A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság jelentős fejlesztéseken megy keresztül, amelyek célja egyebek mellett a minőségi oktatási helyszín megteremtése. Tarkó Gáborral, a Kozma Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium igazgatójával a 7. Tv Aktuális című műsorában Zámbori Eszter műsorvezető beszélgetett az iskola nyújtotta lehetőségekről.
– Mióta van Mezőhegyesen szakképzés?
– Egészen pontosan 1911 óta van szakképzés Mezőhegyesen, 107 éve indult. Akkor még alsó fokú iparostanonc iskolaként, de már akkor is a Ménesbirtok munkaerőigénye hívta ezt életre. Azóta tulajdonképpen folyamatosan létezik, különféle intézményi kereteken keresztül azóta is folyamatosan működik.
– Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag folyamatosan azokat a szakmákat oktatják az intézményben, amelyek a Ménesbirtokhoz kapcsolódóan szükségesek, vagy volt változás ebben?
– Nagyon sok az olyan hagyományos szakma, ami például a régi időkhöz köthető volt, például a lovasszakmáknál a nyerges, a rézműves, a szíjgyártó, a bognár, a kocsifényező, ezek ma már nem léteznek. Csak a patkolókovács, ami megmaradt. Nyilván ezek a szakmák a kor kívánalmainak megfelelően megváltoztak, átalakultak, de a mostani időkben is az a célunk, hogy elsősorban a cég munkaerőigényét szolgáljuk ki. Meg természetesen a környékbeli agrárcégek, vállalkozások igényeit is.
– Mennyit változtak ezek a szakmák?
– Fontos képzésünk a lovas-képzéseken kívül a mezőgazdasági gépészek, az agrárgépészek, mezőgépészek képzése. Itt annak idején a gőzgépekkel kezdték, most meg már a legmodernebb, sokszor több mint 100 millió forintba kerülő gépekkel folytatjuk ezt a tevékenységet. De azt tudom mondani, hogy nem eléggé fejlett a mai magyar szakképzés rendszere, hogy ezt a célt most teljesíteni tudjuk. Mondok egy példát. 2010-ben mi rendeztük a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyt a gépszerelőknek, gépjavítóknak, és azt láttam, hogy a tanműhelyben – ami akkor is már az ország egyik legjobban felszerelt tanműhelye volt – még mindig a piros MTZ-ket szerelték a gyerekek egy országos versenyen. Tehát meg kell újítani a szakképzést. Ebben mi és a cég is nagyon fontos szerepet szeretnénk vállalni.
– Mit tanulnak meg például Önöknél a mezőgépészek? Hiszen gondolom, ha kikerülnek egy kis gazdaságba, ott lehet, hogy még a régi gépeket kell szerelniük, de ha a Ménesbirtoknál vállalnak munkát, ott más az elvárás.
– Igen, különféle szinteken történik a képzés. Az agrárgépész ágazatban, a szakgimnáziumban mezőgazdasági gépésztechnikusokat képzünk. Ez az a szint, amikor érettségi bizonyítványt is kapnak a tanulók, és itt már elvárás az, hogy a gyerekek a legmodernebb technológiákkal is megismerkedjenek. A GPS-technológiával, a digitalizációval, a modern robotkormányok kezelésével, és minden olyan kihívással, ami a 21. században őket mezőgépészként érintheti. De ugyanakkor a szakközépiskolai szinten is már meg kell jelenjenek a precíziós gazdálkodásnak azok az összetevői, amelyekkel ezek a gyerekek is elboldogulhatnak. Ott is van továbbtanulási lehetőség, ők is mehetnek tovább érettségizni, illetve mezőgazdasági gépjavító szakképesítés-ráépülést is kínálunk. Tehát mondhatnám, hogy agrárgépész vonalon a képzési kínálatunk az teljes.
– Milyen szakmákat, milyen szakképzéseket kínálnak még?
