Szilánkosra zúzta a Csabagyöngyét a 32 év után feléledő rockbanda

 – Öregedtünk már olyan sokat, hogy épp ideje volt újra összeállni. Az első próbán éreztük is, hogy mennyi idő kimaradt, amióta együtt zenéltünk, de aztán összeszedtük magunkat és bízom abban, hogy sikerült egy igazán jó hangulatú koncerttel meglepni a közönséget. Viszonylag sokat próbáltunk Budapesten, ahol Csányi Zoli dobosunknak van egy erre alkalmas helye. A hagyományokhoz hűen külön szekciópróbákon (vokál, billentyű) is gyakoroltunk. Szóval igyekeztünk alaposan felkészülni a koncertre, amelyre egy órás blokkot állítottunk össze. Mindig is 10-12 számos zenekar voltunk és ez 30 év elteltével is ugyanígy maradt. Láttam az érkezőket, a régi ismerős arcokat, nagy izgalommal készültünk az estére – mondta el kérdésünkre Szabó Norbert énekes, fuvolista.

Arra a kérdésre, hogy a zenekar újraéledése meddig tart így válaszolt az énekes:

– Ez most csak egy koncert, de nyilván ilyenkor az emberben elindul a "vezérhangya" és bennem már van egy ötlet, de ezt most "ómenből" nem árulom el.

– Csodálatos korszak volt, úgy lett vége, hogy észre sem vettük. Pont egy olyan helyzetbe csöppentünk '91-ben, hogy mindenkinek más irányt vett az élete, és igazság szerint az új lehetőségek teljesen feloldották ezt a köteléket. 1986-ban alakultunk, az öt év alatt rengeteg tagváltozáson ment keresztül a zenekar. A két fő tag: Csányi Szabi és jómagam voltunk azok, aki végig tartottuk a frontot. 1988-ban volt egy olyan földrengésszerű változás, amikor egyszerre hárman elmentek a zenekarból, és ezt a nyarat úgy vészeltük át, hogy három új taggal felépítettük újra az egészet, és érdekes módon a békéscsabai közönség mintha ezt nem is vette volna észre, ugyanúgy ott volt velünk minden koncertünkön. Azt tudni kell, hogy annak idején egy amatőr zenekar koncertjén két-háromszázan mindig eljöttek, más világ volt – idézte fel Such Tamás, basszusgitáros.

– Elmondhatatlan érzés volt újra színpadon állni, kavarognak az érzések bennem. Az ember ilyenkor kettősségben van, a próbák során "két világ között" voltam – utalt az egyik szám címére a "bőgős", aki egyben kiváló kollégánk is.