Ma lenne 92 éves Janikovszky Éva, a magyar gyermekirodalom egyik legismertebb, legnépszerűbb művelője. Több mint 30 könyve, forgatókönyvei, sajátos látásmódja, humora meghatározó élmény már legalább három generáció számára. Műveit először gyermekként, majd szülőként imádjuk. Ismerjük meg az Alföldről származó írónő életét!
Gyermek és fiatalkor – idill és idegösszeroppanás
Janikovszky Éva 1926. április 23-án született Szegeden. Kucses Évaként látta meg a napvilágot, melyet később Kispálra magyarosított. Családi szálak kötötték Szeged irodalmi életéhez, hiszen anyai nagyapja könyv és papírkereskedést működtetett, illetve Gyermekek Világa címmel hetilapot adott ki, melyet Móra Ferenc szerkesztett. Szülei válása után a kamaszlány szépirodalmi vonzódását a széles műveltségű nevelőapja is ösztönözte. Donászy Ferenc ugyanis amellett, hogy a paprikanemesítő intézetet igazgatta, a Délmagyarország című napilap zenei és színikritikusa is volt.
Felhőtlen életüknek a német megszállás vetett véget. Édesanyja szüleit 1944 nyarán deportálták. A fiatal lányt a származása miatt megszégyenítették, idegösszeroppanást kapott.
1944–48 között a szegedi egyetemen filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat hallgatott, 1948-tól Budapesten filozófiát, pszichológiát és szociológiát tanult. 1950-ben tanári oklevelet szerzett.
Betagozódás a rendszerbe
Első munkahelye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt, ahol munkatársát, egy bizonyos Szabó Magdát kirúgása után lakásán rejtegetett.
Itt azonban csupán 1953 elejéig, orvos végzettségű férje, Janikovszky Béla – orvosként az államvédelmi hatóság volt tisztje – letartóztatásáig dolgozhatott.
Átmenetileg a Jegyzetellátónál lett stencilgépező.
Férje fél év múltán szabadult, az Országos Onkológiai Intézetben kapott állást, Janikovszky Éva pedig 1953 őszén az Ifjúsági, mely később a Móra nevet viselő kiadó lektora, 1964-ben főszerkesztője lett. Itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1987-ig, de továbbra is munkatársa, a rendszerváltás után pedig igazgatósági tagja maradt.
Több társadalmi feladatot is ellátott, például elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának.
Számtalan díja közül kiemelkedik a Kossuth-díj, melyet halála évében, 2003-ban kapott meg.
Nem csak gyerekeknek írt
Már egyetlen gyermeke, János születése után, 1957-ben jelent meg az első könyve.
Pályája során 32 könyvet írt, műveit harmincöt nyelvre fordították le. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, írt filmforgatókönyvet, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, tévéjáték.
Az Égigérő fű című film forgatókönyve is az ő tollából származott.
A gyermekkönyvek mellett hét műve kifejezetten felnőtteknek szólt. Vallotta, hogy nincsen gyerek- és felnőttirodalom, kizárólag irodalom van. Élete legnagyobb elismerésének tartotta, amikor egy kislány megkérdezte tőle: Éva néni, hogyan tetszett rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, és nem buták?
A síremléke is egy örökké élő geg
Hosszan tartó betegség után 2003. július 14-én hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található. Síremléke utánozhatatlan humorát tükrözi, ugyanis egyetlen öreg írógépe, Mercedes mása díszíti.
Az utókor sem feledkezett meg róla, több általános iskola és gimnázium is viseli a nevét országszerte. Tiszteletére, irodalmi munkásságának gondozására, szellemi hagyatékának ápolására 2004 áprilisában jött létre a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány, amely a szellemi örökség megőrzésén és továbbvitelén túl feladatának tekinti a felnövekvő nemzedék irodalmi műveltségének formálását, az olvasás-írás népszerűsítését.
Éva Néni! Köszönjük.
