A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. október 12-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, már megszokott népnevelő, mulasztásról szóló cikkre, egy, a hiánycikkekről készült humoros jegyzetre és egy érdekes miniszteri utasítás betartását boncolgató beszámolóra esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2018-as kommentárok most sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Megszegték a tisztesség törvényét
Mind gyakoribb nálunk a névadó ünnepség, amikor is a kis újszülötteket ajándékokkal halmozzák el. Ezt a kezdeti figyelmességet számos követi mindaddig, amíg a gyermekekből szakmunkások, okleveles vagy diplomás szakemberek lesznek. Hány meg hány jele van aztán is segítésüknek, megbecsülésüknek. Szorgalmas munkájukat az évek különböző szakában jutalmak, törzsgárda-jelvények, kitüntetések nyugtázzák. Szeretetük és megbecsülésük különböző jeleivel, meleg szavakkal, ajándékokkal búcsúztatják őket nyugdíjba vonulásuk alkalmával. S aztán is szívesen látott beszélgető, vitatkozó partnerek a munka vagy az íróasztal mellett, a nyugdíjas klubban és az évente megrendezett öregek napján.
Amikor végleg örökre el kell búcsúzni tőlük az élet könyörtelen rendje szerint, akkor Is felsorakoznak a volt munkatársak és vezetők koszorúkkal, virágcsokrokkal, mély részvétük ki- nyilvánításával. Nem túl gyakran, de az is előfordul, hogy egyes üzemek, vállalatok, gazdaságok magukra vállalják a vég- tisztesség-adás költségeit is.
Mind szélesebb körben terjedő gesztus, törvényszerűség az, hogy a legemberségesebb társadalmi rendszer, a szocializmus építőinek és formálóinak figyelme, segítsége, megbecsülése és ha úgy adódik, részvéte kíséri a születő, a növekvő, a dolgozó és az élet terheinek cipelése közben végképp kifáradt embereket.
Csak hát, mint az élet diktálta más törvényeket, ezt sem tartják még mindenütt tiszteletben. Bántó példa, s ezért remegő kézzel írja le az ember. Legszívesebben le se írná, de muszáj, okulásul. Az történt, hogy az egyik megyei vállalatnál viszonylag fiatalon, tragikusan meghalt egy dolgozó. Az még hagyján, hogy a vállalatnak „éppen nem volt pénze” koszorúra, s gyűjtésből akarta a végtisztességnek ezt a jelét biztosítani. A dolgozók ezen is felháborodtak, s különösen azon, hogy még egy gyászlobogó sem akadt ennél a több száz embert foglalkoztató vállalatnál.
Mai kommentár: Szomorú népmese a legemberségesebb társadalmi rendszernek hazudott szocializmus építőinek és formálóinak figyelmességéről, vagyis ebben az esetben figyelmetlenségéről. Szemléink törzsolvasói már megszokhatták, hogy a megyei pártlap bátran megnevezte a rosszalkodó gyárakat, üzemeket. A mai jegyzetben ez nem történt meg, így joggal feltételezzük, hogy a pártban komoly funkciót betöltő elvtárs lelkén száradhat az eset és csak találgatni tudunk, hogy melyik vállalat köpte szembe a szocialista erkölcsöt.
Van-e hiánycikk?
Bizonyisten nem tudom, miért írnak a lapok hiánycikkekről?
Ilyenek tulajdonképpen nincsenek.
Mire alapozom ezt a feltevésemet? A saját tapasztalataimra, Egyszer ugyanis, amikor illetékes helyen szóvá tettem, hogy miért nincs ez vagy az, a következő választ kaptam:
- Miért csak azt látja, ami nincs? Miért nem veszi észre azt is,ami van?
Tehát, ha valaki elmegy vásárolni és netán éppen az, amit venni akar, nincsen, akkor ingerült lesz, feldühödik és csak azt látja a gazdag árukészlettel rendelkező üzletben
vagy áruházban, ami nincs.
Namármost.
Azok az emberek pedig, akik nem azt keresték, ami éppen nincs, azok azt látják, ami van, mert ők nem ingerültek, nem dühösek. Következésképpen: nálunk mindig minden van. Hiánycikkek tehát nincsenek.
Azazhogy, vannak. De csak azért nem kapható nálunk időnként ez vagy az, hogy a kedves vevő - miközben lejárja a lábát a különböző üzletekben -, csak azt lássa, ami nincs. Mert ilyenkor csak azt látja. Ha nem lennének hiánycikkek, akkor nem látná azt, ami nincs.
Ez eddig világos, nem?
Az ipar és a kereskedelem mindent megtesz a fogyasztóért, a fogyasztó azonban többet is tehetne. Ha valaki csak azt látja egy üzletben, vagy áruházban, ami nincs - amidőn hiába keres valamit -, akkor legalább sokat lásson belőle, és ne feledkezzék meg a minőségről sem. A mennyiség ugyanis nem minden. A minőség is fontos! Jó minőségűnek lássa azt, ami nincsen, ha már látja és lehetőleg tetszetős csomagolásban.
