– Békéscsaba akkoriban még távolról sem hasonlított jelenleg önmagára, ma ismert középületei a templomok kivételével később épültek meg, a Kossuth tér pedig egy beépített terület volt – idézi fel Ugrai Gábor, középiskolai történelem tanár, nem utolsó sorban a Békéscsabai Városvédők és Városszépítők Egyesületének elnöke.
Elsőként Lenkey János, huszárszázados, a Lenkey-huszárok parancsnokának emléktáblájánál időzünk el. Az evangélikus gimnázium helyén álló házban vett szállást a katonai vezető, aki alakulatával kalandos úton megszökött, vagyis dezertált az osztrák császári hadsereg soraiból, hogy a magyar ügy védelmére keljen.
A Kastély utcai temetőben két síremléket keresünk fel, a harcokban nemzetőrként résztvevő, Vilim János tanítóét és Haán Lajos evangélikus tábori lelkészét. A csabai illetőségű férfiak mindketten derekasan, képességeikhez mérten odaálltak a szabadság pártjára. Emléküket elevenen tartja a városvédők egyesülete, akiknek közbenjárására felújították nyughelyüket, amelyek így az utókor számára is megtekinthetőek maradnak.
Újabb temető, újabb '48-as alak, aki példát mutatott hazaszeretetből: Novák Dániel. A vasutas sírkertben nyugvó egykori honvéd 6 évet sínylődött várfogságban a levert forradalom után. Az aradi várbörtönben sáncfogságra ítélt férfit kényszermunkára kötelezték, ami a katonai objektum erődítéseinek javítgatását, építését foglalta magába.
Utoljára marad egy kiemelkedő politikus, Boczkó Dániel, Arad-Békés vármegye országgyűlési képviselője. Mellszobránál, a róla elnevezett téren megállva beszélgettünk életéről. Őt ugyan elsőkörben halálra ítélték, de később 10 évnyi várfogságra módosították a büntetését. A kiegyezés után újra politikus pályára léphetet, a békés együttélés jegyében.
Békéscsaba, amely a szabadságharc idején még csak város sem volt, relatíve kevés szálon kötődik a magyar történelem nagy eseményéhez. Vagy mésem? Talán nem is mi kapcsolódunk '48-hoz, hanem örökérvényű üzenetével, örökségével '48 kapcsolódik mihozzánk.
-400x225.webp)
