Lezárult a dinnyeszezon. Remek volt a termés Békés megyében is, viszont jött egy „árleverés”. Hogy utána mennyire tudtak kijönni ebből a dinnyetermelők, és milyen szezont zártak, erről is beszélgetett Kovács Zoltánnal és Göcző Mátyással, a Magyar Dinnyetermelők Egyesületének társelnökeivel Horváth Szabolcs műsorvezető. A kérdésekre elsőként Kovács Zoltán válaszolt.
– Mi történt utána? Egy multinacionális cég jött a 99 forintos dinnyével. Ez nem volt egy jó indulás a dinnyéseknek.
– Beszéltünk erről már a szezon kezdetén is. Rendben volt minden, jók voltak a kilátások, elkezdődött a betakarítás. Ahogy megjelent a magyar dinnye a magyar piacon, az egyik multinacionális cég olyan alacsony felvásárlási árral és fogyasztói árral jött ki, ami egyértelműen lenyomta a dinnye árát az alá, ahol egy termelő még megtalálhatja a számítását. Hangsúlyozom, ez a szezon legelején történt, ami sajnos rányomta az egész szezonra a bélyegét. Nemcsak ezt a multinacionális céget szeretném bírálni, sajnos egész Európát a kínálati piac jellemezte, és aránylag alacsony felvásárlási árak voltak Európa-szerte. Nagy volt a meleg Dél-Európában, hirtelen megérett a görögdinnye, ezt el akarták helyezni a déli országokban és a közép-európai piacon is a dinnyetermesztők. Amikor Magyarországon megjelenik a magyar dinnye, egy hét után mi is olyan mennyiségű dinnyét takarítotunk be, amit a magyar piac már nem tud fogadni. Tehát mindenképpen meg kell jelenjünk az exportpiacon a dinnyénkkel, és sajnos egy olyan időszakban jelentünk meg, amikor nyomott ár volt Európában, és sajnos ez a felvásárlási árakat is alacsonyan tartotta. Éppen ezért összességében jó minőségű, megfelelő mennyiségű dinnyénk volt, de az átvételi ár, ha az egész évet nézem, elég alacsony volt sajnos.
– Érdekessége a történetnek, hogy olyan súllyal bír ez a multi, hogy alacsonyan is tudja tartani az árakat. Ez volt itt a legnagyobb probléma. Ebből hogyan lehetett kilábalni? Hogyha csak hazai szinten nézzük a dinnyéseknek az itthoni értékesítését.
– Az volt a probléma ezzel, hogy előtte tíz napig, két hétig importdinnyét árultak a magyar áruházláncok, a kereskedők, és a piacokon csak importdinnyét lehetett vásárolni június végéig, amíg nem volt magyar dinnye. A végén már olyan rossz minőségű volt ez az importdinnye, hogy emberi fogyasztásra alig lehetett használni, és mégis 150-200 forint körül volt a fogyasztói ára. Ezért volt nagyon furcsa, hogy amikor bejött a jó minőségű, friss, magyar dinnye, egyből 99 forint lett a fogyasztói ára. Ezt nehezményeztük mi is, és ezt próbáltuk özölni az említett multinacionális céggel. Sajnos ez, mint ahogy az előbb is említettem, ez mivel a szezon elején történt, ez az egész szezonban rányomta a bélyegét a felvásárlási árra.
– Mit lehet ilyenkor tenni? Például a Jókai színház előtt volt dinnye-kóstoltatás. Iylen promóciókkal lehetett valamit változtatni a helyzeten?
– Sok mindent sajnos nem lehetett változtatni, mivel egy nyomás volt Európában, ebben az időszakban. Nem is az volt a baj, hogy akciózott a legelején ez a multinacionális cég, hanem az volt a baj, hogy nagyon alacsony áron akciózott. Ha ezt azt árat 30-40 forinttal följebb állapították volna meg, az egy korrekt fogyasztói ár lett volna. S ha utána egy hét múlva, tíz nap múlva kijöttek volna egy akciós árral, ez teljesen elfogadott lett volna az akkori piaci helyzetben. Most olyan volt a piaci helyzet, hogy ezt simán meg lehetett volna tenni. Csak ők nagyon elé mentek a dolgoknak, és „odavágtak” az áraknak úgy, hogy gyakorlatilag azt éreztük: leértékelték a magyar dinnyét, a friss, jó minőségű magyar dinnyét.
– Mit jelent ez a dinnyések befektetett munkáját, tőkéjét tekintve? Mennyire alacsony ez az ár, és milyen kellett volna, hogy legyen a felvásárlási ár ahhoz, hogy megérje, és ténylegesen lehessen profitálni ebből?
– Az említett 99 forintos ár teljesen rendbe lenne, ha szezon közbeni akciós ár lenne. Ez teljesen rendbe lett volna. Úgyis marad az áruháznak is, marad a kereskedőnek, a kereskedőcégnek, aki beszállít az áruháznak, és marad a termelőnek is. Gyakorlatilag megmarad az a pénze, amiből azért még lehet boldogulni. De mivel ez a szezon elején történt, ez a felvásárlási ár utána folyamatosan csökkent. Akkor szokott emelkedni az ár, mikor Európa valamiért nagyon kifogy a dinnyéből. Ez most nem így történt, úgyhogy ez a nyomott ár maradt, mert gyakorlatilag az elején ez szépen le lett nyomva, és utána folyamatosan csökkent. Annyi szerencsénk volt, hogy mivel jó minőségű volt a dinnyénk, el tudtuk adni Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, a balti államokban. Ha nyomott áron is, de értékesíteni kellett, mert ez a termék olyan, hogy amikor megérett, akkor azt értékesíteni kell, pár nap után itt már minőségromlás következik be, később pedig gyakorlatilag ki lehet dobni a kukába.
