A városokban, falvakban is gyakran előforduló nyestet sokan ismerik. Azt azonban kevesen tudják, hogy van egy „emberkerülő” rokona is, mégpedig a nyuszt. Utóbbi ragadozó természetvédelmi oltalmat is élvez.
A nyest és a nyuszt alakja és mérete nagyon hasonló. Megkülönbözteti őket az, hogy a nyuszt torokfoltja általában lekerekített szélű, és nem villás elágazódású a vége. A nyest rózsaszínes, hússzínű orrával ellentétben a nyusztnak sötét, fekete színű az orra.
A nyuszt kb. 50 cm testhosszúságú, ehhez társul még egy 20-25 cm-es, nagy, bozontos farok. Alapvetően egész teste barnás színezetű, lábai sötétebbek, mint a testszőrei. Kedveli az idős, odvas fákban gazdag, természetközeli állapotban lévő erdőket. Többnyire domb- és hegyvidékeinken fordul elő, de a Maros mentén, a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó területen számos olyan erdő található, amely kedvező feltételeket biztosít a fajnak.
Örvendetes módon a megfigyelések alapján stabil állománya él itt nálunk, bár ritkán kerül szem elé, mert alapvetően éjszakai életet él. Naplemente tájékán több alkalommal is láttuk az itteni erdőkben, s ürüléknyomaira is rendszeresen rábukkanunk.
Életmódjára jellemző, hogy pihenőhelyét, vackát is egy öreg fa odvában alakítja ki jó magasan, a lombkoronaszinten. Nagyon ügyesen, szinte mókusokkal vetekedve ugrál egyik fáról a másikra, nagy távolságokat tesz meg anélkül, hogy lejönne a talajra. Alapvetően ragadozó életmódú, főleg kisemlősöket, madárfiókákat zsákmányol, de akár még a mókust is képes megfogni. Előszeretettel fogyaszt erdei bogyós gyümölcsöket is, például kökényt és csipkebogyót.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
