A megemlékező ünnepség Wittner Mária: A halálra ítélt lány című versével kezdődött, amelyet Liszi Melinda, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze adott elő.
Majd Szalay Ágnes, a Munkácsy Emlékház történésze mondott ünnepi beszédet, aki úgy fogalmazott, hogy a II. világháborús emlékmű nemcsak az elsiratás, de az emlékezés helye is és akire emlékeznek, az nem hal meg soha.
– Áldozatokról beszélünk, olyanokról, akik életüket vesztették a háborúban, de valóban csak ők az áldozatok?! Ki, vagy mi az áldozat? Kell feltennünk magunknak a kérdést, de nehezebb rá választ adni, mint amit a lélek elbír és szavakkal ki tud fejezni. Csak azok az áldozatok, akik az életüket adták a hazájukért, vagy azok is, akik lelkükben cipelték a súlyos emlékeket?! – tette hozzá a történész.
Az ünnepségen a történelmi egyházak képviselői is lerótták kegyeletüket és imádsággal emlékeztek az áldozatokra. Varga Tamás alpolgármester elmondta, hogy az emlékművet 1992. október 31-én avatták fel, ahol fontos visszaemlékeznünk a hősökre és mártírokra.
– Azon áldozatok emlékére állították az emlékművet, akik elsősorban a második világháborúban hunytak el, de az első világháború áldozatainak nevei is megtalálhatók, illetve a holokauszt elhunytjai is. A halottak napja kapcsán, a halottak napjához legközelebb eső időpontban megemlékezünk róluk, és maga az emlékmű is az ő áldozatuknak állít emléket – fűzte hozzá az alpolgármester.
Zárásként a békéscsabai önkormányzat, a civil, politikai és a rendvédelmi szervek képviselői, illetve a megjelentek helyezték el koszorúikat a Szabadság téren álló emlékműnél.
Galéria
