A helyzet igazán rendkívüli volt, hiszen már a vasárnapi, Szentlőrinccel vívott bajnoki találkozón is sok volt a hiányzó sérülés és pozitív koronavírus-teszt miatt. A hét első felében azonban további rossz hírek érkeztek, újabb pozitív tesztek után a kupameccs halasztása is szóba került. Ám a versenynaptár zsúfoltsága miatt ehhez nem járult hozzá az élvonalbeli rivális.
A csabai klubvezetésnek és a szakmai stábnak nem volt más választása, egy csapatot mindenképp pályára kellett küldenie. Végül gyakorlatilag az akadémia U19-es együttese futott ki a pályára lila mezben. (Az első csapat harmadik számú kapusa, a 24 éves Krnács Richárd volt a korelnök ezen a délutánon.) Az az együttes, amelynek nagy része pár nappal korábban a korosztályos bajnokságban a Zalaegerszeg ellen szerepelt és nyert 1-0-ra, most pedig az NB I-es Diósgyőr volt az ellenfél, amely ugyan nem az élmezőny tagja az első osztályban, de játékoskerete alapján a középmezőnyben lenne a helye.
A csabai fiatalok azonban nem jöttek zavarba, már az első percekben látszott, hogy kemény csatára szeretnék késztetni ellenfelüket. Önfeláldozó védőmunka, magabiztos kapusteljesítmény, több, blokkolt lövés, fegyelmezett csapatjáték. Tököli Attilának néha úgy kellett visszafogni csatárait az agresszív letámadástól, mert olyan lelkesedéssel vetették magukat a küzdelembe a papíron sokkal erősebb ellenféllel szemben!
Az első félidőben igazi ziccerig szinte nem is jutott a DVTK, mindig volt egy csabai láb, amely közbenyúlt. A fordulást követően cserékkel frissített az első osztályú rivális, de mégsem akcióból, hanem csak egy pontrúgás után sikerült megtörni a jeget, így 57 percig tartott a csoda és a gólnélküli állás. A házigazda a folytatásban sem adta fel, sőt, helyzetekig is eljutott, Katona Roland fejesénél és Tóth Bence kapufájánál is közel volt a gólszerzéshez.
A végén ugyan magabiztos lett a diósgyőri siker, de 90 percnyi, tiszteletre méltó csatára késztették a csabai fiatalok az NB I-es ellenfelet. Még a DVTK vezetőedzője is a csabai játékosokat méltatta a találkozó után. Tököli Attila szinte szóhoz sem jutott játékosai teljesítményét látva. Persze a hétköznapokban Szekeres Lajos és Szenti Zoltán kezei alatt pallérozódnak ezek a fiúk.
Nagyszerűen küzdött a csabai csapat, de a helyén kell kezelni ezt a mérkőzést! Ez a 90 perc újabb löketet adhat a fiúknak, hogy el lehet jutni az NB II-be, az első osztályba vagy akár külföldre, kitartó munkával sokat lehet fejlődni, hogy egyszer nagynevű riválisok ellen is megméressék magukat.
A fiúknak azonban először még vissza kell térni a hétköznapokba és keményen dolgozni azért, hogy a munkát Preisinger Sándor és Tököli Attila akár újabb NB II-es játékpercekkel ismerje el. Mert a csabai szurkolók remélik, hogy érdemes megtanulni ezeket a neveket!
