokszor olyan tömegesen látogatta, hogy helyet vagy kabint nem lehetett kapni. A gazdák feleségei a jó „mamókák" már egy órakor ott vártak, inkább lemondtak az ebédről, csakhogy egész délután bent lubickoljanak a jó lángos vízben. Csuz, reuma, köszvény, hideglelés, szóval bármiféle baja volt az apókák és mamókáknak, ott kerestek enyhülést fájdalmaikra és nagyon sok esetben igen sikeresen. Ez az eldorádó azonban megszűnt és most ott vagyunk, hogy egy 60,000 lakosú városnak a lakossága az egészségügy véghetetlen nagy kárára nem tud megfürdeni, ha csak át nem megy a szomszédvárosba. Ha idegen vetődik városunkba, mély megbotránkozással mormolja, hogy ez mégis szégyen egy ilyen nagy városra, hogy még csak fürdője sincs. A helyi lakosok épen igy megvannak botránkozva, de mikor arról van szó, hogy egy pár lelkes férfiút támogassunk, kik a közönség egészségét és a fürdő felépítését szivükön viselik és tegyük lehetővé, hogy minél kényelmesebb modern a mai igényeket mindenben kielégítő jó fürdő álljon rendelkezésünkre akkor a hadi milliomosok elkezdik simogatni millióikat, a kereskedők rakosgatják halomra a wertheim szekrénybe az ezreseket, az iparosok ugyancsak igyekeznek, hogy bankóbőségben szenvedjenek, a gazdauramék pedig minden jövedelmüket rakják a Kisgazdabankba ... Ennyi sok felesleges milliók mellett pedig alig lehet reá venni a közönséget, hogy Jegyezzünk fürdő részvényt." Ha testünket épségben s tisztán tartjuk, itt felnem sorolható igen sok betegségnek öljük meg csiráit és életünket pár évvel meghosszabitjuk. Azt hiszem pár évi egészséges boldog élet, amit a rendszeres fürdéssel nyerünk, bizonyára megéri tőke befektetésünket, mert a pénz hitvány rongy, ami nem boldogít, de az egészség megfizethetetlen drága kincs. Azért tehát jó milliomossaink, drága kereskedőink, iparosaink, ne sajnálják egészségükért azt a pár ezerecskét s Jegyezzünk mielőbb fürdő részvényt. Gazdáink, kiknek pénzük van, segítsék elő a „mamókák" jó kedvét, hogy már a nyár folyamán a teljesen modern jó fürdőben fürödhessenek. Most már igazán siessünk és „jegyezzünk minél több fürdő részvényt." X.”
Helyi hír – Hírek a polgármesterről
Dr. Berthóty István 1918-ban lett Békéscsaba polgármestere és nehéz időkben (a vesztes háború vége, forradalmak, Tanácsköztársaság, román megszállás, Trianon) vezette városunkat. Munkásságáról már a kortársak is nagyon jó véleménnyel voltak, ami a Körösvidék cikkeiből is kiderült.
1922. február 24-én arról olvashattak a csabaiak, hogy „városunk közszeretetben és becsülésben álló polgármestere” és kedves felesége házasságkötésük 25. évfordulóját ünnepelték szűk családi körben. A házaspár és a rokonság reggel a katolikus templomban misét hallgattak, majd Bartoss Ferenc plébános rövid beszéd után megáldotta őket. Ezt követően a polgármesteri lakásban (Urszinyi-ház – a szerk.) fogadta Berthóty a „városi tisztviselők, társadalmi egyesületek és intézetek küldöttségeit”, akik a jókívánságaikat fejezték ki. A Körösvidék a következő szavakkal köszöntötte a párt: „Szeretettel köszöntjük mi is ebből a szép alkalomból polgármesterünket és feleségét, azzal a kívánsággal, hogy a következő huszonöt esztendőt is egészségben, boldogságban ülhesse" meg”. És ezzel még nem volt vége a város vezetőjét dicsérő írásoknak. Február 26-án „A népszerű polgármester” címmel jelent meg egy írás a csabai lapban. Méltatás követett méltatást a cikkben: „Kevés város dicsekedhetik olyan általánosan kedveit és népszerű polgármesterrel”; vagy „Jóságos tekintete, higgadtságái, minden iránt való érdeklődését és a szükségben lévők iránti végtelen jóindulatát árulja el”; illetve kicsit hosszabban „Valószínűleg az ő népszerűsége az oka annak, hogy nálunk a „polgármester" fogalma nem elképzelhetetlen magasságban trónoló, elérhetetlen, rideg, misztikus „valakit" jelöl, aki könyörtelenül uralkodik a város és annak népe felett (mint ahogyan másult az egyszerűbb emberek képzelik el polgármesterüket, hanem mindenekelőtt „embert," rendes, földönjáró embert, akinek igen jó lelke van és aki nemcsak a paragrafusokkal, hanem az emberek bajaival is törődik”. A cikk megírására az adott okot, hogy Berthóty kapott egy levelet a városházára a következő címzéssel: „Polkár Mester Urnak Sörgös” jelzéssel. A levélből kiderült, hogy az alsó ártézikútnál még mindig nem takarították el a havat minden átjárónál. A Körösvidék mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a „panasz hangjai nem sok iskolára vallanak, de annál meggyőzőbben bizonyítják, hogy az egyszerű emberekhez is mily közel áll a polgármester, akire elsősorban gondolnak, még az ő munkakörén kívül eső ügyesbajos dolgokban is”.
Helyi hír – „És micsoda tánc volt!”
Magyar embernek magyar tánc kell a „a sok idegen, csúf tánc helyett”. Bár a Nemzeti bál már korábban lezajlott, de a Körösvidék még egy hét múltán is áradozott az ott látottakról és hallottakról. A február 25-én megjelent dicsérő írásból kiderült, hogy a Vigadóba „fényes ragyogással, diadalmasan, büszkén vonult be” több régi magyar tánc: a palotás, a körmagyar és a kuructánc.
Végre olyan táncokat lejtettek a csabaiak, melyek „itt születtek amagyar földben”. Csodálatos látvány volt, ahogyan a szebbnél szebb, magyar ruhába öltözött férfiak és nők bevonultak a bálterembe és „minden mozdulat, minden dobbanás a régi szép magyar időket hozta eszünkbe”. Az öröm és a büszkeség könnyei csillogtak a résztvevők szemében. A fanyalgók – mert természetesen azok is voltak – megjegyezték, hogy ilyen táncokat csak díszmagyarban lehetett volna eljárni, de a Körösvidék véleménye szerint nem a ruha szabása a fontos. Ezeket a táncokat soha többé nem szabad száműzni, „ott kell pompázniok minden bálon, mignem a férfiak idegen szabású ruháit is átalakítják szép magyar ruhákká s a táncterem sziveit magyar szivekké”. Azóta is ezt a bálat emlegetik a résztvevők, nemcsak Békéscsabán, hanem az egész vármegyében. Mindenki hálás szívvel gondolt a rendezvény szervezőire, a Nemzeti Szövetség vezetőségére. Köszönet illeti Dr. Dzurik Józsefnét és Dr. Gally Károlyt, akik „a tervet lelkes rendező munkájukkal, fáradságot nem ismerő buzgó tevékenységükkel meg is valósították”. A szervezők és a résztvevők példát mutattak arra, hogy ha már ilyen vészterhes időkben mulatunk, „legalább mulatásunkban is legyünk nemzetiek, legyünk magyarok”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_01-03/?pg=201&layout=s
