A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. október 19-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy csalódott sorsjegynyereményről szóló jegyzet, egy, már ismert, dörgedelmes népnevelő, a korosztályok közötti feszültségét firtató írás és néhány mínuszos hír kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2018-as kommentárok most sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Vásárlási utalvány többet ért volna
Heteken át hirdették nyáron, utcai plakátokon - nagyon helyesen! -, hogy ne a szeptemberi iskolakezdés tolongásában, hanem már júliusban, augusztusban vásároljuk meg gyermekeink tanszereit. Ráadásul a kétszáz forinton felüli vásárlók sorsjegyet is kapnak, s akiét kihúzzák, hasznos, értékes csomaghoz jut.
Mi is időben cselekedtünk. Ráadásul sorsjegyünk is nyert, nagy volt az öröm. Vártuk a csomagot, de csak hosszas utánjárással sikerült hozzájutni. Első általános iskolás lánykánk boldogan bontotta fel. Ám honnan tudhatnák a tartalmat összeállító bácsik, nénik, hogy közép vagy általános iskolás kapja-e, s az utóbbi esetében nyolcadikos avagy elsős? Talán a szerény márkájú töltőtoll ért lányunk számára legtöbbet. A temérdek színészfotó sem lett volna rossz cseretárgynak a részére. Ám csupa olyan arc és csoportkép sorakozott egymás után, melynek szereplői vagy ismeretlenek voltak, vagy rég kimentek, kihulltak az ifjú szívek vonzköréből. Vagyis nem a hiánycikknek számító Zorán, Zalatnai és társaik, hanem csupa olyan fotó, amilyenre azt mondhatjuk, nem kelendők, a papírboltok nyakán maradt áru. Akadt a csomagban egy levlap-hanglemez. Vegyünk hozzá lemezjátszót vagy házaljunk a szomszédoknál ilyenért? Diaképek is voltak. Némelyikükön művészi, de pucér embertestek. Szerencsére csak falra vetítve láthatók. Vásároljunk vetítőgépet? Még néhány papíráru és kész a csomag tartalmi összképe. Nagyon érződött az egészen, hogy az üzletekből visszaküldött, s a központi raktárban heverő anyagból állították össze a nyereménycsomagot.
Nem lenne jobb gesztus és vásárlókedvet növelőbb, ha jövőre vásárlási utalványokat sorsolnának, miket mindenki kedve és ízlése (korosztálya) szerint válthatna be?
Mai kommentár: Újabb példa az új gazdasági mechanizmus Békés megyébe való begyűrűzésére. Sorsjegyet adnak és sorsolnak ki az adott üzletben vásárlóknak. Az ötlet 2018-ban is működőképes lenne. Azonban, amíg 1968-ban – a jegyzetíró bevallása szerint – a raktárban maradt, senkinek sem kellő termékeket osztogattak ajándékcsomagként, addig ma már a legkisebb cég is fontosnak tarja, hogy nyereményként olyasmit adjon a gyermekeknek, melyekkel magához láncolja, és később törzsvásárlójának tudja őket. Kimondhatjuk, hogy az eltelt 50 év alatt ezen a területen sokat fejlődtek térségünk vállalkozásai.
Párosuljon nyugalom a jóléttel
Emberek vagyunk. Idősek és fiatalok, nők és férfiak vegyesen, valamennyi munkahelyen. A társadalom jelenlegi és jövőbeni anyagi és kulturális igényének kielégítése valamennyiünkre, nemünk, fizikai erőnk és szellemi képességeink szerint osztja ki naponta, hetenként, havonként és évenként a tennivalókat. A maguk nemében mind sürgősek ezek. Évszázadok lemaradásának, elmaradottságának pótlásáról van ugyanis szó. Népünk életszínvonala átlagosan sókat emelkedett ugyan az elmúlt két évtized alatt. Többet, mint amennyit ennyi idő eltelése után várhattunk. Ám még távoli az az idő, amikor hazánkat szocialista vagy még inkább kommunista köztársaság címmel ruházhatnánk fel minden fenntartás nélkül mi magunk és a földkerekség lakói.