– Ezt a hagyományos vonalat követjük a lovasképzések területén, képzünk lovászokat. Nagyon sikeres szakma, most több, mint 100 tanulónk van, aki valamilyen lovasszakmát tanul. Büszkék vagyunk rá, hogy idén a lovásszakma kiváló tanulója versenyt is mi rendezhetjük. Tavaly országos negyedik, ötödik helyezést értek el a tanulóink. A képzés úgy gondolom, hogy magas színvonalú. Ennek is vannak ráépülései. Akinek van lovász szakmája, plusz egy év alatt szerezhet további szakképesítést, patkolókovács vagy belovagló szakképesítést. Mezőgazdasági gépésztechnikus, mezőgazdasági gépész, mezőgazdasági gépjavító képzések vannak nálunk. Illetve hogy a leányokat is meg tudjuk szólítani, – mert azért valljuk be, ezek patkolókovács, gépészetek főleg fiúszakmák – mezőgazdasági technikus kimenettel indítunk szakgimnáziumi képzést, ahová várjuk a lányokat, és hatodik évben pedig vidékfejlesztési szaktechnikus végzettséget is szerezhetnek. Fontosnak tartjuk, hogy az állattenyésztés, növénytermesztés képzését is szakgimnáziumi szinten, technikus szinten folytassuk. És a hagyományokat megint csak szem előtt tartva egy régi ipari képzésünk is megmaradt. Ez pedig a hegesztő képzés. Ennek nagyon nagy hagyományai vannak az iskolában, és mind a cégnek, mind a környékbeli vállalkozóknak szükségük van a hegesztőkre. Valamint van néhány kertészünk, kiskertészünk, én így hívom őket. Egyre több a különleges bánásmódot igénylő gyermek Mezőhegyesen, akik már szegregált osztályban tanulnak az általános iskolában, számukra ez egy lehetőség, hogy egy emberközeli szakmát elsajátíthassanak. Mert ugye ha belegondolunk, a lovakhoz vagy a gépek mellé nem tudjuk őket odaengedni, viszont a kertészeti képzést úgy alkottuk meg, polikarbonátból épült üvegházzal, mintakerttel, hogy ők ott tudnak dolgozni, és meg tudnak szerezni egy szakmát.
– Milyen a szakmák megítélése? Hiszen volt egy időszak, amikor mondjuk nem feltétlenül volt a legkedveltebb szakma, szakirány akár mezőgazdásznak menni, vagy éppen a lótenyésztéssel foglalkozni.
– Ez így van. Nem akarok köntörfalazni, az agrárszakképzésbe bizony általában a leggyengébb képességű, a legrosszabb szociális és családi háttérrel rendelkező gyerekek jöttek, és velük nagyon nehéz volt megváltani a világot. Lázár János kormánybiztos úr, és a Ménesbirtok menedzsmentje felismerte azt, hogy az iskola az egy olyan befektetés, ami később megtérül. Azzal az ösztöndíjprogrammal, amit bevezettünk, és azzal a juttatási rendszerrel, azzal a képzési struktúrával, ami nálunk működik, szerintem néhány éven belül ez a képzés már vonzó lehet a jobb képességű tanulók számára is, ettől várjuk a szakmai képzésnek a megújítását.
– Hogyan fog a gyakorlatba működni ez az ösztöndíjprogram?
– Az ösztöndíjprogram alapvetően tanulmányi átlaghoz kötött. A különleges bánásmódot igénylő kertésztanulók 20 ezer forinttal kezdik az útjukat, a többiek 10 ezer forinttal. Aki pedig szakképesítés-ráépülésre jön, ők a bizonyítványuk átlaga alapján kapják az ösztöndíjat. Tehát már az első félévben is kaphatnak akár 30 ezer forintot is. Az iskola tanulmányi átlaga jelenleg 3.7, ami nagyon jónak mondható. És aki efölött tud teljesíteni, az megkaphatja a havi 20 ezer forintos ösztöndíjat. Aki pedig 4.5-ös átlag felett teljesít, az 30 ezer forintot vihet haza havonta. Emellett még egyes hiányszakmák tanulói megkaphatják az állami ösztöndíjat, a Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíjat. Ennek a maximális összege 35 ezer forint. Valamint a tanulószerződéssel, amit a céggel kötünk, – ugye minden tanulónk a Ménesbirtokkal köt tanulószerződést már 9. évfolyamtól, mert ők kizárólagos gyakorlati képzőhelyünk – további pénzbeni juttatást is kapnak. Hogyha ezt mind összeadjuk, mostani tanévben egy mezőgazdasági gépésztanuló közel 100 ezer forintot tud havonta hazavinni. Ami úgy gondolom, már egy elég jó motiváció, persze ezt nem adjuk ingyen.
– Folyamatosan fejlődik a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság, az iskolát is, illetve az oktatást is szeretnék fejleszteni. Erről mit lehet tudni? Milyen célok, elképzelések vannak?
– Amit a cég megtermel, elsősorban a szántóföldi növénytermesztésből származó jövedelmet, azt olyan módon kívánja befektetni és visszaforgatni a cégbe, hogy abból az iskola fejlesztésére is jelentős összeget szán. Ennek mi nagyon örülünk. Mint elmondtam, pedagógusként csak üdvözölni tudom ezt az új szemléletet. Az iskola épületei nincsenek rossz állapotban, de számos műemlék épületünk van. Ezeket fel kell újítani. Szó van arról, hogy a kollégiumi férőhelyeket bővítjük, a kollégiumban most 78-an laknak, ez mondhatni megtelt. Szükség lesz egy energetikai korszerűsítésre is, illetve a távlati terveink között szerepel egy C típusú tornacsarnok megépítése. Valamint a várossal közösen szeretnénk egy tanuszodát is üzemeltetni, ami a helyi és a környékbeli általános iskolákat és középiskolákat is kiszolgálná. De ez inkább egy távlati vízió. A közeljövőben elsősorban az energetikai korszerűsítés az, amit szeretnénk megvalósítani.