Sajnos, most már be kell fejeznem a cikket... Rohanok vásárolni .. . Tegnap délután kerestem valamit egy áruházban és láttam, hogy nincs. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Az eladónő megpróbált rábeszélni valami másra és nagyon kedvesen elibém tett egy csomó árut, de én csak azt láttam, ami nincs és azt mondtam, hogy abból kérek kettőt, vagy tudja mit, adjon egy fél tucatot.
Az eladónő hosszan rám nézett - láttam, hogy elsápadt majd jóságos türelmes hangon azt mondta:- Sajnos, abból most nem adhatok, mert ettől a perctől kezdve leltározunk . . . Tessék holnap jönni, vagy holnapután . . .
Remélem, nem fogják azt mondani nekem, hogy van, amikor a saját szememmel láttam, hogy nincs. Én az ilyesmit azonnal észreveszem, sőt - állítólag - csak azt látom, ami nincs.
Útközben még beugróm egy ideggyógyászhoz. A feleségem azt mondta, nem árt, ha megvizsgáltatom magam ...
Mikes György
Mai kommentár: Többször került már szemlénkbe a hiánycikkekkel foglalkozó beszámoló, újságcikk. 1968. október 12-én egy vendégszerző humoros jegyzetét olvashatták a témában. Mikes György neve sokak számára ismerős lehet. A humorista, újságíró 1951-től írt a kor emblematikus, szatirikus lapjába, a Ludas Matyiba. Az egy évvel később, 1969-ben alapított Rádió Kabarészínházának 1986-ban bekövetkezett haláláig állandó szerzője volt. Jelen jegyzet története nyilvánvalóan nem Békés megyében esett meg, de akár itt is történhetett volna.
Kötelező minimum: tej, tejeskávé, kakaó, tea
Rendelet a reggeli és uzsonnaitalok vendéglátóipari értékesítéséről
Október 1-én lépett életbe a belkereskedelmi miniszter 25/1968 számú utasítása, amely kötelezi az állami és szövetkezeti cukrászda, eszpresszó, kávéház és bisztró típusú üzleteket, hogy a nyitvatartási idő alatt állandóan tartsanak reggeli, illetve uzsonnaitalokat. Ennek értelmében a nap bármely órájában a vendég kérésére tejet, tejeskávét vagy kakaót, teát kötelesek felszolgálni a megyeszékhelyen és a városokban.
A rendelkezés kiadására azért volt szükség, mert az eszpresszók, cukrászdák a szeszes italok forgalmát szorgalmazva háttérbe szorították az olyan hivatásukhoz tartozó tevékenység fokozását, mint a tej, tejeskávé, tea kiszolgálása. Jóllehet, hogy a vendégek igényelték volna sör helyett a teát. A megyei vendéglátóipari vállalat máris megtette a szükséges intézkedéseket és körlevélben utasította az illetékes egységek vezetőit a rendelet megtartására. Egyébként a tej ilyenformán való árusításának Békéscsabán már némi hagyományai is vannak. A Tanácsköztársaság úti büfében már három hónap óta árulnak vasárnaponként palackozott tejet is állami áron. Ezt a kirakatban tábla is hirdeti. A Csaba-étteremben a rendszeres mennyiségű tej biztosítása után napi 80-ra nőtt a tejes ételek fogyasztóinak száma. Növelését olyan propagandával is serkentik, hogy 20 százalékos kedvezményt adnak a tejes ételeknél. A tárolási lehetőségek is biztosítottak. Ügy gondoljuk, hogy erre valamennyi érdekelt egységben szükség van.
A miniszter utasítása a megyeszékhelyre és a városokra terjed ki. A községekben a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozza majd meg az időpontot. A megyei kereskedelmi osztály máris tárgyalásokat folytat a szövetkezeti és vendéglátóipari vállalatok vezetőivel, hogy megfelelő javaslatot terjesszen a végrehajtó bizottsági ülés elé.
Mai kommentár: Most már legalább érti az ember, hogy miért vált az 1980-as évekre kishazánk az egymillió alkoholista országává. A magyarázat egyszerű: a belkereskedelmi miniszterelvtárs 25/1968 számú utasítása előtt a magyar dolgozók a vendéglátóipari egységekben hiába szerettek volna teát inni nem adtak nekik, így kénytelenek voltak sört vagy egyéb szeszesitalt fogyasztani. Bezzeg az utasítás kiadása után minden megváltozott.
Egy fotó
Mai fotónk az 1968. október 12-ei Békés Megyei Népújság hátoldalán jelent meg a SZAKÁCSOLIMPIKONOK című anyag illusztrációjaként. Az MTI-től átvett anyagban olvashatunk arról, hogy október 12 és 20 között Frankfurtban rendezik meg a „konyhaművészek” négyévenként sorra kerülő olimpiáját, ahol 16 nemzet versenyzői, a sportolókénál nem kisebb becsvággyal küzdenek majd a győzelemért és a helyezésekért. A képen a négytagú magyar küldöttség látható.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
