A nap sztorija – Gyermekkorunk legjobb filmje, az Égigérő fű

Pontosan 40 esztendeje, 1979-ben készítette Palásthy György soha el nem kopó gyerekfilmjét – a gyermeklélek legavatottabb ismerője, Janikovszky Éva Málnaszörp és szalmaszál című kisregényének csupaszív adaptációját – az Égigérő fű című mozit. Az 1970-es, de még az 1980-as évek szülöttei gyermekkorának és életének is részévé vált ez a kedves történet. A korszak ifjúsági filmjeit egyébként nemcsak gyerekfejjel lehetett szeretni, de az ember így, felnőttként is szívesen ül lemásfél óra erejéig a képernyő elé, hogy az alkotások segítségével kicsit visszarepüljön gyermekkora időszakába. A behir.hu időutazó rovatában a filmre emlékezünk. Tartsanak velünk!

 

 

Az eredeti mű

Az Égigérő fű Janikovszky Éva 1970-ben kiadott Málnaszörp és szalmaszál című kisregényéből készült mozi, melynek forgatókönyvét az írónő készítette. A gyermekeket csak kicsiknek és nem butának néző művész életét már ismerhetjük rovatunk korábbi cikkéből.

 

Janikovszky Éva, a gyermeklelkek nagy ismerője (forrás: wmn.hu)

 

Nézzük, hogy miben különbözik a két alkotás! A könyv és a filmes adaptáció között ugyanis több eltérést is érzékelhetünk, melyek nem az egyik, vagy a másik rovására írandóak.

A legfőbb különbséget az jelenti, hogy a Málnaszörp és szalmaszál csattanóra és a főbb információk visszatartására épül, hiszen az olvasó számára csak a legvégére derül ki, hogy milyen meglepetéssel készültek Poldi bácsinak. A filmes alkotók viszont felismerték, hogy mindez túl statikus és eseménytelen lenne egy nagyjátékfilmben, így ők a kalandosabb utat választották, melynek során a néző végigkövetheti a füvesítési próbálkozás minden viszontagságát. Ezt leszámítva, a jókedv fokozása érdekében kapunk néhány plusz figurát a szemetesek és a közlekedési táblákat folyton összekeverő és rossz helyre rakó szerelők személyében.

A film-verzió ezzel tehát több valamivel, mint a regény, ugyanakkor kihagy néhány ziccert, ami jól példázza, hogy akkoriban a filmesek még sokkal kevésbé manipulatívan, a hatásvadászat helyett az elbeszélés belső logikáját szem előtt tartva álltak hozzá az adaptációkhoz. A Janikovszky-műben ugyanis olyan motívumok is szerepeltek, mint például a főhős kisfiút kutyákkal ábrázoló jelenetek, öt kiscica, akiket a bérházban tanyázó macska fial, illetve olyan jópofaságok, mint hogy Misu fogadott nagyapját, teljes nevén Dezső Dezsőnek hívják, vagy éppen az, hogy Poldi bácsi a munkahelyén búcsúajándékul egy kerti törpét kap.

 

 

A rendező

Palásthy György nyakkendőben, a kamera mögött (forrás: FORTEPAN/Hunyady József)

Palásthy György elektrotechnikusi tanulmányokat folytatott, amikor 16 éves korában megnyert egy irodalmi pályázatot. 1950-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1954-ben végzett filmrendezői szakon. Ezután a Mafilm munkatársa lett.

Első munkája az 1959-ben készült Kölyök című film forgatókönyve volt. Az 1959-ben alakult Balázs Béla Stúdió egyik első vezetője lett. 1970-ben kapott Balázs Béla-díjat, 1977-től érdemes művész lett.

1970-ben kezdett el gyerekfilmeket készíteni és vált a „létező szocializmus” legismertebb gyerekfilm-rendezőjévé. Filmjeit telt házak előtt vetítették, az Égigérő fű mellet az ő nevéhez fűződik a Hahó Öcsi, vagy a Szeleburdi család című mozik is.

Ő fedezte fel Ulmann Mónikát, Ábel Anitát és még számos gyerekszínészt.

 

 

A történet

A legkisebb szerepekben is nagy színészek (forrás: filmarchivum.hu)

Misu, a kisfiú nyári vakációját nagybátyjánál, Dezső bácsinál tölti, aki Budapesten, a Paripa u. 4. szám alatt lakik. Misunak sok barátja van a környéken, mégis unalmasan telnek a napjai.

A bérház egyik lakója, Poldi bácsi, a parkőr 52 évi szolgálat után éppen nyugdíjba készül, s folyton azt emlegeti, mennyire hiányzik majd neki a szép zöld gyep, melyet munkája során mindennap látott. Misu elhatározza, hogy Poldi bácsi nyugdíjba vonulásának napjára begyepesíti a gangos bérház udvarát. Tervéhez minden követ megmozgat és az összes ismerősét beszervezi.

A történet miként zárul azt nem áruljuk el, aki látta a filmet úgyis tudja, aki nem ezek után úgyis megnézi.

 

 

A szereplők

A két gyerekszereplő Ullmann Mónika és Hintsch György mellett Rajz János pálya végi jutalomjátékként hozza Poldi bácsit. Fónay Márta és Dayka Margit ugyanitt bizonyítják, hogy nem szükségszerűen egydimenziós egy Magdi anyus figura. Hintsch György egébként erre az egy szerepre került reflektorfénybe, ezután nem vállalt több szerepet.

Az Égigérő fű moziban még a mellékszerepeket is a korszak legnagyobbjai vállalták: Drahota Andrea, Ujlaki Dénes Gábor, Zenthe Ferenc, Balázs Péter, Szombathy Gyula, Gyabronka József és Peremartoni Krisztina vagy Csala Zsuzsa, a film zenéjét pedig a Presser Gábor vezette Lokomotív GT jegyzi.

A nevek jól jelzik azt az igényességet, amely az ifjúsági filmekhez való hozzáállást a hetvenes-nyolcvanas évek magyar filmgyártásában jellemezte.

 

A régi moziplakát az új képhordozó borítóján (forrás: snitt.hu)

Konklúzió

Rovatunk olvasói már megszokhatták, hogy nem ülünk fel a rózsaszín szemüveget követelő nosztalgiavonatra, sokkal inkább próbáljuk nyersen, a valósághoz hűen visszaadni azt a kort, a benne élő ember mindennapjait, melyet jobb híján szocializmusnak nevezünk. Azonban vannak pillanatok, amikor fejet kell hajtani. A gyerekfilmek világa ezekhez a pillanatokhoz tartoznak. A rendszerváltás után volt néhány bátortalan kísérlet a műfaj fenntartására, de ezek mára teljes egészében elmúltak.

Az Égigérő fű története jóllehet a kollektív célok fontosságáról szól, akár az elvtársi szolidaritás – vagy tágabban: a szocialista állameszmény – himnuszaként is értelmezhető volt, a film azonban olykor óvatos rendszerkritikát is megfogalmazott – például a hivatalbéli sorban állás jelenetében, mely ragyogóan illusztrálja a kádári pangás betonszürke mindennapjait. E sokrétűség az Égigérő fű időtálló mivoltát bizonyítja, akárcsak az, hogy képes hidat verni több generáció közé, hiszen a szülők újra gyermeknek érzik magukat, gyermekeiket pedig szinte észrevétlenül nemesíti és pallérozza.

Megosztás:

Címke: , , , ,