Békéscsaba főterére érkezett az az I. világháború emlékeit bemutató tárlat, amellyel a Magyar Nemzeti Múzeum 2016 óta járja az országot. A centenáriumi emlékévhez kapcsolódva a szervezők nem csak tárgyi emlékeket mutatnak be, vetítésekkel, háttérinformációkkal irányítják a figyelmet a frontvonalon kialakult pokolra és a háttérország bizonytalansággal teli mindennapjaira.
A tizenegy állomásos, Többes számban című kiállítás megnyitóját a békési megyeszékhely főterén felhúzott félgömb alakú sátorban tartották meg szombaton délután.
Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese köszöntjében úgy fogalmazott: a három közül ez az egyik legnépszerűbb vándorkiállításuk, ez pedig véleménye szerint annak tudta be, hogy a tárlat előremutató és innovatív elemeket tartalmaz mind mondanivalójában, mind szimbolikájában. Arra emlékeztetett, hogy ma már nincsenek velünk sem azok, akik átélték a háborút, sem azok, akik beszéltek a túlélőkkel, így csak a tárgyi emlékekre támaszkodhatunk. Hangsúlyozta, hogy ez a korszak alapvetően változtatta meg a világot: az első nagy, gépies háború volt, amelyben az ember csak alapanyag volt.
A háború pokla
A tárlat főkurátora a behir.hu kérdésére elmondta, hogy komoly kutatómunka előzte meg a kiállítás létrehozását. Császtvay Tünde szerint a történelem nem csak a nagypolitika története, hanem a kisembereké, vagy az, hogy hogyan élték meg az emberek a hátországban és a fronton a háborút. A tárlatot jellemezve úgy fogalmazott: két részre, férfira és nőire, fekete és fehér oldalra osztották a sátrat. Míg az egyik oldal a katonák megpróbáltatásait tükrözi, addig a másik az itthon maradt idősek, asszonyok és gyermekek áldozatvállalását mutatja be. A kurátor szerint a háttérországban átélt szörnyűségek mellett érdemes belegondolni abba, milyen intim-szférája volt egy-egy katonának, aki 4 évet töltött a fronton és kényszerűen össze volt zárva a társaival, egy célért harcolva, a zsebükben csupán kevés, otthonról hozott emlékkel.
A kiállításon egyébként a korabeli plakátoktól a tárgyakon, dokumentumokon, leveleken, gyermekjátékokon, kerékpárokon, kitüntetéseken át egészen a sajtó által használt eszközökik számtalan emlék található, köztük a sátor közepén felállított óriásírógépbe zárt írógép, amely egyúttal a véleménynyilvánítás korlátozását is jelképezi. A történtek megértését audiovizuális eszközök segítik.
„Erkölcsi kötelességünk emlékezni”
A megnyitón Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere arról beszélt, hogy soha nem elégedhetünk meg azzal a tudással, amelyet az első nagy világégésről tanultunk, ezért is fogadták örömmel a Nemzeti Múzeum kezdeményezését. Arra emlékeztetett, hogy négymillió magyar katona harcolt a háborúban, közülük 600 ezren vesztették életüket, másfél millióan sebesültek meg vagy estek hadifogságba, ezért mint mondta, erkölcsi kötelességünk, hogy emlékezzünk rájuk.
Erdős Norbert Európa parlamenti képviselő is az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet, egyúttal a 101-es gyalogezred hősiessége mellett a szarvasi Tersztyánszky Ödön példájával élt, aki nem csak hogy harcolt az I. világháborúban, de kard- és tőrvívóként kétszeres olimpiai bajnok is volt. A politikus kiemelte, hogy az összecsapások kirobbanásának időpontja vagy éppen azok elkerülése, a csaták végkimenetelének sorsa, lehetséges kapitulációk sora mind-mind választás kérdése volt, véleménye szerint akár el is lehetett volna kerülni a világégést. Párhuzamot vonva az aktuálpolitikával szavazásra buzdította a választókat.
