Kárpátalján, szegény sorban élő magyar gyerekekkel tartja a kapcsolatot egy békéscsabai testvérpár. Bonnyai Sándor és Anna tevékeny gondoskodásával ősszel tanszereket, karácsonykor pedig ajándékcsomagokat juttattak el hozzájuk immár harmadik éve. Kezdeményezésükhöz már az ország minden részéből, sőt még külföldről is csatlakoztak adományozók. Őket szólítják most meg több helyszínen is tartott előadásaikkal az úton szerzett élményeikről, és egy kis meglepetést is hoztak a szeretetért cserébe, ami a távoli, hálás gyermekszíveket jelképezi.
Izgatott gyereksereg vesz körül egy magyar rendszámú autót egy ukrajnai kistelepülésen, ahol szegénységből épültek a kezdetleges házak falai. Itt már kevés a kiépített út, egy békéscsabai testvérpár azonban mégis ide igyekezett, hiszen a csomagtartójuk színültig tele van színes papírba csomagolt ajándékokkal. Aztán minden kis kéz magához szoríthat egy-egy dobozt, a maszatos arcokról pedig ragyogóan tiszta, boldog tekintet néz a kamerába.
Meghatottan nézik ezeket a jeleneteket a vetített fotókon a Békés Mérték Közösségi Házban összegyűlt érdeklődők, akik közül többen maguk is megtöltöttek karácsonykor egy-egy cipősdobozt, amit Bonnyai Sándor és Anna elvittek Kárpátaljára, hogy örömöt szerezzenek az ottani szegény, magyar gyermekeknek.
„Én azokat szeretem ingyen, akiket más pénzért sem szeret” – idézi Böjte Csaba gondolatait Sándor, akinek az árvaházat működtető ferences rendi szerzetes egyfajta mintaként szolgál arra, hogyan lehet gondoskodva fordulni a nélkülözők felé. Előadása így nem pusztán élménybeszámoló: hitvallás is egyben, és buzdítás, hogy merjenek mások is jót tenni.
Ez pedig több, mint egyszerű gesztus. Jól mutatják ezt azok a kicsi, papírból kivágott kezek, amiket a megajándékozott gyerekek készítettek a Karácsonyi Angyaloknak. Ezeket hozta vissza magával a testvérpár Bótrágy, Dimicső, Tiszaágtelek, Nagydobrony és Kisdobrony kis lakóitól. Saját kis tenyerüket rajzolták körbe, vágták ki, majd díszítették ki kedves motívumokkal. A hátuljára pedig az is rá van írva, kitől származik. Én is kaptam egyet: „Virág, 4 éves”. Rímelve az ajándékdobozra, amit ő kapott, amire hasonló ismeretlen címzés volt írva. Mégis mintha kezet fognánk – s ahogy ez a kis kivágott kéz itt pihen az íróasztalomon, összeköt minket ismeretlenül is a szeretet és a hála.
Ez az az erős kapocs, ami a két fiatalnak erőt ad a folytatásra. Anna és Sándor mást nem tud válaszolni a kérdésre, hogy mégis miért csinálják ezt. Nem kapnak érte pénzt, mégis rengeteg energiát, szervezést, sőt kockázatot is vállalnak az úttal. 1332 gyermeknek juttatták így el ismeretlenek szeretetét a gyerekeknek. Őértük érdemes folytatni – mondják.
Bonnyai Anna és Sándor a vendége a 7.Tv Kikötő című egyházi magazinműsora vasárnap esti, 20.20-kor kezdődő adásának, amelyben részletesen mesélnek élményeikről.
