Hónapok óta visszatért a szabadság, újra lehet utazni és programokra járni. Volt is szerencsém több városba ellátogatni, hiszen úgy éreztem, ezen a nyáron van mit bepótolni. S miközben a jövő évi terveket szövögettem, bevillant a gondolat: nem kell messzire menni, ha szépet akarok látni.
Sokszor jártam már Gyulán, hiszen itt van a „szomszédban”, alig 15 kilométerre Békéscsabától. Egyik nap munka után kocsiba szálltam, és elmentem a téglaváras városba. Turista voltam, cél nélkül sétáltam, és csak élveztem az este hangulatát…
Sokan voltak körülöttem, de nem volt tömeg. Néha felkaptam a fényképezőgépemet, és ahogy belenéztem a keresőbe, az emberek rám mosolyogtak, vagy épp integettek. Aztán egy totyogó szaladt át a hídon - megörült a nagyszüleinek. Mások vattacukrot, fagyit ettek, vagy csak várták, hogy sorra kerüljenek valamelyik cukrászdában. Hol a friss kávé, hol a pizza illatával csalogatott mindig tovább és tovább a szél. Ezúttal nem az ismert látványosságokat kerestem, hanem az apró szépségeket, csendesebb utcákat, melyeket a naplemente fényei még hangulatosabbá varázsoltak.
Úgy gondolom, legközelebb is visszatérek turistaként a szomszédba, akár Gyulára, akár egy másik közeli helyre, hiszen az, hogy hogyan érezzük magunkat, többnyire a hozzáállásunkon múlik.
Galéria
-1024x576.jpg)