„Az évszázadok utáni tömegnyomor, pince- és odulakás-viszonyokhoz képest sokat fejlődtünk, most már lazíthatunk, szusszanhatunk egy kicsit. Minek erőltessük magunkat?” Ezt mondják többen, miközben nem pihentetik sem az agyukat, sem a kérgesre dolgozott kezeiket. Nem, mert ösztönükben, vérükben van, hogy az új, az utánuk következő generációra minél több jusst, ingóságot, közös vagyont, boldogulási alapot, lehetőséget akarnak hagyni. A munkaalkalom, a kereset, gyermekeik életszükségleteinek kielégítése késztette fáradhatatlanságra őket a romok eltakarítása, a tulajdonba vett úri birtokok megművelése, az új üzemek állami és szövetkezeti gazdaságok megszervezése, erősítése közben.
Gyakran elhangzó vagy írásos mondatokban formált megállapítások ezek. Csak éppen a látszata kevés. Termelőszövetkezeteink igazgatósági ülései és közgyűlései, mi több, a napi eligazítási összejövetelek idejének jó részét is az idős és az ifjú generáció közti munkát, termelést fékező ellentéteinek, összezördüléseinek vitatása, elsimítása foglalja el. A leggyakoribb eset a tiszteletlenség változatos formája. Leginkább a „ki vagyok, mi vagyok” vagánykodás, társaik előtt tetszelegni akarás diktálja az idősekkel szembeni gúnyos, lebecsülő megjegyzéseket. Nem hivatkozunk arra, hogy az ilyen vagánykodók hogyan reagálnának arra, ha édesapjukkal, édesanyjukkal szembeni tiszteletlen megjegyzéseknek lennének füles szemtanúi. Ugyanis, akik nem tisztelik mások szüleit, nővéreit, azok általában kérgesszívűek saját hozzátartozóikkal szemben is.
Mit lehetne tenni mégis? Azt, hogy külön ifjúsági brigádokat létesítsenek a szövetkezeti gazdálkodás különböző üzemágaiban és a maguk korabeliek között éljék ki egyesek csúfondárosságra, vagánykodásra hajlamos énjüket - csaknem lehetetlen. Meg aztán nem is lenne helyes, mert amióta emberi közösségek alakultak ki a földön, a fiatalok mindig az idősebb generáció szó- és írásbeli oktatásából, intéséből, tapasztalataiból okultak, tanultak, készültek az önálló életre, a boldogulásra, az érvényesülésre, a családalapításra.
Ne traktorok és más gépek komorságát, munkatempóját követeljék sehol sem a fiataloktól, s ne is akarják összetéveszteni jókedvüket, virgoncságukat, mosolyt keltő tréfáikat a komolytalansággal, s a semmivel sem törődéssel. Az ilyesmiért szót emelni, felelősségre vonni őket éppen olyan bűn, mint a tisztesség szabályait áthágó tessék-lássék módon történő megfeddése.
Szövetkezeteink közgyűléseinek joguk van a működés, a gazdálkodás menetére, rendjére és mindenkire kötelező alapszabályt, törvényt alkotni. Iktassák az alapszabály pontjai közé a kötelező tiszteletadást is az idősekkel, a nőkkel és a vezetőkkel szemben. Lépjenek fel azok ellen, akik ilyen értelmű vétséget követnek el, és az ismétlődés arányában, elrettentő következetességgel. Minden különösebb fontolgatás nélkül mondhatjuk: eljutottak termelőszövetkezeteink a fejlődésnek arra a fokára, hogy az anyagi jólét biztosítása után csúfolódás, gúnyolódás, vagánykodás, ok nélküli civakodás-mentes nyugalmat is teremtsenek, korra és nemre való tekintet nélkül minden tagjuknak. Ehhez a törekvésükhöz a legújabb szabálysértési jogszabályok is segítségükre vannak.
