A tünetegyüttest a XIX. században írta le John Langdon Down, angol orvos. Bár mások is felismerték a rendellenesség jellemzőit, Down volt az, aki különálló tünetegyüttesként írta le.
Az első világnapot Svájcban tartották, 2006-ban. Magyarországon a Down Egyesület kezdeményezésére, 2009-től rendeznek nagyszabású ünnepséget ilyenkor Budapesten, a Vígszínházban.
Számtalan cikket elolvastam a Down-szindrómával kapcsolatban, és ráébredtem, hogy valóban nehéz jól kezelni ezt a témát. Hiszen, amikor elkezdek beszélgetni valakivel, akinek valamilyen hozzátartozója, például a gyermeke Down-szindrómás, csak keresgélem a szavakat. Kimondhatom-e, hogy Down-szindrómás, nevezhetem-e nevén a dolgokat? Tapintatlan leszek-e? Hogyan is fogalmazzak, hogy valóban ne keltsek rossz érzést a másikban?
Veres Kitti a Down-szindróma világnapja alkalmából mutatta meg a kisfiát, Zozót. Az édesanya már korábban is őszintén beszélt gyermekéről. Bazsó Zoltán, vagy ahogyan mi szólítjuk, Zozó ezzel a kromoszóma-rendellenességgel született. Az édesanya elmondta, hogy Zozóra nagyon jó hatással van a testvére, ennek hatására döntött úgy, hogy tradícionális óvodába, majd iskolába fogja járatni.
– Zozó nagyon jó tanító, és neki köszönhetem, hogy arra az útra vezetett, amin most vagyok. A kisfiam születése után határoztam el, hogy gyógypedagógus szeretnék lenni. Hamarosan diplomázok, és már dolgozom is a szakmában. Leginkább az elfogadásra tanított meg Zozó, szerintem mindannyian sokat tanulhatnánk tőle. Bárkit elfogadnak, és úgy ahogy vagy, olyannak amilyen. Kinyitotta a szemem a világ egy olyan részére, ami inspirál, ösztönöz és valóban szép – fogalmazott Veres Kitti.
Az édesanya kiemelte, hogy véleménye szerint a társadalom nyitott a Down-szindrómás személyekre, ezt kiegészítette azzal, hogy a környezetet is nagy segítséget nyújtott az évek során.
– Amikor tudatosul benned, hogy valóban Down-szindrómás a gyermeked, vegyes érzések vetődnek fel benned. Mit jelent ez pontosan? Mivel fog ez járni? Viszont ennek elfogadása bennem egy nagyon gyorsan végbemenő folyamat volt. Azt tapasztalom az iskolában is, hogy amikor valakinek a gyermeke sérült lesz, vagy másképp születik mint egy normál fejlődésű gyermek, kevesebb segítséget kapnak a szülők. Én szerencsés vagyok, mert a családom és a barátaim is nagyon támogatóak voltak – tette hozzá.
Amíg körülöttünk volt, megtapasztalhattam, hogy Zozó egy vidám és érdeklődő gyermek, és ezt az édesanyja is megerősítette.
– Számomra ő egy igazi csodabogár. A mindennapi boldogság és öröm az arcán igazán feltölt. Minden egyes reggel körbepuszilja a családtagokat, sosem ébred durcásan – mondta el mosolyogva az anyuka.
Galéria
