– Gödöllőről érkeztél, hogy ment a beilleszkedés és hogy érzed magad itt Békéscsabán?
– Iskolát kellett váltanom, hiszen a kilencediket még Gödöllőn jártam és tizedikben csatlakoztam a békéscsabai Andrássy Gyula Gimnáziumhoz. Szerencsére nagyon könnyen beilleszkedtem, ugyanis az osztálytársaim, a barátnőim befogadóak voltak az iskolában. Az edzéseken is nagyon könnyen beilleszkedtem, mert onnan már ismertem pár embert. Nagyon könnyen ment minden.
– A tanárokra mennyire számíthattál? Ők is segítettek a beilleszkedésben?
– Igen, nagyon türelmesek voltak és nagyon segítőkészek a mai napig. Hogyha meccs vagy edzés miatt elkések azt szerencsére elnézik.
– Hogy kell elképzelni egy átlagos napodat? Mennyire különbözik a te tanrendet a többiekétől?
– Általában reggel is van edzésünk még iskola előtt vagy az első két óra alatt, amiről ilyenkor ki vagyunk kérve a suliból, így össze van hangolva az iskola az edzéssel. Edzés után egyből megyek suliba, amikor végeztem az iskolában hazamegyek ebédelni, tanulni vagy éppen pihenni és utána megint megyek edzeni.
– Hogy találod meg az egyensúlyt az edzés és az iskola között hogy ne menjen az egyik a másik rovására?
– Ez nagyon nehéz. Most idén még nem kellett olyan sokat tanulnom, de kíváncsi vagyok a későbbiekre, hiszen idén érettségizem és remélem, hogy edzés előtt mindig tudok majd tanulni, mert edzés után sokára érek haza és nem szeretnék éjszaka is tanulni. Hétvégén általában meccsek vannak és akkor utazás közben a buszon szoktam tanulni, majd otthon.
– Van olyan tantárgyad, amit a magadénak érzel, jobban szereted és olyan ami nehezebben megy?
– Az angolt és a matekot szeretem nagyon, tavaly angolból már leérettségiztem szóval már nincs az órarendemben. A matekot pedig, amikor értem akkor nagyon élvezem. A töri az, ami talán nehezebben megy, mivel ahhoz le kell ülni, meg kell tanulni, sok idő, ami nekem sajnos nincs.
– Van elképzelésed a továbbtanulásról?
– A sportszervezés vagy a sportmenedzseri pálya érdekel, mert az eléggé kézenfekvő és tökéletes lenne a számomra.
– Hogyan ismerkedtél meg a röplabdával? Miért ezt a sportágat választottad?
– Negyedikben ismerkedtem meg vele. Egy gödöllői edző testnevelés órán kiválasztotta azokat a lányokat, akiknek az adottságai megfeleltek a röplabdához. Kaptunk egy kis cetlit, hogy szívesen várnak minket edzésen, bár én akkor táncoltam és teniszeztem is, úgyhogy először nem mentem el, de aztán a tánc csapat felbomlott és a tenisz mellé szerettem volna valamit. Úgyhogy végső elkeseredésemben elmentem egy röplabda edzésre és ott ragadtam.
– Hogyan jött a békéscsabai váltás és milyen ugrást jelentett ez a pályafutásodban?
– Tizenötéves voltam, amikor Nagy Attila megkeresett, hogy lenne-e kedvem itt folytatni és nagyon sokat gondolkodtam rajta, hiszen Gödöllőn megvolt a kis életem, de mindig is komolyabban vettem a röplabdát és éreztem, hogy ez egy olyan lépés lenne, ami a fejlődésemhez vezetne, úgyhogy úgy döntöttem eljövök.
– Hogyan fogadtak itt Békéscsabán? Hosszú folyamat volt a felnőtt csapathoz kerülnöd?
– Nagyon jól fogadtak, már amikor megtudták hogy jövök akkor nagyon örültek és sokan írtak, ugyanis már korábban a válogatott edzőtáborokban találkoztam a csabai lányokkal és akkor is jó barátságban voltunk. Idén kerültem fel véglegesen a felnőtt csapathoz. Az Extraligában már tavaly is számítottak rám, amikor sérülés vagy betegség volt a csapatnál, de az első évemben az NB I-ben és U20-ban játszottam.
– Milyen volt a nyári felkészülés? Hogyan érik egy csapattá a társaság?
– Nagyon kemény volt az augusztusi felkészülés, napi kettőt edzettünk, de a rutinosabb játékosok nagyon türelmesek és segítőkészek voltak velünk. Ők is tanítottak minket nemcsak Tóth Gábor vezetőedző, úgyhogy abszolút pozitív ez az egész. Nagyon meglepődtem, hogy ilyen türelmesek és kedvesek velünk.
– Hogy érzed miben kell még fejlődnöd?
– Szerintem nagyon könnyen és gyorsan tanulok, de a blokkban és az ütéstechnikámon még javítanom kell.
Kintner Nikolett/Hidvégi Dávid
