Az április 28-ai gettó-rendelet kiadása után Jánossy Gyula polgármester zsidó-házakat jelölt ki, mert a „keresztény érdekek sérelme nélkül”, másképpen nem tudta elkülöníteni a város zsidó lakosságát. A kijelölt 90 házba 770 családot gyűjtöttek össze 2200 családtaggal.
A zsidó-házak többsége a két zsinagóga környékén helyezkedett el, a Kinizsi, Luther utca és a Jókai utca térségében. Az utcai ablakokat lemeszelték, a kaput bezárták és kirakták a „Zsidóház” feliratot. Itt még egy-egy szobában, emberibb körülmények között éltek a családok, saját maguknak főztek, néhány embernek engedélyezték, hogy bejárjon dolgozni a munkahelyére, illetve meghatározott időben bevásárolhattak a piacon.
Azok a kikeresztelkedettek, akik a törvények alapján nem minősültek zsidónak, mentesültek a gettózás alól, de néhányukat a helyi hatóság túlbuzgósága miatt mégis elhurcolták. Rózsahegyi András kereszténynek született, feleségével, Lőrincz Rozáliával, aki áttért a zsidó hitről, 25 éve éltek házasságban, fia katona volt, Rózsahegyinét mégis deportálták. Kádár László munkaszolgálatot teljesített, felesége, Lir Anna keresztény vallásúként született, majd házasságkötésekor betért a zsidó hitbe, de 1944-ben visszatért, hogy a saját és gyermekei életét mentse. Miután mindez a hatóságok tudomására jutott Kádárnét és két gyermekét beszállították a gyűjtőtáborba, így Auschwitzban őket is megölték. A nem zsidó társadalom közönye és passzivitása miatt megszökni, elrejtőzni nem sokan próbáltak. A vasútállomásra érkezőket szigorúan ellenőrizték, hogy zsidó ne tudja elhagyni a várost. Azoknak, akiknek sikerült elkerülni az elhurcolást, általában keresztény barátaik, szomszédaik segítettek. A 2500 főnyi csabai zsidóságból mindössze húsz ember menekült meg így. Az Iczkovits családot egy parasztgazda bújtatta el a Csaba melletti tanyáján. Tevan Rezsőné és gyermekei keresztény barátaik segítségével kiszöktek a zsidó-házból és feljutottak a fővárosba. A zsidó házak fennállásának időszakából egyetlen fénykép maradt fenn, amelyen a Szamek-házba összegyűjtött családok láthatók. A bal szélen ülő lány, Steinberger Judit 16. születésnapján, 1944. május 26-án készült a fotó. Mellette a vele egyidős barátnője, Komlósi Éva ül, mögöttük, az állók között balról a második az édesanyja, Steinberger Mártonné. Egy hónap múlva mindannyiukat Auschwitzba vitték, és a képen láthatók közül mindössze ők hárman élték túl a június 29-ei szelektálást.
Balogh István
