Kis késéssel, nagyobb éhséggel toppantak be a verseny résztvevői a klub kertjébe, ahol dr. Ambrus Zoltán és dr. Borka Sándor fogadta a ifjú vendégeket. A diákok hamar asztalhoz ültek, majd a vendéglátók üdvözletét hallhatták.
Dr. Borka Sándor, a Csabai Kolbászklub elnöke kiemelte, hogy a csabai kolbásznak a betelepítések óta, már 300 éves hagyománya van.
– Természetesen a mi egyesületünk még nem 300 éves, de már a negyedszázadon is túl van. Maga az egyesület célja is a csabai kolbász népszerűsítése, mind az országhatáron belül, mind azon kívül. Ezenkívül a békéscsabai iskolásoknak is szoktunk kolbászgyúrásokat szervezni, ahol szintén megismerhetik a készítés fortélyait. Volt egy olyan gyúrási szezonunk is, amelynek az volt a szlogenje, hogy „Minden csabainak legyen csabai!”. Ezen a töltésen résztvevő iskolák diákjai a füstölés és a kiszárítás után mindannyian kaptak egy-egy vastagkolbászt emlékként – mondta az elnök.
Természetesen az ínyencebbek nem csak enni, de dolgozni is szeretnek az étellel, így többen egyből felpattantak annak hallatán, hogy ki lehet próbálni a kolbászkészítést. Később a csapat több tagja is felbátorodott.
A mesterséget Andó András hentes, mészáros mutatta meg a fiataloknak.
– A hagyományok nagyon régre nyúlnak vissza: valamikor nem is darálták a kolbászhúst, hanem a tőkét körülállva késsel vagdosták össze apróra. Nagy munka volt, de akkoriban nem is mázsaszámra csinálták a kolbászt, hanem csak 10–20 kilókat. A mai bemutatóra a hús már le van darálva, és a fűszerek is ki vannak mérve. Kíváncsi vagyok a fiatalok hozzáállására és az érdeklődésükre, fogok is feltenni nekik egy pár kérdést, aztán meglátjuk, hogyan válaszolnak – mondta.
– A begyúrás után kis gombócokat formázunk, és berakjuk a húst a töltőbe. Miután megtöltöttük a hengert, a tölcsérre ráhúzzuk a sertés vékonybelet. A munkafolyamat innentől igazi csapatmunka: az egyik gyerek tekeri a töltőt, a másik pedig szépen, lassan engedi a kolbászt. Amikor a végére érünk, elpározzuk, mert ezek most sütnivaló kolbászok lesznek, és mennek is egyből a sütőbe. Jómagam 1956-ban kezdtem a szakmát, akkor még nagyon kevesen voltunk a pályán. Azóta minden évben dolgozom, jelenleg is olyan 3–4 mázsa kolbászt készítek évente, és emellett itt, a klubban is folyamatosan közreműködöm. Az évtizedek alatt ez már sok-sok tonnát jelent – folytatta Andó András.
A fiatalok jól láthatóan nagyon élvezték a programot, és a kolbászlakomát is nagyon várták, ahol a sült kolbász mellé házi szilvás papucsot is kaptak – tehát ezen a versenyen mindenki nyert.
Galéria
