A természetben az őzbakok már az üzekedés lázában égnek és saját territóriumukat készek az idegen bakoktól megvédeni. A territórium birtoklása és annak minősége meghatározza, hogy egy-egy bak a párzási időszakban hány sutával párosodhat. Ilyenkor a bakok, a külvilágot szinte teljesen figyelmen kívül hagyva, lehajtott fejjel, a földet szimatolva próbálják beazonosítani az arra járó ivarzó suták nyomát.
A párzás többnapos, kitartó udvarlás eredménye, mely során a bak a kiválasztott sutát körbe-körbe kergeti, amivel az aljnövényzetben úgynevezett „ördöggyűrű”, kör alakú, jellegzetes taposási nyom keletkezik.
A párzás és a termékenyülést követően az őzeknél az embrió fejlődése néhány osztódást követően a szedercsíra (morula) stádiumban leáll és az embrió csak december végén, január elején, ágyazódik be. A magzati fejlődés, csak ezt követően folytatódik. A késleltetett beágyazódás miatt a vemhesség ideje akár több mint 300 nap is lehet.
Az őzsuta jellemzően két őzgidát ellik, de előfordulhat egy, három, sőt nagyon ritkán a négy utód is.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Körösvölgyi Állatparkjának őz kifutójában jelenleg egy négy éves őzbak, három suta és egy gida társaságában tekinthető meg.
