– Húszéves voltam, amikor kezdtem. Édesanyám és a nagymamám is piacoltak, én is tanyán nevelkedtem – emlékszik vissza a kezdetekre Ica néni, miközben éppen egy vevőnek válogatja a virágokat, gondosan ügyelve arra, hogy minden csokorba háromféle fajta kerüljön. A tanyasi élet kemény munkára tanította: tizenegy fejős tehénnel kezdték, tejfölt és túrót árultak.
A zöldségek is hamar sorra kerültek, a paletta folyamatosan bővült.
– Amikor kezdtem zöldségezni, tízezer fej salátát beültettem. Elment. Jó, azt meguntuk, jött a retek. Hónapos retek, nagy vajretek, fehér retek, akkor jött a hagyma, a zöldhagyma – meséli. Végül a virágoknál kötött ki, ami telitalálatnak bizonyult. Akkoriban még kevesen foglalkoztak virágárusítással a piacon. Volt olyan nap, hogy a férje kétszer is fordult az autóval, mert délelőtt tíz órára már minden árujuk elfogyott.
Ica néni élete mindig is a munka körül forgott, de ezt sosem teherként élte meg. 1957-ben ment férjhez, két lányuk született, építkeztek, és ahogy ő fogalmaz, gyönyörű házaséletük volt, de éjjel-nappal dolgoztak. – Tanyáról jöttünk munka után, hazajött a férjem, ültünk motorra, mentünk dolgozni a házhoz. Négy órakor kopogott a szomszéd bácsi: Gyerekek! Mikor akartok menni aludni? Matyi bácsi, mennyi az idő? Négy óra! Hát akkor, papa, menjünk haza – idézi fel nevetve a régi emlékeket.
A piac nemcsak munkahely számára, hanem egy igazi közösség. – Ez egy igazi család, én itt imádok mindenkit. Hetvenkedek! Szeretem az embereket, nagyon szeretem, de azért most már nehéz, nagyon alkudnak, csak olcsón... De könyörgöm, akkor én miért dolgozom? – teszi fel a költői kérdést.
A munka ma sem kevesebb, a 90 éves őstermelő mindennapjai most is komoly fizikai igénybevétellel járnak. A kertben napraforgó, lepkevirág, kokárdavirág és margaréta is nyílik – utóbbi akár négy-öt évig is elél egy helyen, de folyamatos ápolást, kezelést és árasztást igényel. – Kilencvenévesen húzom! Ötször harmincöt méteres slagjaim vannak. Éjfélig locsolok, utána megyek be, akkor már olyan fáradt vagyok, hogy négykézláb megyek fel a lépcsőn – árulja el Ica néni. Ilyenkor jön egy kis pihenés, a késői vacsora, majd éjjel egy óra magasságában a lefekvés. Sok idő azonban nincs az alvásra: „Négy órakor Steh auf! Ki kell menni a kertbe, amíg nincs nagy hőség.”
És hogy mi a hosszú, aktív élet titka a csabai piac legkiválóbb virágárusa szerint? A recept egyszerű, mégis sokatmondó:
– Szívvel-lélekkel kell csinálni, és sokat enni! Jön a leves, jön a második, a finom, friss kompót, imádom! Földieper, málna, feketeszeder, cigánymeggy. Csinálni kell! Nem szabad abbahagyni, csinálni kell! Sokat dolgozni, keveset aludni, de sokat enni!