– Arról is lehet tudni, hogy együttműködnek felsőoktatási intézményekkel. Nem olyan régen volt szó arról például, hogy a Szent István Egyetemmel is van egy ilyen megállapodás. Mit jelent ez az intézmények számára, és mit jelent az ott tanuló diákok számára?
– A Ménesbirtokról szóló törvény szintén feladatul szabja, hogy a felsőoktatási intézmények számára is gyakorlati helyet kell biztosítania a cégnek. Ennek nagy hagyományai vannak, a régi időkben is az állami céghez érkeztek számos intézményből tanulók. Jelenleg hat olyan, elsősorban agrár-felsőoktatási intézménnyel van együttműködési megállapodása a cégnek, amely duális képzésben, vagy kooperatív képzésben a jövőben számít képzési bázisként a Ménesbirtokra. Ezek egyelőre keret-megállapodások. A jövőben fontos célunk, hogy ezeket konkrétumokkal feltöltsük. Azért is próbálunk a technikusképzés felé nyitni, hogy így is tudjunk kapcsolódni ezekhez az intézményekhez. Most, hogy lesz nálunk érettségit adó technikusképzés mezőgazdasági ágazatban, így tudunk esetleg majd gyerekeket továbbtanulásra is ösztönözni, hogy ezekben az iskolákban folytassák a tanulmányaikat.
– Ennek tükrében ön szerint milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik itt végeznek?
– Nevet nem mondok, de hogy érzékeltessem, hogy az iskola mennyire fontos a cég életében, a cég legfelső igazgatásában, menedzsmentjében is ott ül most egy olyan személy, aki a mi iskolánkban tanult. Ennél jobb reklám úgy gondolom, nem kell. Ez egy ígéret a részünkről, hogy a cég az itt végzett legjobb szakembereket megtartja. Tehát mi arra gondolunk, hogy aki itt teljesít a cégnél töltött tanulóévei alatt, az utána biztos munkahelyet kap Magyarország egyik legjobb és legnagyobb agrárcégében. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon komoly ígérvény. Ezt szeretnénk is betartani. A többiek pedig a környező agrárcégeknél el tudnak helyezkedni. Meg kell mondjam, hogy jó neve van a mezőhegyesi iskolából kijövő tanulóknak, tehát keresik őket, főleg a mezőgépészeket a környékbeli agrárvállalkozások. A lovászoknál már nehezebb a helyzet. Nyilván az állami méneseknél, a Lajtán túli területeken, a Dunántúlon sok magánménes van. Ott számíthatnak inkább alkalmazásra. De olyan gyerekeink is vannak, akiknek családi gazdaságban van kis ménesük, saját lovaik vannak, és ők otthon szeretnének ezzel foglalkozni. Patkolókovácsok rendkívül kevesen vannak. Az egész országban csak mi képezünk iskolarendszerű képzésben jelenleg patkolókovácsokat, és tavaly kilenc tanuló vizsgázott nálunk. A mai világban már ilyen utazó patkolókovácsok járják Magyarországot, meg sokszor a külföldet is. Kis kamionjukban, vagy kis kisbuszukban viszik a szerszámaikat, megpatkolják a lovakat. A ménesnél most 450 ló van, és egy hivatásos patkolókovács van alkalmazásban. Tehát ez a szakma, ez egy kuriózum. Egy ősi gyökerű, a lovaskultúrához tartozó képzés. De nyilván a Ménesbirtoknak nem ez a fő célja, hogy kiképezzünk évente 20-30 patkolókovácst. Egy maximum 300 fős iskolában gondolkozunk. Nagyon fontos szemlélet, hogy a környékbeli kis iskolákat sem akarjuk megfojtani azzal, hogy mindenféle oktatással, meg ösztöndíjjal elszipkázunk minden gyereket, és ők pedig gyermek híján bezárhatják kapuikat. Úgy tervezünk, és úgy alakítjuk ki a képzési struktúrát, hogy folyamatosan egyeztetünk az egyházi fenntartókkal, a szaktárcákkal, mert 20 kilométeres körzetben van másik három kis középiskola. Ha kitágítjuk ezt a kört, akkor ott van mindjárt Makó, Szeged, Gyula, Békéscsaba mindenféle szakképzési kínálattal. Tehát mi egy 300 fős iskolát szeretnénk csinálni. Most 255-en vagyunk, tehát nem olyan messze vagyunk ettől a céltól, és inkább a minőségre koncentrálnánk. Elvárás, hogy a gyerekek jól teljesítsenek a szakmai versenyeken, és hogy kiváló eredménnyel végezzék el a szakmát. Minőségre megyünk, nem pedig a mennyiségre.
-400x225.webp)
