A madarak kulcsszerepet töltenek be a világ ökoszisztémáinak működésében, közvetlen hatással vannak egészségünkre, a gazdaságra és az élelmiszer előállításra is, több millió más fajhoz hasonlóan. Cikkünkben a Körös-Maros Nemzeti Park szakembereinek köszönhetően összeállítottunk egy csokorra valót azokból a madarakból, amelyek az elmúlt napokban feltűntek a környékünkön.
Aranylile
Néhány évtizeddel ezelőtt aranylilékkel még csak a vonulási időszakban találkozhattunk a Dél-Alföldön, az utóbbi években azonban már több száz példány át is telel itt. Idén még januárban is 2800 példányt számoltak a Fehér-tó térségében. A lehűlés hatására február elejére számuk jelentősen lecsökkent, majd a hónap végén ismét emelkedésnek indult, megközelítette az ötezret.
Nyári lúd
Ez a nagytermetű vadlúd a házi ludak őse, a két faj jellegzetes gágogása is ugyanolyan. Az egyik legkorábban költésbe kezdő madárfajunk, enyhébb időjárás esetén márciusban már kotlik. Nádasok, mocsarak és sűrű növényzetű vízállások biztonságos részére, növényi anyagokból építi fészkét. Fészekalja legtöbbször 5-6 tojásból áll, a kotlás 27-28 napig tart, a fiókák szinte azonnal elhagyják a fészket, de még 50-60 napig a szülők vezetik, védelmezik őket. Ilyenkor több nyári lúd család alkot egy nagyobb csapatot. A szülők együtt figyelnek a kislibák biztonságára. A költőhelyekhez közeli gyepeken táplálkoznak, majd veszély esetén gyorsan a sűrű növényzettel borított területre húzódnak.
Rózsás gödény
Utoljára pont húsz évvel ezelőtt, 2004-ben sikerült megfigyelni a Kis-Sárréten a hazánkban már csak ritka kóborlóként előforduló, nagytestű madarat. Ezúttal azonban a megfigyelési hely is szokatlan volt, ugyanis nem a vízen, hanem a Biharugrai-halastavak közelében, egy szántóföldön figyelte meg és fotózta le mobiltelefonjával egy munkáját végző traktoros.
Seregély
A seregélyek alapvetően rövidtávú vonulók, de az utóbbi időben tapasztalható enyhébb telek miatt már egyre nagyobb számban áttelelnek hazánkban. A KMNPI Makói tájegységében is több száz példány telelt, február végén pedig az itteni csapatokhoz csatlakoztak délebbről érkező társaik, így az egyedszám több ezerre emelkedett. Jó részük valószínűleg továbbmegy, de a Maros-menti erdőkben, ahol alkalmas fészkelőhelyet találnak, már látványos nászviselkedésük is megfigyelhető.
