– Az utazásaimról elsősorban önmagamnak készítem a felvételeket – meséli Komlódi Edit –, illetve van egy kis társaság, akiknek egyszer bemutatom. Egy kiskamerával dolgozom, de nyomban aláhúzom, teljesen amatőr vagyok. Többször előfordul, hogy felvétel közben felnézek az égre vagy a cipőmre, hogy el ne essek… és ilyenkor a kép is jön velem. Végül a sok-sok nyersanyagot Milyó Pál vágja össze a stúdiójában.
Hozzáfűzi, tavaly októberben utazott ki Perzsiába, azaz Iránba, de már az odaút is vadregényesre sikeredett. Vonattal indult Csabáról, majd Szolnokon átszállt a Ferihegy felé tartó vonatra, ami sajnos Vecsésen leállt. Ugyanis a szembejövő járat elé vetette magát egy ember. Órák hosszát kellett volna várnia, de a repülő nem várt…
Galéria
– Tudtam, hogyha nem indulok el azonnal, akkor fuccs az utamnak – folytatja. – Így fogtam a 20 kilós börtönömet, és leszálltam. A vasutasok meg üvöltöttek, hogy rögtön szálljak vissza! „Erdőkerülő vagyok”, mondtam nekik, és a szántáson keresztül vagy négy kilométert mentem a 4-es út felé, ahol senki sem akart felvenni a nagy bőrönddel, igaz nem voltam szoknyában. Ma már a stoppolás nem működik. Majd betértem egy csárdába, ahol a pincér taxit hívott, ami pontban az indulás előtt egy fél órával ért a reptérre.
Megjegyzi, óriási veszteség érte volna, ha lekési a járatot, hiszen évek óta Perzsiába készült. Irán egy óriási ország, tízszer annyian laknak ott, mint Magyarországon; a történelme idő előtt 4-5 ezer évre tekint vissza. Továbbá elámult a mecsetektől, a színes csempéktől, az óriási virágos kertektől, amelyek szegletében nem paloták, hanem kis pagodák voltak.
– A kedvencem Perszepolisz városállam, azaz a perzsák városa volt. Dáriustól Xerxészen át a dinasztiákon keresztül, egészen 1900-as évekig végig lehet vezetni a történetét. Megjegyzem, imádom az országunkat, de főként azért szeretek elutazni máshova, hogy belelássak az „idegen” kultúrákba – fűzi hozzá.
