– A Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziójának ön a missziós igazgatója. Hogyan épül fel a szervezet?
– Az országos cigánymisszió hivatalosan 1996-ban jött létre, ennek a vezetésére a Durkó Albertet kérte fel az egyház vezetése. Ez nem azt jelenti, hogy ekkor indult volna a cigánymisszió, hiszen az már az '50-es, '60-as években is dolgozott, csak még nem szervezeti formában. A cigánymisszióval iskolákat, bölcsődét működtetünk. Van középiskola is, és szeretnénk a cigány és a nem cigány embereknek is gimnáziumi érettségit adó képzést, és egyéb szakmai képzéseket szervezni. Ez most van folyamatban.
– Mi a cigánymisszió elsődleges célja?
– Az, hogy magát az evangéliumot, az örömhírt, ami hitünk szerint minden embernek az életét meg tudja változtatni, célba juttassuk. Legfőbb célkitűzésünk, hogy a népek, a nemzetek élete megváltozhasson az evangélium által. 1996-ban kettő gyülekezettel rendelkezett a misszió mára 123 gyülekezet és házi csoport van. Sok más egyház missziós szervezetével van kapcsolatuk, ezen belül az evangélium hirdetése folyamatos. De nemcsak az evangélium hirdetése, hisz egyéb segítséggel is igyekszünk az emberek javát szolgálni.
– Milyen egyéb segítségről van szó?
– Ahogy említettem, az oktatás az egyik ilyen. De jelen pillanatban egy közösségi hálózatot és szeretetszolgálat is kiépítünk. Regionális szeretetpontokat hozunk létre, ahol a fizikai segítségen túl lelki támogatást is nyújtunk. Lényegében egy holisztikus gondolkodásmóddal szeretnénk megközelíteni ezt a helyzetet.
– A cigánymisszió központja Békésen található. Innen is indult?
– Igen, lényegében mindig Békésen volt ennek a központja, Durkó Albert személye határozta meg, hogy mikor, hol van ez. Ő Pakson élt, ott folytatott egyfajta missziót, de ez nem speciális cigánymisszió volt. Onnan ’96-ban jött haza, azóta folyamatosan Békés a központ.
– Magyarországon és a határon túl is tudnak segíteni?
– Magyarországon majdnem minden megyében jelen vagyunk. Egyébként van egy nemzetközi hálózat, egy Roma Networks. Aminek a keretén belül néhány évvel ezelőtt még 13 ország összefogásával folyt a misszió. Ez jelen pillanatban már a 30 országot is meghaladja. Már nemcsak Európában, hanem Ausztráliától Amerikáig, és ami számomra igazán meglepő, Kína irányában is érdeklődés van a misszió iránt. Velük is van egyfajta kapcsolódásunk.
– Említette az evangélium szerepét. Hogyan nyújthat segítséget ez az élet különböző területein?
– Sokan azt gondolják, hogy a segítség abban nyilvánul meg, ha valamilyen fizikai támogatás kapnak. Van, hogy ennek az adott pillanatban tűzoltó szerepe van, de hosszú távon elsősorban az emberek gondolkodásmódján kell változtatni. Az a tapasztalatunk, hogy az evangélium az, ami igazán átformálja az emberek gondolkodását, érzelemvilágát. Nagyon sokan, akik céltalanul élték az életüket, miután az evangéliumot meghallották, befogadták a szívükbe az Úr Jézus Krisztusnak az áldozatát, onnantól kezdve egy teljesen új világ nyílt meg előttük. Több olyan lelkipásztor, gyülekezeti tag is van, akik azután kezdtek tanulni, miután megtértek, az evangélium egy ilyen hatással volt az életükre. Felismerték, hogy valami többet kell tenniük, mint általában.
– Hogyan találnak egymásra? Inkább önök keresik a szükségre szorulókat, vagy ők találják meg önöket?
– Általában mind a kettő működik, hiszen mi, akik az embereknek az életét folyamatosan figyeljük, együtt vagyunk, együtt dolgozunk, együtt szolgálunk, látjuk egymás életét. De rengeteg segítségkérés, rengeteg kérelem is érkezik hozzánk, amiben nagyon nehéz bölcsnek lenni, hogy az ember tényleg mindig ott, és úgy segítsen, ahogy annak szüksége van.
