Szilvalekvárt főztek a Kölcsey ovisok a Szlovák tájházban

Érkezésemkor, a tájház hátsó udvarán még csak Lengyel Györgyné és Nagy Zoltánné – mindketten a Jaminai Szlovák Hagyományőrző Klub tagjai – kavargatják a fortyogó üstben a pillanatnyilag híg szilvalekvárt. Megtudom, hogy már reggel hét óta főzik a darált gyümölcsöt (épp 10 óra van), és egy jó 6-8 órás munka után készül el a lekvár. Keményre kell főzni, mert akkor (tartósítószer nélkül!) évekig eláll az üvegben.

Hamarosan egy „Dobrý deň!”-nel betoppanva, megérkezik két ovis csoport és az őket kísérő óvónők. Az egyik csoport kint marad, míg a másik megtekinti a tájházat, megismerkednek a szlovák emberek múlt-múlt századi tradícióival. Az idegenvezető Tóth Mihály, az önkormányzat elnökhelyettese.

Be finom is a cibere – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Pribelszkiné Verasztó Ildikó, a Kölcsey Utcai és Ligeti Sori Óvoda vezetője elmondja, intézményük fontosnak tartja a magyar és a szlovák hagyományok ápolását. „Egy ilyen program nagyon jó alkalom arra, hogy a szlovák önkormányzattal is tovább erősítsük a kapcsolatunkat” – fűzi hozzá.

Máskülönben a főzést megelőző napon a gyerekek magvalták ki az üstnyi, 50 kilónyi szilvát, most szilvadalokat énekelnek szlovákul az üst körül.

– A kisközépsős csoportom napi szinten tanulja a szlovák nyelvet, a nagyobbak viszont különböző játékokon keresztül ismerkednek a szavakkal – mondja Seres Aida óvónő.

Galéria

– Milyen illata van? – teszi fel a kérdést Lengyel Györgyné. – Finom! – érkezik  kórusban a válasz. Majd a gyerekek meg is kóstolhatják a lekvárt, azaz a jelenlegi halmazállapotában a ciberét. Azt követően üvegcsékbe töltik a finomságot.

– A jövő heti, Mihály napi vásár keretében a lekvárt vásári portékaként is árulni fogjuk; 5 gesztenyébe kerül majd egy termék – fűzi hozzá Pribelszkiné Verasztó Ildikó.­­

***

Ezek a gyerekek legalább tudják, hogy a szilva nem a dobozban terem.