A Békés Megyei Szimfonikus Zenekar reformáció ünnepéhez kötődő koncertjén közreműködött Keszei Bori szoprán magánénekesnő, Mester Viktória alt operaénekesnő, és a Debreceni Bárdos Lajos Leánykara, Gál Tamás, Liszt Ferenc-díjas karmester vezényelt
Az eseményen Verasztó János evangélikus lelkész köszöntötte a megjelenteket. A közönség vastapssal fogadta az együttest és a közreműködő művészeket.
– A koncert kapcsolódik a reformációhoz illetve a Mindenszentekhez is. Ehhez a gondolatisághoz kötődik Mendelssohn: Reformáció szimfóniája és Giovanni Battista Pergolesi: Stabat Materje is, így ezeket hallhatta a közönség – mondta el a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője.
Uhrin Viktor kiemelte, hogy rendkívül fontosnak véli a zenét a mindennapokban, mivel lélekemelő hatása is ismert. A két operaénekesnő kérdésünkre elmondta, hogy mi a különbség ha egy adott szerepben kell fellépni, vagy egy szimfonikus zenekarral kell Istenről és Istenhez énekelni.
– Tulajdonképpen az egyházi éneknek is szövege van, érzelmeket mozgat meg, szól valakinek, szól valakihez. Egyházi éneknél tényleg arról van szó, hogy mi mit érzünk Isten iránt, mennyire vagyunk elhivatottak, ugyanúgy saját testünket és lelkünket tesszük bele egy egyházi darabba, mintha egy szerepet énekelnénk – fogalmazott Mester Viktória.
Keszei Bori hasonlóképpen fogalmazta meg gondolatait.
– Amikor egy operaszerepet alakítok, akkor minden alkalommal egy más ember bőrébe bújok, ami lehet színésztechnikailag egy nehézség, ugyanakkor remek alkalmat biztosít arra, hogy az ember elbújjon a szerep mögött. Viszont amikor egyházi dalt énekelek, sokkal veszélyesebb játék, mert önmagamat alakítom a legközvetlenebb belsőmet adom át a közönségnek. Így például Pergolesi: Stabat Materje mindenféleképpen egy nagy kihívást jelent – hangsúlyozta.
