– Több évre nyúlik vissza a két intézmény kapcsolata. Hogyan találtak egymásra?
– Ez körülbelül 15 évvel ezelőtt történt. Sok színházba járó ember van a Degré utcai lakóotthon fiataljai között. Ők nagyon szerették volna megtudni, hogy a kulisszák mögött mi folyik. Többen elmentünk a lakóotthonba, és néhány fiatallal beszélgettünk arról, hogyan jön létre egy előadás, hogy néz ki a színház. Mi is kíváncsiak voltunk arra, ők hogyan töltik el a mindennapjaikat, végül olyan érzésünk volt, mintha egy kapcsolat kezdene kialakulni, amit folytatni kellene. Többször találkoztunk, azután szerettünk volna közösen létrehozni egy kis színjátszó csoportot. Az ottani fiatalokból verbuválódott egy kis csapat, és hétről hétre találkoztunk, vagy ha előadásaink voltak, akkor ritkábban. Szerettük volna, hogy ez egy állandó kapcsolat legyen, és megálmodtuk az egész estét betöltő gálát, amely a művészek és a sérült fiatalok közös gálaestje. Annyira közös, hogy minden produkció, még a konferálás is közös. Ez azóta hagyomány lett, és már a városban is várják az emberek, mert ez egy fantasztikus este.
– Idén lett volna a tizedik közös gála, ez azonban elmaradt. Van-e most lehetőség a kapcsolattartásra?
– Mint az ország számos ilyen intézményében, kijárási és látogatási korlátozás van életben a Degré utcában is. Még bent is el vannak egymástól szeparálva a fiatalok. Nem akartuk hagyni, hogy idén elhalványuljon a fénysugár a lakóotthon és a színház között. Most telefonon keresztül, a nevelők és a segítők által tartjuk a kapcsolatot, bejelöltük az ismerőseinket a közösségi oldalon, és ott is tudunk információkat cserélni. A lakóotthon nevelői, segítői, ápolói fantasztikus munkát végeznek. Bár gálát nem tudtunk tartani idén, reméljük, amikor fölszabadulunk, és lehetőségünk lesz erre, be tudjuk pótolni majd. Egy kis karácsonyi meglepetéssel azonban készültünk.
– A Degré utcai fiataloknak is fontos, hogy nem feledkeztek meg róluk, hanem továbbra is tartják a kapcsolatot. Ők várták ezt az együttműködést?
– Nagyon-nagyon várták. Nekik most szerintem még nehezebb, mindenkinek embert próbáló időszak ez, de annak, aki el van zárva a külvilágtól, hatványozottan nehéz. Jó belekapaszkodni egy olyan közös dologba, és mondjuk tanulni egy új dolgot, vagy csak egyszerűen előkészíteni egy dolgot, amibe ők egy újdonsággal energiát tudnak belerakni, együtt tudunk együtt alkotni. Úgyhogy ez egy új energiát adott ott az épületben, és ez nagyon fontos főleg ebben az időszakban szerintem.
– Visszatérve a gálára, kik azok, akik a színház részéről a kezdetek óta ott részt vesznek ebbe?
– A Békéscsabai Jókai Színház teljes háttérszemélyzetével benne van, mindenki, aki csak él és mozog a színházban. Mind a művészek, de a műszak, a hang, a fénytechnika, a videótár, a kellék, a jelmez. Az egész színház ott áll a kezdeményezés mögött, és természetesen vannak olyan szponzorok, támogatók, akik szintén nagy segítséget jelentenek.
– Honnan jön, mit takar az Angyalok szárnyalása cím?
– Szerettük volna egy címet, amelyről mindenkinek ez az este fog eszébe jutni. Ez egy közös gondolkodás végeredménye lett. A produkciók is így születnek, a nevelőkkel, segítőkkel, ott lakókkal, mindenki csak egy pici kis ötletszikrát hozzátesz, és így születik meg a végeredmény. A közös produkciók is így születnek, vagy a fiatalok ötletei alapján, vagy a mi ötletünk alapján, de mindenféleképpen egy közös dolgot alkotunk. Ha pedig ők éppen nagyon szeretnének valamit megcsinálni, akkor a színház művészgárdája melléjük áll.
– Minden évben van egy cél, hogy mire fordítják a támogatásokból befolyt összeget. Most is van lehetőség támogatni a Degré utcai otthon lakóit?
– Őket mindig lehet támogatni. A gála egy jótékonysági est, mindenki, aki ott van, és támogatójegyet, vagy éppen a gálára való jegyét megveszi, az a lakóotthont támogatja. Hogy ők ezt mire használják, táboroztatásra, vagy éppen a karácsonyi ünnepségre, azt mindig ők döntik el. De minden évben a lakóotthon, és az ottani fiatalok életminőségének a javítására szolgál ez az összeg.