– Kiemelt feladatként célozták meg a romák integrációját. Ez hogy valósul meg, milyen programokon keresztül?
– Nem nagyon szeretem az ilyen idegen szavakat. Én mindig annak voltam a híve, hogy tanítsanak meg bennünket. Nem kell asszimilálni, integrálni. Tanítsanak meg bennünket, és majd éljük mi az életet. De nyilván ebben a formában, ebben a kérdésben fontos, hogy első körben a tanulás, a teljes élet változása az evangéliumon keresztül az egy tökéletes integrációt hoz. Hiszen a megtért embernek az élete az oly mértékben változik meg, hogy őt már nem kell tanítani arra, hogyan kell közösségben élni, hogy kell egy közösségben viselkedni. Ez onnantól egyszerűen belülről fakad: tudja, hogy egy közösséghez tartozik, tudja, hogy tisztelni kell egymást. Egyébként folyamatosan képzéseket szervezünk, a munkatársakat képezzük. Ezen belül az érzelmi intelligencia, az önismeret nagyon fontos tényező. Fontos, hogy ahogyan szeretnénk, hogy velünk cselekedjenek mások, mi is úgy tegyünk másokkal.
– Itt a megyénkben mennyire jellemző, mennyire van szükség az önök munkájára?
– Most nagyon nagy szükség van erre a munkára, erre a szolgálatra. Hiszen nagyon sok ember él elég nagy szegénységben. De sokszor a szegénység nem az anyagiakban értendő, hanem abban a nyomorúságos lelki állapotban, amikor egy fiatal tizenéves, vagy akár egy idős, feleslegesnek érezve az élet ajándékát, a lehetőségét céltalanul élik az életüket. Ilyen esetben segít egy beszélgetés, ha meghallgatjuk őket, vagy imádkozunk értük. Ezek óriási erőt, energiát tudnak adni az ő számukra. A Bibliából látjuk, hogy Isten fiának, Jézusnak az az akarata, hogy minden ember üdvözüljön, minden ember a halálból megmeneküljön. Ez azt is jelenti, hogy Békés megyébe nincs olyan ember, akinek ne lenne szüksége az evangéliumra, Istenre, vagy erre a szolgálatra, amit végzünk.
– Segítőszolgálatot is működtetnek. Adományokat hogyan fogadnak, hol fogadnak, és milyen típusú felajánlásokat várnak?
– A segítőszolgálatban, illetve magában a szeretetszolgálatban az adományozás egy hosszú évek óta folyó történet. Úgy látjuk – és emiatt nagyon hálásak vagyunk Istennek és az embereknek is –, hogy egyre inkább kezd kultúrája lenni az adakozásnak. Fontosnak tartják az emberek azt is, hogy olyan értékű, olyan minőségű adományokat adjanak, amelyeket az adományozó is szívesen használna, szívesen venne, ami örömet okozna neki. Eleinte soka egyfajta szemétlerakónak néztek bennünket, mindent odahoztak. De már nagyon szépen alakul, és kérjük is az embereket, hogy olyan adományokat adjanak, amilyeneket ők is szívesen fogadnának. Természetesen itt a ruhától kezdve téli időszakokban tüzelőig minden óriási segítség tud lenni. Az élelmiszer-adomány is nagyon kell, itt főleg tartós élelmiszereket várnánk, amelyeket tovább tudunk adni. De bármi bármikor jól jön, hogyha valakin tudunk segíteni, és hogyha mi is kapunk ilyen adományokat.
– Hol találják meg önöket az érdeklődők?
– Az interneten a www.remenyhir.hu oldalon van rólunk több információ. Fizikai szinten pedig Békésen, a Verseny utca 7. szám alatt van az intézményünk központja. Ott személyesen megtalálhatóak vagyunk.
– Személyi segítséget, önkénteseket fogadnak-e, és van-e ennek valamilyen feltétele?
– Az önkénteseket mindig nagyon nagy örömmel fogadjuk, nagyon várjuk. Soha nincs belőlük elég, mindig szükség van rájuk. A korhatár 65 év. Bárkit, aki tud segíteni, szívesen fogadunk.