Mai kommentár: A párt megyei lapjának mai számából sem hiányozhatott a népnevelő újságcikk. Ma szemlézett anyagunkban a munkahelyi, generációs problémák kerültek terítékre. A fiatalok szemtelenségét, tiszteletlenségét kéri számon, az egyébként jó tollú Kuk Imre újságíró. Dolgozatában odáig ragadtatja magát, hogy a helyi szövetkezetek alkossanak törvényt, melyben kötelezővé teszik az idősebb munkatársak tiszteletét. Csak halkan jegyezzük meg, hogy a cikkben elítélt, tiszteletlen fiatalság ma már a 70-es éveit tapossa és lehetséges, hogy tiszteletlennek tartja a 2018-as fiatalságot.
Mínuszos hírek
Felrobbant az üzemanyagtartály
Október 18-án, tegnap reggel Gyulán, a gépjavító vállalat II. telepén hegesztőpisztollyal szedett szét Mundrucz István egy kiselejtezett ZIZ 151-es típusú gépkocsit. Amikor az üzemanyagtartály mellett dolgozott, nem vette figyelembe, hogy a tartályon nincs rajta a tanksapka és üzemanyag is van benne. A hegesztés hőjétől a 150 literes tartály felrobbant. Az égő üzemanyag szétfröccsent és Mundrucz István első- és másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Kórházba szállították. Ez az eset is figyelmeztet arra, hogy a tűz- rendészeti előírásokat mindenkor be kell tartani.
Megnőtt az érdeklődés a televíziók iránt
Békéscsabán, a Centrum Áruházban érdekes kirakat vonzza a közönséget. Az áruház -kihasználva az olimpiai játékok adta lehetőséget - külön televíziós kirakatot rendezett be. A utóbbi hetekben a forgalom növekedésén is érezhető volt, hogy megnőtt az érdeklődés a televíziók iránt. Alig három hét alatt csupán ebben az egy áruházban 130 televíziókészülék talált gazdára.
Nagy az érdeklődés a fűtési szezoncikkek iránt is. Az elmúlt hetekben több száz olajkályha fogyott el. Hasonlóképpen várakozáson felüli a forgalom a konfekció osztályon, ahol a 15-20 féle női bunda vonzza a vásárlókat. Az áruház mintegy másfél millió forint értékű árut szerzett be a különböző fajta bundákból. A tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva az áruház forgalma 12 százalékkal nőtt.
Felhívás!
A Békéscsabai Városi Rendőrkapitányság előzetes letartóztatásba helyezte Levek Mária, Békéscsaba, Fürst S. u. 21 szám alatti lakost, aki több személy sérelmére nagyobb összegű csalásokat követett el úgy, hogy az összegeket lakásszerzés, bútor, és tollvásárlás címén csalta ki.
A rendőrség kéri a lakosságot, hogy akiket hasonló, vagy más módon megkárosított, a . panasz megtétele végett személyesen vagy akadályoztatása esetén írásban tegyenek bejelentést a békéscsabai Városi Rendőrkapitányság, Békéscsaba, Szt. István tér 5. szám, II. emelet 35. sz. hivatalos helyiségében.
Mai kommentár: A mínuszos hír általában tényhír, csak az alapinformációt tartalmazza, így általában a kis színes, rövid hírek közé kerül. A formulát a megyei lap 1968-ban kezdte el alkalmazni. Ma ezekből mutatunk néhányat. Az első a lap munkatársainak frissességét bizonyítja, hiszen egy előző délelőtti munkahelyi balesetről számol be. A második egy, akkori fogyasztói szokásról adott hírt, mely ma is érdekes. A harmadik pedig a lap jól értesültségét tükrözi, hiszen egy sokakat érintő bűncselekményről számol be. Szerencséjükre még sem jogászok hada, sem a GDPR nem nehezítette meg a dolgukat.
Egy fotó
Mai fotónk az 1968. október 15-ei Békés Megyei Népújság hátoldalán jelent meg Pihenés közben címmel, mely jól ábrázolja a korszak nyugodtságát és a nyomtatott sajtó fontosságát.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
