Az esemény főszervezője, a 72 éves Higyed István 1980. november 1-jén került a céghez és nagyjából öt és fél évig tevékenykedett munkavédelmi vezetőként. Mint fogalmazott, a véletlen alakította úgy, hogy itt, Békés megyében tölti a telet és ha már így alakult, akkor arra gondolt, több régi kollégával is érdemes volna találkozni, beszélgetni egy kicsit. A személyes találkozók szervezése során derült ki számára, hogy minden érintett szívesen gondol vissza a 80-as évekre, sokan tekintik ezt az időszakot életük legszebb korszakának.
– Ledöbbentem ezen a momentumon, nem igazán tudtam, hogy miért mondják ezt – fogalmazott. Hozzátette, többen biztatták arra, hogy hívjon össze, szervezzen meg egy nagyobb létszámú, teljesebb találkozót. Az összejövetel 2022. február 22-én valósult meg, méghozzá egy Andrássy úti gyorsétterem emeleti termében. Két hét leforgása alatt majd 40 korábbi munkatárssal beszélt, közülük nagyjából 30-an jelezték részvételüket, végül mintegy 20-an jöttek el.
Fülig érő mosollyal, őszinte örömmel, kedves szavakkal, boldogan köszöntötték egymást, ami a mai jellemző munkahelyi légkört figyelembe véve legalábbis irigylésre méltó jelenségnek nevezhető. Mint egyikük, Szekeres Istvánné – aki a könyvelési osztályon előadóként dolgozott – elmondta, nagyon szerette azt a munkahelyét, mert az egy egészen más világ volt. Nagyon jó volt a kollektíva és nagyon jó kapcsolat volt az emberek között.
Nem voltak szigorú határidők, nem volt létszámhiány, mert akkor az volt a lényeges, hogy mindenkinek legyen munkája – fogalmazta meg az alapvető különbségeket hozzátéve: igazán jó vállalati rendezvények voltak. Szekeres Istvánné ezt követően az adóhivatalba került, ami ugyanabban az épületben volt, ma pedig nyugdíjasként éli mindennapjait.
Botyánszki Gabriella öt évig volt a Zöldért alkalmazásában, korhű kifejezéssel élve titkárnőként foglalkoztatták, azonban ő nem a Kinizsi utcai épületben, hanem Jaminában, a Hajnóczy utcai kirendeltségen dolgozott.
– Életem legjobb munkahelye volt – jelentette ki, részletezve: nagyon összetartó volt a társaság, hiszen az nem az az időszak volt, amikor tíz forintért is képes volt hátba szúrni az egyik ember a másikat.
Ezért is lehet, hogy ennyire szívesen találkoznak újra és ülnek le beszélgetni egymással arról, hogy mi történt velük az eltelt időszakban. Nem biztos, hogy részletekbe menően el lehetne mesélni, hogy ténylegesen, valójában miben is volt más az a kor, miben tért el, pontosan miben különbözött a mától. Az biztos, hogy a 60-70-80 éves volt kollégák 40 évvel voltak fiatalabbak, de az bizonyos, hogy nem csupán emiatt tekintik azt az időszakot jobbnak.
– Sokkal nyugodtabb volt a légkör, nem gyomorgörccsel mentünk be dolgozni – összegzett Botyánszki Gabriella, aki a központi labor kémiai részlegének munkatársaként azt is megjegyezte, hogy a mostani munkahelyét is nagyon szereti, de a kettőt egészen egyszerűen nem lehet összehasonlítani. Higyed István is a légkört, az általános jó hangulatot emelte ki. A jó hangulatot, a derűs kedélyt sikerült a mába is átmenteni.
Ebben a humorérzéknek, a nevetésnek és ezzel párhuzamosan a bölcsességnek is főszerep jut. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a főszervező egyik megfogalmazása, miszerint: a Bibliában olvasható, hogy Isten minden hajunk szálát számon tartja, s hát mivel megöregedtem, a hajam is megritkult, így hát remélhetőleg ezzel is megkönnyítem a Teremtő dolgát. A Zöldért vállalatról egyébiránt tudni érdemes, hogy megyei hatókörű cég volt, ami 1947-től 1993-ig működött, zöldség és gyümölcs kereskedelemmel foglalkozott.
Galéria