– A külföldi értékesítéssel azért valamit lehetett profitálni, vagy vissza lehetett hozni valamilyen szintre az idei szezont?
– Gyakorlatilag mivel az ár nyomott volt, de a termés mennyisége az átlagon fölüli volt, a szezon közepén és második felén is tudtuk értékesíteni a dinnyét. Sajnos a tavalyi évben voltak időszakok, amikor nem lehetett értékesíteni. Most az idei évben ilyen problémánk nem volt, tudtunk folyamatosan értékesíteni – igaz, hogy egy picit nyomott áron – még a szezon második felében is.
– Régi dinnyésektől hallani, hogy komoly összefogás kell. Ezt az egyesület mennyire tudja megvalósítani? Mennyire kivitelezhető ez a következő szezont nézve?
– Ez közös érdek lenne, érdeke a termelőnek, a felvásárlónak, a multinacionális cégeknek, az értékesítőknek, a zöldségesnek. Tehát mindenki, aki Magyarországon a dinnyepiacban érdekelt benne kellene legyen. A vásárlóknak is érdekük lenne, mert ha ez a magyar dinnye ebbe az irányba halad, akkor nem sokáig beszélhetünk magyar dinnyéről. Mert a termelők, ha veszteséges, akkor egy idő után föl fognak hagyni a termesztéssel, és ki leszünk szolgáltatva az importdinnyének, amiben sajnos vannak hullámok. Nagyon nagy a keresleti piac Európában, és ha nem lenne magyar dinnye, Magyarországra importdinnye érkezne be, ami esetleg kérdéses minőségben és igen magas áron kerülne a fogyasztók elé. Mindenkinek az az érdeke, hogy maradjon magyar dinnye, maradjon legalább ez a felület, ami most megvan, mert így el tudjuk látni az országot, és exportálni is tudunk belőle, nagyon sok embernek ez munkát ad, sokan meg tudnak belőle élni. Tehát a termelőknek is mindenképpen össze kellene fogni, és próbálni érvényesíteni az érdekeinket.
A dinnyeszezon értékelése Göcző Mátyás társelnökkel folytatódott
– Tudunk azért valami pozitívumot mondani erről a mostani dinnyeszezonról?
– A szezon mindenféleképp pozitív volt abból a szempontból, hogy az időjárás, és sok más tényező nagyon optimális volt a görögdinnyének. Ezzel párosulva az idén nagyon jó volt a termés, egy erős közepes termésmennyiséggel, és kiváló minőséggel. Az már egy más kérdés, hogy az árak hogyan alakultak. Sajnos ez a termelők szempontjából nem volt az igazi, de reméljük, hogy jövőre sok munkával és odafigyeléssel egy kicsit magasabb árakat fogunk majd tudni elérni.
– Az összefogás nagyon lényeges. Az idei szezonban a dinnyereklám mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
– Úgy gondolom, a dinnyekóstoltatás nagyon jó ötlet, és nagyon jó reklámja a görögdinnyének. Örülünk neki, hogy az agrárkamara ebben élen jár, és az Agrármarketing Centrummal közösen kampányolnak. Ezzel nagyon szerencsések a magyar görögdinnye termelők, mert így igenis megmutathatjuk a vásárlóknak, hogy érdemes a görögdinnyére pénzt adni, a dinnye a nyár folyamán egy nagyon egészséges és értékes gyümölcs.
– Nem tudom, hogy mennyire a dinnye promóciójának köszönhető ez, de emelkedett is az egy főre jutó dinnyefogyasztás.
– Remélem, hogy így van, és ha emelkedett, akkor bízunk abban, hogy jövőre még tovább fog emelkedni, mert előző évben azt hiszem, hogy 10-15 kiló közé tehető volt az egy főre jutó fogyasztás.
– Ha megnézzük gazdasági szempontból a dinnyét, a dinnyéseket, hány ember foglalkozik ezzel, milyen megélhetést tud nyújtani, ha minden stimmel?
– A magyar dinnyére nagyon nagy szükség van a magyar árupalettán. Már csak azért is, mert ez a tevékenység több mint kétezer családnak jelent megélhetést az országban. Úgy jelent megélhetést, hogyha még szezonálisan is, de nagyon sok embernek ad munkahelyet, nem beszélve arról, hogy a csomagolóiparban, a felvásárló helyeken még hány ember dolgozik. Szóval ez nemcsak úgy van, hogy megterem a görögdinnye, leadjuk, és majd a termelőnek pénze lesz belőle, hanem ez egy igen komoly gazdasági tevékenység.
– Országosan tehát kétezer, régiós vagy Békés megyei szinten hány család foglalkozik ezzel?
– A termelőfelület több mint fele Békés megyében van, itt több mint ezerkétszáz családnak jelent ez megélhetést.
– A dinnyetermelők mennyire tudnak visszaforgatni a gazdaságba, a gazdaság élénkítésébe?
– Ha a gazdák bevételhez jutnak, profitot tudnak teremteni, akkor ők komoly vásárlóerőt képviselnek más piacokon. Azt is figyelembe kell venni, hogy nagyon komoly, és költséges tevékenység az, amit a mai korszerű technológiával itt Békés megyében a termelők véghezvisznek azért, hogy a fogyasztókhoz nagyon jó minőségű áru jusson el. Ehhez komoly és ezáltal egy kicsit költségesebb technológiát kell, hogy alkalmazzanak. Ezt pedig tükrözniük kellene a fogyasztói áraknak is, hogy a gazdák fejleszteni tudjanak, ezáltal jó minőségű árut tudjanak a vevők rendelkezésére bocsátani. Mindent el fogunk követni ahhoz, hogy a magyar dinnyés társadalom egyre szervezettebb, és összefogásra hajlamos legyen.
