– Békéscsaba határában több kisebb falu helyezkedett el az Árpád- és az Anjou-korban – válaszolja megkeresésünkre Szalay Ágnes. – Ezeknek a neveit nem mindig azonos módon írták le. Még a térképeken – melyeken szerepelhet egy adott település neve – sem egységes írásmódot használtak. Mindezek összességében okozhatják a mai magyar történelmi név- és hagyományos tájnévi szókészletben az eltéréseket, így a Vesze körüli bonyodalmakat is.
Hozzáteszi, ha a „Vesze” nevet halljuk, eszünkbe juthat a Veszely Csárda, a Veszei-híd, és a Veszei-fok is. Mindezek nagyjából azonos földrajzi pont körül fekszenek és egy középkori, mára elpusztult faluról, Veszéről kapták a nevüket. A rendelkezésre álló oklevelekben, adománylevelekben és határjárási jegyzőkönyvekben kivétel nélkül a „Vesze” kiejtési alak olvasható, különböző helyesírással, a különböző történeti korszakokban alkalmazott gyakorlatnak megfelelően, a szó végén nincsen más hangzó.
– A szó végi „j” hang a XIX. században jelenik meg írásban – folytatja. – Fényes Elek országleírásában (1839) „Veszely” alakban is olvassuk a nevet, míg Haan Lajos 1858-ban „Veszej(-puszta)” és „veszeji híd” formában használta. Akár az is elképzelhető, hogy a magyar nyelv sajátságai okozták ennek a szóvégi új hangnak a megjelenését. Ugyanis amikor azt mondjuk: „veszei híd, veszei ember, veszei fok”, akkor nem egy „e-i” hangkapcsolatot (eï) ejtünk, hanem egy ejtéskönnyítő „j” hangot is betoldunk akaratlanul: „vesze-j-i”. De az is elfogadható magyarázat lehet, hogy az ide települt szlovák ajkú lakosok nyelvi kiejtése okozhatta a változást.
Aláhúzza, a kiejtés ennek a kérdéskörnek csupán az egyik része, hiszen a kiejtett szavakat le is kell írnunk. Amíg nem léteztek helyesírási szabályok, addig inkább a bevett gyakorlat, a hagyomány, az adott korra jellemző helyesírási szokás szabta meg, hogyan írtak le egy földrajzi nevet. De befolyásolta ezt az adott írástudó nyelvi hovatartozása is, egy itáliai származású vagy egy német anyanyelvű hivatalnok is máshogy viszonyult egy magyar földrajzi névhez, amelyet a magyar nyelv sajátosságai alakítottak ki.
A történész hozzáfűzi, befolyásoló tényező volt a XV. században kibontakozó könyvnyomtatás is. A Pozsony és Krakkó környéki nyomdászatnak például nagy hatása volt a magyar könyvnyomtatásra, de még inkább az úgynevezett protestáns vagy huszita helyesírás elterjedésére (az ö, ü, és a hosszú magánhangzókat ekkor kezdték a magyar írott nyelvben is használni).
– A helyesírás első szabályozására tett kísérlet 1832-ben történt – teszi hozzá –, de az akkor kiadott, pár oldalas szabályzat célja inkább csak a nyelvújítás alakjai között kialakult (jottista-ipszolinista) vitában való állásfoglalás volt. A magyar kormányzat csak 1898-tól kezdte szabályozni a magyar helységnévadást, majd elkezdődött a községnevek nyilvántartása. De a térképkészítésnél alkalmazott feliratokat nem minden esetben ellenőrizték, amit a készítő odaírt a térképre, az volt a név.
A település rövid történetét bemutatva elmondhatjuk, hogy Vesze falu Püski, Ölyved, Fejérem, Alabián és Györke falvakkal volt határos, ezek mind a Fehér-Körös közelében feküdtek. Hogy mikor alapították, nem tudjuk, de Karácsonyi János egy 1383-ból való oklevélben találta meg először a nevét írásos formában, ekkor az egész falu 8-10 utcából állhatott és az Ábránffy család birtokában volt.
Megemlíti, hogy 1416-ban az egri káptalan tulajdonába került, aki arra hivatkozott, hogy az egri egyházmegye falvainak határaiból utólag lett kiszakítva és létrehozva Vesze, s így az jog szerint az övé. 1446-ban Vesze falut Püski és Fejérem falvakkal együtt elcserélte a Maróthy család Pest megyei birtokaival. Miután a Maróthyak férfiágon kihaltak, a falu visszaszállt a koronára, 1566-ig a gyulai uradalom részét képezte. Ekkor már volt saját papja, így feltehetően saját temploma is, de annak helye máig sem ismert.
– Valószínűleg 1552 után lakosai elfutottak – folytatja. – Rövid időszakokra újra megülték, de mindannyiszor elnéptelenedett a török hódoltság elején. Csak az 1600-as évek közepéről van róla ismét adat, amikor is magyar református családok ülték meg a helyet. 1688 táján ez a falu is megsemmisült, 1703-ban pedig végleg elhagyták és nem épült fel soha. Egykori lakosai Békésen, Gyulán és Szeghalmon telepedtek meg. Haan Lajos Vesze pusztulását az 1705. körüli évekre teszi, és a rác támadásnak tulajdonítja.
Harruckern János György, a megye új földesura a birtokaiba való második, 1736-os beiktatásakor kapta meg Vesze-pusztát. Ekkor Csabához tartozott, később egy részét a gyulai uradalom magához csatolta. A falu egykori helye a régészet által pontosan ismert. Veszét az összes régészeti kutatómunka egységesen a jelenlegi Veszely-csárda mögötti területre helyezi, a Szigon-foktól (egy egykori ér vagy sekély vízfolyás, részben a mai repülőtér nyugati határában húzódott) keletre.
– A helyesírás kérdésében jelen írással nem kívánunk egyik leírt forma mellett vagy ellen sem kiállni, hiszen mind a történelmi hagyományainknak köszönhetően született. A középkori falu nevét Vesze formában tartjuk célszerűnek használni, mert minden középkori forrásban így lelhető fel. Támpontot a kérdésben a Földi Ervin szerkesztésében megjelent „Magyarország földrajzinév-tára” című könyvsorozat, a digitális Magyarország Földrajzinév-tára (Lechner Tudásközpont) adhat, valamint Magyarország Kormányának Földrajzinév-bizottsága – teszi hozzá Szalay Ágnes.
